Ha nehezen bírom a hirtelen fizikai terheléseket, mint lépcsőzés, emelkedő, bicajjal akár hídfeljáró, az tud még javulni, vagy már nem?

Most megnyugtattál arról, hogy a gyereknevelés nem öröm, hanem tömény szenvedés. Megsúgom, nekem akkor lenne élet, ha heti 3-4-szer 1 óra futás és naponta 20-30 perc énidő beleférne. Akkor úgy már valami.

Amúgy bevásárolni lehet online, főzni nem tudom, mennyire kell szerencsére ma már, de ezek mellett is tudom, hogy nem élet, ha mindkettő szülő dolgozik...

Ha beteg a szívem és az izmaim, akkor hiába mozgatja meg a rejtett energiákat, mert NEM LESZNEK, ne egészséges emberből indulj ki. :/

Évente teljes vérkép készül és jelenleg 1-2 havonta kisebb, mert az orvosok sok dolgot vizsgálnak. (Maguktól. Én a hátam közepére se kívánom.)

Vashiányom van, de szedek rá vasat és a belgyógyász orvosom szerint nem vészes. Szerinte az nem okozza ezt.

Úgy tudom, 14 éves kor után érdemileg nem erősíthető a szív. Valamennyire biztos, pont ezért félek a terhességtől és a szülőségtől, amikor nem fog beleférni a sport. Igen, Lubics Szilvinek belefért, csak messze nem 45 órát dolgozott hetente és hatvan segítsége volt a gyerekekkel.

Na igen, amikor diákmunkáztam vagy egy ideig eladó voltam, mindenkinek fájt a lába, nekem is PLUSZ én az összeesés határán álltam, fáradt voltam.

SENKIT se látok lihegni 4 emelet magasságban. :D

Szerintem se normális.

Nem kimondottan kóros, meg az már talán kiderült volna, de nem normális.

Most voltam futni terepen, hát közepes emelkedőkön is gyalogolnom kellett, 155-160 volt a pulzusom, hirtelen halálon 170. Ha valaki szerint ez normális ennyi sportolással.. :'(

A fokozatosság megvolt.

Idén szívultrahang, terheléses EKG és hosszú sztori, de 3 nyuglami EKG is volt. Pulmonológia is, bár ott az orvos nem volt normális, a lényeget nem nézte meg.

Mi a javaslatod? Esetleg valami speckó?