Miért érzem magam olyan egyedül?

Amikor nem egyedül vagyok,akkor is így érzek,ha meg egyedül vagyok,az szinte elviselhetetlen.Olyankor állandóan bőgök hülye andalító zenéken,és olyan üresnek,elveszettnek érzem magam,h azt el sem tudom mondani.Most is egyedül vagyok,és még azért nem feküdtem le,mert tudom,h addig amíg arra várok,h elaludjak,megint elkezdeném a bőgést.És este mindig rosszabb,pedig nem azért mert félek,csak egyszerűen egyedül vagyok.Meg sajnáltatom is magam saját magamnak,mintha ezzel akarnám pangálni magam sírás közben.Persze állandóan túlzok,h nincs senkim,mindenki szarik rám,milyen egyedül vagyok a problémáimmal...stb.Mondjuk a problémáimmal tényleg egyeedül vagyok,de a többi azért túlzás.22éves vagyok és sztem ez nem normális.Na de hova menjek ezzel?

Neurológia vagy mi?

És most is ha erre gondolok,vegyes érzelmeim vannak.Szeretnék elmenni egy olyan helyre ahol az idegeimmel foglalkoznak,hátha akkor majd sajnálnak és többet jobban odafigyelnek rám akik körülvesznek.De titokban is szeretném tartani,hátha van tényleg vmi bajom(szóval ne tudja a család)Még magamon se tudok eligazodni...Kész röhej...