Megesik hogy beszóltok orvosnak a viselkedése miatt? 🙂

Nem igazán van rá szükség. Egyszer volt arra példa, hogy egy rossz kifejezésre reagáltam. Egy olyan betegségem volt, ami miatt se nappalom, se éjszakám, se normális életem nem volt, teljesen a padlóra kerültem. Megvizsgált, volt labor meg minden. Amikor minden eredmény meg lett, akkor ennyit mondott, hogy nem kell aggódni semmi komoly, csak ... Visszakérdeztem, hogy csak? Aztán elmeséltem neki, hogy már 3 hete teljesen tönkre teszi az életemet ez a betegség, rámehet a párkapcsolatom, rámehet a munkám, nem tudom, hogy meddig bírom, ha nem javul, mert hazafelé már a fákat nézegetem, melyiknek hajtok majd neki. Láttam rajta, hogy meglepődött, majd elnézést kért a rossz kifejezésért. Tényleg csak a jó hírt szerette volna közölni, hogy nem halálos betegség, csak rosszul fejezte ki magát. Utána még vagy 10 percig beszélgettünk, majd megköszönte a beszélgetést is. Személyes tapasztalata nincs ebben a betegségben, így köszöni, hogy valaki ennyire nyíltan beszélt arról, mit érez valaki, ha ettől szenved. Ez magánban volt, nem is engedett fizetni, mondta, hogy menjünk el a párommal vacsorázni vagy szórakozni az árából. Nekem most nagyobb szükségem van erre, mint neki a pénzre, illetve ő is tanult tőlem, úgyhogy kvittek vagyunk.

Ritka. Ha olyan, akkor inkább nem megyek vissza vagy másik orvost keresek. Ő közfeladatot ellátó személy, ő ért hozzá, én pedig általában nem akkor megyek orvoshoz, amikor erőm teljében vagyok vitatkozni.

Egyetlen orvos volt, aki okot adott (volna) rá Még az átkosban idős, erősen kapatos vidéki körzeti orvos állapította meg, hogy "kislány, magának akkora a mandulája, mint a tököm". Miután semmi közöm nem volt az esethez, nem szóltam be, de a véleményem megvolt.