Ki hogy viseli a Covidot lelkileg?

Azt érzem hogy beleroppanok, a folyamatos rettegésbe, a bezártságba. Van egy 1 éves kisfiam, így a napjaim körülötte forognak. Haszontalannak érzem magam amiért nem dolgozom, nincs sikerélményem, pénzt se keresek. 16 éves korom óta dolgoztam suli mellett is, így biztosan ez is hiányzik. 3 éve próbálkoztunk már babával mire sikerült, úgy elterveztük hogy milyen jó lesz, kirándulunk együtt mehetünk szállodába, babaúszásra, stb. Ezekből persze semmi sem lett, alig talàlkozunk a rokonokkal is, nem hogy új ismertségeket tudtunk volna kötni. Sok anyukával tartom a kapcsolatot interneten keresztül, de ha szóba jön a találkozás lehetősége inkább hárítok mert félek a vírustól. Éjjel amikor végre aludhatnék pár órát, csak kattog az agyam hogy korábban álmomban se gondoltam volna hogy ilyen előfordulhat, vajon meddig fog ez tartani, mikor élhetünk megint normális életet. Teljesen bepánikolok attól a gondolattól hogy ez így fog maradni, fogalmam sincs hogy hogyan tudnám elhesegetni a negatív gondolatokat mielőtt belekattannèk ebbe az egèszbe.