Beteg vagyok? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Helló,

sajnos, amit leírtál az kényszerbetegség. Ez kicsit a depesszióhoz hasonló állapot, a nagyon súlyos eseteket gyakran kezelik depresszió ellenes szerekkel.

Te azért nem vagy súlyos eset (a súlyos ott kezdődik, ha az illető már munkaképtelen, vagy a kényszerképzete sérüléseket okoz magának, pl. fejével súrolja folyton a falat).

Nagyon jó dolog, hogy megkérdezted ezt a dolgot, ez azt jelenti, hogy felismerted, hogy nem teljesen OK valami. Ez a legnagyobb lépés a gyógyulás felé.

Egyelőre még főleg csak pozitív oldalát látod a dolognak: tisztaság, kellemes illat. De kordában kell tartani. Hallottál már a fürdőszoba dermatítiszről? Annyira tisztogatod a bőrőd, hogy az kiszáradhat, kirepedezik, begyullad, gombás fertőzéseket kaphatsz. A másik, meg, hogy úgy rászokhatsz a tisztálkodásra, hogy a végén nem fogod tudni elhagyni a fürdőszobát, munkaképtelen leszel. Úgyhogy korlátozd a tisztálkodást egészséges szintre.

Egyébként gyerekkoromban nekem is volt kényszerképzetem: én például csak jobb lábbal "léphettem át" a járdán a repedéseket, meg jobb lábbal indulhattam el a lépcsőn, sőt azzal is kellett megérkeznem, és ha kellett, akkor két lépcsőfokot léptem át emiatt. Szerencsére gimnazista koromban leszoktam róla. Nálam az vált be, hogy a sok tanulás, meg szakkör, meg házi pályázat elvette az időmet és már nem tudtam a kényszerképzetemnek "hódolni". Most 34 éves vagyok, azóta nem jött vissza ez az állapot. Ma már egyenesen tartom a fejem és nem a repedéseket nézem.

Az a baj, hogy szorongasz ettől az egész állapottól, ami csak még jobban gerjeszti az egészet. Rossz, tudom. Nekem több ilyen kényszerem is volt, én úgy lettem túl rajta, hogy először is utána néztem a pszichológiai magyarázatának és hátterének, végül pedig-ha hiszed, ha nem-, meguntam az egész cselekvést, gondoltam egyet, és abba hagytam. Nagyon sok ember jár ugyanebben a cipőben, ez szerintem nagyrészt elhatározás kérdése.

Szerintem hatásos lenne, ha a tükör elé állnál, és akkor a látvány önmagáért beszélne:) Ápolt vagy és tiszta, és ezt tudatosítsd magadban:)

Esetleg tereld lelki síkra a dolgot, gondolj bele, hogy egyes jóslások szerint 50 év múlva napi fél l vízhez fogunk csak jutni....elfogynak a készletek...és ez bizony komoly dolog.

Túl leszel rajta, majd helyre áll ez, főleg hogy még kamasz vagy.:) Nagyon problémás kor...:S

Kényszerbeteg vagy. Segítségre van szükséged.

végzős orvostanhallgató

keress egy szimpi dokit

osztálytársam volt ilyen.

annyit mosdottt, fürdött, hogy teljesen kikérgesedett a bőre

aztán magántanuló lett... és amikor ment órákra a tanárnak kellett inyitni becsukni az ajtót mert nem ért hozzá semmihez

ha a tollát a kezébe fogta utánna 5 percig kezet mosott

nem ezzel kezdődött, de ez lett belőle

monjuk ő nem ment el dokihoz... nagyon otthonról se járt el

ha nem kezelteted, felnőtt korodra nagyon durván elfajulhat a dolog. tönkreteheti az egész életedet. én ismerek egy kényszerbeteg nénit, ő is tisztaságmániás. az egész élete odalett. tönkrement.

válts orvost, pszichológust, stb... a te korodban még fejlődőképest az ember, hamar tanul... tegyél magadért!