Lesz baja? 8 éves kisfiam véletlenül naptejet tett a fogkeféjére (hasonló tubusban volt sajnos túl közel), és elkezdett vele fogat mosni.

Miért, 8 éves nem játszat a kádban? Lego hajói vannak, kettő. Emlékeim szerint en is játszottam a kádban ennyi idősen még. És nyilván azért én szedtem ki, mert ő benne hagyta. 7 napból kb. 5 nap kiszedi (kellene), kettőn meg elfelejti. A szoba rendrakásán, stb. dolgozunk, de sajnos elég szétszórt és rendetlen tud lenni. Kis forgószél. Amennyit ma már sulis anyaggal kellett nyaggatni, nem veszekedtem vele, hogy pakoljon. Durván sok házivolt hétvégére, és nem lesz idő, így ma meg kellett csinálni. Fáradtak vagyunk mindketten.

De most ez a kérdés komolyan átmegy abba, hogy hülyéztek engem is és a gyerekemet is egyetlen leírt szituációból?

Ez az oldal mindig erről szól?

Inkább töröltetem akkor a kérdést.

Ne aggódj, nem fogod te tanítani. Nem kell egyikünkkel sem vesződnöd.

A normális válaszokat köszönöm, megnyugodtam, megyek inkább olvasni vele.

Több hülyézést és megjegyzést nem kérek. Van elég bajunk anélkül is. Nem tudtok rólunk semmit.

Nyilvánvalóan nálunk sem ott van a helye. Úgy került oda, hogy tegnap délelőtt nagytakarítást csináltam a fürdőszobában, aminek keretében minden polcot egyszerre lepakoltam, és az egész helyiséget felülről lefelé lepucoltam, kezdve a csempével, polcokkal, káddal, mosdókagylóval... Utána pedig mindent visszapakoltam, de - úgy tűnik - ezt a tubust elnéztem, és rossz helyre tettem: az egyetlen olyan polcra, amin az ő cuccai vannak, és amit rendesen elér.

Többek között ezért is voltam annyira ki tegnap, mert amellett, hogy aggódtam is persze (minden szülő aggódna szerintem a gyerekéért ebben a helyzetben), de még borzasztó bűntudatom is volt, és "szaranyának" éreztem magam. A válaszolóknak hála, most már nem csak érzem, hanem tudom is, hogy az vagyok. Az is kiderült, hogy rajtam kívül mindenki tökéletes, és soha senki semmilyen hibát nem követ el, csak én. És még a gyerekem is olyan, akitől a tanárokat meg kell menteni, mert kiborulnának, ha tanítaniuk kellene...

Szerencsére a kisfiamnak az égvilágon semmi baja nem lett; tényleg csak túlparáztam az egészet. Átnéztem a polcokat, minden más jó helyen volt. A naptejet ma reggel kidobtam. Igen, olyan paragép vagyok, hogy tegnap még megtartottam, hogy ha ne adj' Isten mégis rosszul lenne tőle, meg tudjam mutatni az orvosnak, hogy mi volt az, ami a szájába került. Lehet ezért is gúnyolni.

Amit én ebből megtanultam, az két dolog:

1. Mostantól jobban fogok figyelni, bármit csinálok. Sőt, ha olyan fáradt vagyok, mint amilyen tegnap voltam, akkor lehet, inkább nem is fogok ilyesmit csinálni.

2. A második nagy hibám, amit tegnap elkövettem, az volt, hogy ezen az oldalon kértem kétségbeesésemben segítséget. Tudhattam volna, hogy itt rosszindulatú támadásokat fogok 90%-ban kapni, amitől nemhogy nem nyugszom meg, de még ezerszer rosszabbul is fogom érezni magam, mint előtte. Azért kellett volna tudnom, mert olvasom egy ideje az oldalt, és ezt a trendet észrevettem már korábban is. Minél kiszolgáltatottabb valaki, annál jobban élvezik azt a többiek, hogy egymást erősítve támadják. Mintha tényleg az okoznak örömet, ha tudják, hogy sikerült valakit kiborítani. Mint amikor a csirkék a sérültet halálra csipkedik. Ennek biztos megvan a pszichológiája, amit egy szakember ki tudna elemezni.

Szóval lehet, hogy butább vagyok, mint itt sokan. Lehet, hogy tényleg egy hülye család vagyunk. De! Én úgy nevelem a fiamat, hogy empatikus és emberséges legyen. Nagyon-nagyon szomorú lennék, ha bármikor bárkivel úgy viselkedne, ahogy itt a válaszolók többsége velem tette - tisztelet a kivételnek, akiknek ismételten nagyon köszönöm a normális válaszokat. Már említettem korábban, hogy nagyon fáradtak voltunk mindketten tegnap. Nehéz időszakon megyünk keresztül. Édesanyám nemrég elhunyt, betegek is voltunk az ünnepek alatt. Nem tettem magamnak szívességet azzal, hogy ilyen támadások célpontjává tettem magam, és nem is vagyok hajlandó ezt tovább olvasni.

Mindenkit megnyugtatok, hogy bizonyosan nem kell a gyerekemet magyarországi tanárnak tanítania, mert más országban élünk, és találkozni sem fogtok velünk soha, így remélhetőleg senkinek az életét nem rontja el a "helikopter anyuka" és az "életképtelen gyereke". Egyre jobban örülök, hogy elhagytuk az országot.

Én mindenesetre erről a fórumról is távozom. Ha élvezitek, folytassátok nyugodtan a bántást és rúgdosást. Én azt már nem fogom olvasni. Nekem ez is sok volt.