A hormonjaink mennyire befolyásolják az agyunkat, ösztöneinket, viselkedésünket?

Hormon rengeteg féle van, a legtöbb érzelem megélése is hormonokhoz kötött.

Ha férfi-nő viszonylatban beszélünk, akkor a nemi hormonokról beszélünk gondolom. Azok alig befolyásolnak ilyen szempontból bármit is ( kb. A kimagaslóan sok tesztoszteron okozhat agresszív megnyilvánulásra való hajlamot, például, de ez is szélsőség).

A személyiségbeli különbség, ahogy a neve is jelzi, SZEMÉLYISÉGBELI. Semmi köze a biológiai nemhez. Sok nemekhez társított viselkedésbeli különbség (testbeszéd, tipikus érdeklődési körök, stb) pedig mind kulturális, társadalmi, tehát tanult vonások.

"nőkről nagy általánosságban elmondható, hogy érzelmesebbek, míg a férfiak mondjuk inkább erőszakosabbak, ezekhez viszont van köze a hormonokjainknak, nem" ez inkább társadalmi konvenció, amibe bele vagyunk "erőltetve".

Alapjában véve, ha megfigyelsz egy férfiakból álló munkaközösséget, meg egy csak nőkből állót, hamar észreveszed, hogy hol van több konfliktus és hol egyszerűbb a probléma megoldás. Nőként írom, nem vagyok hímsoviniszta, láttam ellenpéldákat is, de a férfiaknak sokkal magasabb az ingerküszöbük és sokkalta egyszerűbben látják az emberi kapcsolatokat.

A férfiak pedig egyáltalán nem érzéketlenek, ez csak a több évszázados " egy fiú nem sír" mantrák miatt gondoljuk.

A nemi hormonok igenis befolyásolják az ember viselkedését, főként a nők havi ciklusa igen mérvadó. Van akinél jobban, van akinél kevésbé, de legtöbben elmondhatják, hogy ezt kitapasztalták már. Egyik legfontosabb nemi hormon a prolaktin, többek között nem csak a szülés utáni testi változásokért felel, hanem az anyai viselkedés kiváltásáért is - továbbá "megszépíti" a szülés minden borzalmát is. Egyrészt, hogy elviselhetőbbé tegye, másrészt, hogy szívesen vállalja másodjára is az ember. Ha tovább megyünk egyfajta "elfogultságot" is okoz a saját gyermek irányába, de ez már sokadrangú dolog.

Egyébként az állatvilágban elég nyilvánvalóan a hormonok befolyásolják a szexuális viselkedést. Ez alól az ember sem kivétel, habár annyira rabjai nem vagyunk ezeknek az anyagoknak (már aki...)

"inkább viselkedési normákra? Nem is tudom, pl. a nőkről nagy általánosságban elmondható, hogy érzelmesebbek, míg a férfiak mondjuk inkább erőszakosabbak, ezekhez viszont van köze a hormonokjainknak, nem?"

Ez az, amit írtam (1-es válaszoló vagyok), hogy kulturális és társadalmi jelenség. Ha utánaolvasol, a pszichológia már foglalkozik ezzel, hogy a tudatos és tudattalan nevelés milyen hatással van az emberek életére.

A nőknek könnyebben engedi ez a társadalom az érzelmi megnyilvánulásokat, kivéve a haragot. A dühös nőket nőietlennek tartják, miközben a düh ugyanolyan valid érzelem, mint akármelyik másik. Mindeközben a férfiak, akik ugyanúgy széles skáláját élik meg az érzelmeiknek, vissza kell fojtaniuk mindent, ami nem düh, mert a düh kiélése = férfiasság, míg pl. a szomorúság nem férfihoz méltó (biztos hallottad már, hogy "a fiúk nem sírnak", nemigaz?).

Ezek nem biológiai tények, ezek neveltetésbeli különbség.

Ahogy az is, hogy a lányokat miért "foglalkoztatja" jobban a külsejük, mint a fiúkat, vagy hogy a fiúk miért akarnak több időt általános testedzéssel tölteni, miért akarnak izmosodni, míg a lányok nem (főleg kamaszokról beszélek, de a minták felnőttkorban is megmaradnak). Gyakorlatilag a gyerekeket már azelőtt kondicionálják ezekre, hogy a gyerek megértené a szavak jelentőségét. Akinek van a rokonságában kisbaba, az tisztán láthatja. A lánygyerek a bókokat, dicséreteket a kinézetére kapja elsősorban (jajj, de gyönyörű vagy, de szép a hajad, a ruhád, a bármid!), míg a fiú arra, hogy erős, bátor (jajj, a kis vasgyúró! nézd, hogy elbírja azt a nehéz szatyrot is! egy fiú nem ijed meg ennyitől!).

Azok, akiket nem így neveltek, egyből nem is felelnek meg ennyire ennek a sztereotípiának, de azok meg sokszor összeütközésbe kerülnek a társadalmi normákkal. Fiúként kiközösítik, mert nem elég "férfias", nőként nem elég "nőies".

Egyébként erről szólnak a gendertanulmányok is, amik ugye Magyarországon szitokszónak számítanak. Tök tudománytalan, hogy a nemeket tulajdonságokkal ruházzuk fel, ez ugyanis nem biológiai tényező, hanem neveltetési. Csomó ilyen mítosz megdőlt már tudományosan, mint pl az "anyai ösztönök" is, ami valójában gondoskodási hajlam, és mindkét nemben egyformán jelen van. De Mo. fényévekre le van maradva mind a társadalmi, mind a tudományos naprakészségtől.

Tehát röviden: nem, semmi köze a hormonoknak ehhez, ez egy totálisan elavult, megalapozatlan nézet, hasonlóan ahhoz, hogy a Nap kering a Föld körül. Csak hát ez előbbivel el lehet érni egy társadalmi felosztást, amivel könnyebben irányíthatóak a tömegek, mert táborokra lehet őket robbantani vele...

Az egyenjogúság, kedves 7-es, ahogy a nevében is szerepel, a jogokról szól. Jelenleg nem az egyenjogúság a téma, hanem a hormonok, ezáltal a biológia, illetve a kérdés alapján a viselkedési szokások. Ez pedig csak színtiszta tudomány, semmi egyéb.

A külsőségekről pedig senki sem beszélt jelenleg, nyilván nem azonos kívülről egy férfi és egy nő, de bizonyára te is hallottál már genitáliákról és másodlagos nemi jellegekről...