Akik voltak már éber állapotban lélegeztetőgépen, leírnák a tapasztalataikat? (lásd még:lent)

A kérdés furcsasága alapján valószínűleg "elmebetegnek" gondoltok,vagy azt hiszitek, hogy hülyéskedek, de egyik sem! A kérdésem komoly, és egész egyszerűen csak kíváncsiságból fakad: mindig is altató- és intenzív terápiás szakorvosnak készültem,de sajnos más irányba sodort az élet.Az érdeklődés viszont erősen megmaradt a szakma iránt, sokat olvasok a témában, többek között a gépi lélegeztetésről is,amely korántsem olyan egyszerű feladat,mint amilyennek tűnik.A tankönyvek rengeteget írnak a különböző lélegeztetési módokról,gépbeállításokról,stb.,hogy minél optimálisabban sikerüljön beállítani a paramétereket a beteg számára, meglegyen a gép-beteg szinkron,stb. Viszont senki nem beszél a másik oldalról, pedig engem nagyon érdekelne, hogy a lélegeztetett betegek mit éreznek, mennyire nehéz elviselniük a lélegeztetést, mennyire nehéz megtalálniuk az összhangot a géppel,mennyire nehéz leküzdeniük a tubus(lélegeztető cső) ellenállását amikor már próbálnak egyedül is lélegezni,mennyi idő alatt sikerült leszoktatni őket a gépről,stb. Sajnos nincs olyan ismerősöm,aki hosszabb távú gépi lélegeztetésre szorult volna, és ébren is lett volna gépen, így nem tudok senkit megkérdezni erről. Gondoltam megpróbálom itt! Kérlek csak komoly,értelmes válaszokat írjatok,és ha lehet olyanok meséljenek,akiknek tényleg volt ilyen jellegű tapasztalata! Előre is köszönöm!

Üdv:25/L