Mit csináljak, ha félek az orvosoktól és emiatt nem merek hozzájuk fordulni probléma esetén?

" velem mindig elég bunkón beszéltek"

Ez a baj. Én 2 éve véegzetem az orvosin, és én nagyon nagy szerepet tulajdonítok a kommunikációnak. A páciens is nyugodtabb, én is, a kollégákkal is könnyebb az együttműködés. De sajnos látom magam körül, hogy ez még mindig nem az általános hozzáállás. A fiatalok körében már sokkal jobb a helyzet, de az idősebbek leragadtak egy szinten.

Annyit tudok javasolni, hogy tartsd be az ellátás lépcsőfokait, ha orvoshoz mész. Például az "1 hónapja fájdogál a hasam és néha kissé hígabb a székletem" panasszal ne a sürgősségire menj be csúcsidőben/hajnal 3-kor mert még azt is felidegesíti a dolog, aki amúgy kiegyensúlyozottabb.

Az egy jó pont, ha az ember talál egy normális háziorvost, akiben megbízik, és ha egy kisebb problémával hozzáfordul, el tudja hinni neki, hogy nincs baja vagy hogy éppen hol érdemes kivizsgálni a problémát, lehet-e várni vele.

De ha valaki betegnek érzi magát, joga van ahhoz, hogy kivizsgálják a megfelelő szinten, szóval ezen ne szorongj.

11

Az is közrejátszik, hogy Magyarországon egyáltalán nincsenek elismerve az orvosok. Te is legalább 6 évet tanultál, gondolom sokat szenvedtél, mint a legtöbb ember orvosin. Erre jön egy vérpistike és az édesanyja, aki mindenhez jobban ért, mint Te magad, pedig neki érettségije sincs.

Többek között ezért sem szerettem volna orvos lenni, másrészt ki is rúgtak az egyetemről, de ez most mellékes. Ők is csak emberek, lehetnek rossz napjaik.

Ezeket meg kell tanulni kezelni. Én még nem nagyon találkoztam olyan beteggel/hozzátartozóval, akiket ne lehetett volna vezetni. Ez egy ilyen ördögi kör amúgy - évtizedekig nagyon paternalisztikus volt az orvostársadalom. Mi megmondtuk a betegeknek, hogy mi a jó, ő meg vagy elfogadja vagy hülye. Az a fajta kommunikáció, hogy arrogánsak vakkantok két mondatot a betegnek, lekezelően viselkedem, nem hallgatom meg, nem nézek a szemébe - bizalmatlanságot szül. Ez az oka annak is, hogy nehezen bíznak bennünk. Onnan is látszik, hogy ez egy alapvető probléma, hogy amikor én hagyom beszélni a pácienst, odafigyelek, meghallgatom a kétségeit, elmagyarázom a saját szintjén a lényeget, meg vannak lepődve, hogy ilyen létezik. Nem ehhez vannak szokva. Ha még azt is látják rajtam, hogy határozott vagyok, akkor pedig abszolút könnyű kiépíteni a bizalmat.

Az egy más kérdés, hogy az állam hogyan ismer el minket, meg amikor az okos ember fb posztban megmondja a frankót, hogy az orvosok pökhendi pénzéhes idióták :) De személyesen ilyennel nemigen találkozom.