66 évesen még fel lehet épülni fizikailag szinte a nulláról?

Nagymamám hat évvel ezelőtt súlyos depresszióba esett, ami elhízást és fizikai leépülést okozott nála többek mellett. Megmakacsolta magát, és többi nem lépett ki a házból. Nem ment sehová, nem járt sehová, és nem is tervezett kilépni ebből az állapotból. Én mindvégig mellette álltam, bár lényegében csak én voltam neki, így nem is lett volna más aki törődhetett volna vele. Csak én csaltam mosolyt az arcára, ezért próbáltam minden áldott nap hat éven át hatni rá, hogy mozduljon ki, mert súlyos következményei lehetnek. És lett is. Mára már szinte száz métert sem tud megtenni pihenés és szuszogás nélkül, erről pedig a depresszió által okozott elhízás is segített neki sajnos.

De egyik nap csoda történt, és végre elhatározta magát hogy kilép a depresszióból és megpróbál újra járni. Egyelőre csak a kertben sétálok vele, megteszünk néhány kört, és egy kis tornát is társítunk hozzá. Azonban nagyon aggódom. Mi lesz ha egy-két hónap múlva sem fog javulni a helyzet, és már örökké ilyen marad? Lehet hogy sikerül lefogynia és a kilókkal már nem lesz gond, de mi van ha a teste már nem fog újra erőre kapni? Nem várok a mamámtól óriási csodát, hogy majd ismét órákat fogunk együtt sétálni, csak azt hogy végre ismét tudjon gond nélkül sétálni. Hogy teljes életet élhessen. Hogy végre kiléphessen a házból. Mert szörnyű volt végig néznem ahogy napról napra leépül, egy hülye családi eset miatt.

Legszívesebben elvinném egy terápiára ahol ismét megolajozhatják őt, de sajnos csak annyi pénzünk van hogy napról napra megéljünk tehát sajnos saját erőből kell talpra állnia. Szóval mit gondoltok? Erős akarattal ismét tud majd sétálni? Idővel könnyebb lesz majd? Mert még csak három napja gyakorlunk.

Előre is köszönöm a választ!