Akik voltak már éber állapotban lélegeztetőgépen, leírnák a tapasztalataikat? (lásd még:lent)
A kérdés furcsasága alapján valószínűleg "elmebetegnek" gondoltok,vagy azt hiszitek, hogy hülyéskedek, de egyik sem! A kérdésem komoly, és egész egyszerűen csak kíváncsiságból fakad: mindig is altató- és intenzív terápiás szakorvosnak készültem,de sajnos más irányba sodort az élet.Az érdeklődés viszont erősen megmaradt a szakma iránt, sokat olvasok a témában, többek között a gépi lélegeztetésről is,amely korántsem olyan egyszerű feladat,mint amilyennek tűnik.A tankönyvek rengeteget írnak a különböző lélegeztetési módokról,gépbeállításokról,stb.,hogy minél optimálisabban sikerüljön beállítani a paramétereket a beteg számára, meglegyen a gép-beteg szinkron,stb. Viszont senki nem beszél a másik oldalról, pedig engem nagyon érdekelne, hogy a lélegeztetett betegek mit éreznek, mennyire nehéz elviselniük a lélegeztetést, mennyire nehéz megtalálniuk az összhangot a géppel,mennyire nehéz leküzdeniük a tubus(lélegeztető cső) ellenállását amikor már próbálnak egyedül is lélegezni,mennyi idő alatt sikerült leszoktatni őket a gépről,stb. Sajnos nincs olyan ismerősöm,aki hosszabb távú gépi lélegeztetésre szorult volna, és ébren is lett volna gépen, így nem tudok senkit megkérdezni erről. Gondoltam megpróbálom itt! Kérlek csak komoly,értelmes válaszokat írjatok,és ha lehet olyanok meséljenek,akiknek tényleg volt ilyen jellegű tapasztalata! Előre is köszönöm!
Üdv:25/L
válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdezőhöz: merre sodort az élet? Milyen szakos leszel? Hol végeztél?
Az én gondolatom, hogy ált. ilyenkor a beteg le van szedálva. Valószínűleg, ha van is emléke, akkor halvány. Ha pedig lélegeztetetteket akarsz megkérdezni, javaslom a súlyos COPD-eket, náluk előfordul, hogy a gép orrmaszkon keresztül nyomja be a levegőt.
végzős orvostanhallgató
válasza:Nagyon jó kérdés, nekem tetszik, hogy valakit ez is érdekel!
Mivel eléggé tájékozott vagy ebben, nem akarok túlságosan mélyen belemenni. A tartósan lélegeztetett betegeknél ugye van, aki abszolút nem tud lélegezni és van, akinek megvan a spontán légzése, de nem elégséges. Egyikőjüket aktívan "fújja" a gép a beállított ritmus szerint (akár PIP-pel), a másikójuknak asszisztált lélegeztetésre van szüksége (ezt tudják a régi Bird Mark 8-asok is). A betegségtől függően, ha éber a beteg és van spontán légzése és jól kooperál, hamar megtanulja, hogyan működtesse a gépet. Amennyiben nem kooperál és "ellene dolgozik" a gépnek, nyugtatót és izomrelaxánst adnak, hogy megfelelő legyen a szaturáció. Ha nem jól tűri a beteg a tubust, ki akarja szedni, ilyenkor nyugtatót kell adni. Nem kellemes a tubus a gégében mert nem lehet beszélni és táplálkozni. Tartósan nem is lehet benn mondjuk 8-10 napnál tovább a tracheomalácia (légcső lágyulás) veszélye miatt. Amennyiben tovább is szükséges a gépi lélegeztetés, a szakma szabályai szerint tracheosztómát kell készíteni, ebbe kerül a gégekanül, amíg szükséges.
válasza:Én ugyan még nem voltam respirátoron, de intenzív terápiában dolgozom. Érdekes a kérdésed. Nálunk a betegek többsége nem emlékszik a gépen töltött időszakra (amíg úgymond a szájukban van a cső), valószínűleg azért is, mert megfelelően le vannak szedálva. Egyrészt azért, mert szörnyű egy csővel a szádban, másrészt a gép ellen lélegeznének, vagy pl. nagyon felmenne a légzésszámuk, ami CO2 retenciót okozna és esetleg acidotikusak lennének (respiratórikus acidózis)... Aki tartósan szorul gépi lélegeztetésre, az általában percutan tracheostómát kap, azért ezt már könnyebb elviselniük. Ennél a fázisnál már ébresztve vannak, lehet őket weaningelni=leszoktatni, rehabilitálni (kiültetni székbe, inni, enni). Erről a fázisról már nem szokott túl rossz élményük lenni, hiszen bizonyos módon kommunikálni is tudnak (szájukról lehet olvasni, hogy mit szeretnének, kérdéseikre is kaphatnak választ - ugye tubussal a szájukban ez nem lehetséges). Innentől sokkal könnyebb a gyógyulás.
Van, akit akár hónapokig nem lehet leszoktatni a lélegeztetőről, mert magas nyomástámogatást, PEEP-et igényel. Ekkor esetleg van lehetőség otthoni használatra hordozható respit igényelni. Ezek a betegek természetesen kanülösök, le tudják maguknak szívni a tracheaváladékukat. De úgy tudom ez hosszadalmas procedúrával jár, mire megkapják.
Köszönöm szépen az eddigi (igen hasznos)válaszokat,bár nem a betegek oldaláról érkeztek,nagyon érdekes volt őket olvasni!!
A 10:53-as válaszadónak: Általános iskolás koromtól kezdve orvosi pályára készültem,ilyen irányú középiskolában is tanultam tovább.Azonban épp amikor felsőoktatási jelentkezés előtt álltam, történt egy tragédia, meghalt az egyik barátnőm,aki súlyos beteg volt.Ahogy láttam őt a kórházban gépeken,lelkileg nagyon megviselt,és akkor,ott úgy elbizonytalanodtam,hogy vajon nekem való-e ez a pálya, hogyan tudnám feldolgozni a "halál mindennapos közelségét",a betegeim esetleges elvesztését...És emiatt sajnos végül nem is jelentkeztem az orvosira,amit utólag már hihetetlenül bánok:(A pontszámom meglenne a költségtérítéses képzésre,de sajnos nincs kb. 12 millió Ft-om a tandíjra...(Egyébként a környezetvédelem érdekelt még,így végül környezetmérnök lettem.)
Igen,amikor feltettem a kérdésemet,elsősorban COPD-s betegekre gondoltam/számítottam.Esetleg olyanokra akiknek súlyos asztmája van,és a rohamok idején többször is igényelnek gépi lélegeztetést,stb.
A 11:01-es válaszadónak:"A betegségtől függően, ha éber a beteg és van spontán légzése és jól kooperál, hamar megtanulja, hogyan működtesse a gépet."->Igen,erre voltam kíváncsi a kérdésem kiírásakor,ezt szerettem volna egy beteg oldaláról hallani,hogy mennyire nehéz ezt "megtanulni",illetve milyen érzés.Mert az egy dolog,hogy mit írnak a tankönyvek, mit alkalmaznak a gyógyászatban,és egy másik,hogy az vajon tényleg olyan jó-e az a beteg számára,mint hiszik a módszer megalkotói (gondolok itt például a SIMV lélegeztetési módra,amely ugye a beteg spontán légzésével szinkronban kontrollált lélegeztetést is biztosít).Ahogy fejlődött az orvostudomány,a gépi lélegeztetés eszközei (a vastüdőtől a mai modern számítógép által vezérelt gépekig) és módszerei is folyamatosan fejlődtek,egyrészt,hogy csökkentsék a gépi lélegeztetés tüdőre gyakorolt káros hatásait(pl. barotrauma), másrészt,hogy minél nagyobb komfortot biztosítsanak a beteg számára,minél elviselhetőbbé tegyék a gépen töltött időt,és meggyorsítsák a leszoktatást.Az érdekelne a betegek oldaláról,hogy vajon mennyire volt sikeres ez a törekvés,vagyis mennyire elviselhető, milyen nehezen tanulható a géppel való szinkron és a leszoktatás lépcsői.
Idő közben felvettem a kapcsolatot egy amerikai férfival a Youtube-on,aki súlyos asztmás,emiatt már 13-szor volt intubálva és napokig lélegeztetve.Az egyik videója alapján ő ébren volt,miközben leszoktatták (egy korszerű,Puritan Bennett 840-es típusú gépen),így megkérdeztem,esetleg elmondaná-e a tapasztalatait.Azt válaszolta,hogy kérdezzek bármit,nagyon szívesen mesél erről,egyébként közben ő maga is légzésterapeuta lett,úgyhogy volt már "a tubus mindkét oldalán" és szívesen megosztja velem a tapasztalatait.Most készülök levelet írni neki(csak megpróbálom összeszedni a kérdéseimet,mert lenne jó pár:)).Róla van szó egyébként:
http://www.youtube.com/watch?v=jtmbOqZosj8
Még egyszer köszönöm az eddigi válaszokat,és persze továbbra is várom a betegek tapasztalatait is!
válasza:13:16-os válaszoló vagyok. Igen, elég nehéz a betegek oldaláról írni annak, aki még nem volt lélegeztetőn. Ott és akkor nyilván nagyon nehezen élik meg. De ha megébrednek, miközben intubálva vannak (ez nyilván látszik a vitális paramétereik változásán is, hogy nem elég a szedatívum), azonnal lépünk rá, így arra sem szoktak emlékezni, ha közben felébredtek. Tehát ez a szakasz még mindenkinek teljesen kiesett, akitől kérdeztem. A tracheosztómásoknál megint más ahogy azt fentebb írtam.
(SIMV üzemmódot nagyon ritkán használunk, ha van elég spontán légzésük és elég hozzá a légzési térfogatuk, mi CPAP-ba tesszük át a gépet=a beteg indítja és fejezi is be a légvételt.)
Mindezek mellett eddigi tapasztalataim alapján a hozzátartozók talán még a betegnél is nehezebben élik meg, hogy lélegeztetőn van a szerettük.
Sajnálom, hogy végül nem lettél orvos. Ha ilyen kérdések vetődnek fel benned, biztosan jó szakember lettél volna. Arra gondolok, hogy érdekel az a rész is, hogy a beteg mit élhet át, miközben a testét gyógyítják...
válasza:Kedves Kérdező!
Sajnálom, hogy gyermekkori vágyad nem teljesült, pedig ilyen érdeklődő emberekre lenne szükség. De ne add fel, rengeteg közös témája van a környezetvédelemnek, környezetszennyezésnek és az egészségügynek. Jó lenne, ha majd hasonló munkatársaim lennének, mint te.
végzős orvostanhallgató
Kicsit meglepetten olvasom,hogy ennyire a teljes szedálás felé hajlik Magyarországon egészségügy,nem is gondoltam volna.Laikusként valahogy "úgy képzeltem" a dolgot,hogy ameddig a beteg légzése teljesen bénult,tehát kontrollált lélegeztetést igényel,addig teljesen szedálják,majd ahogy kezd visszatérni a spontán légzése,illetve elkezdik a leszoktatást,fokozatosan csökkentik a szedációt("féléber állapotig",amikor is a betegnek rá kell dolgoznia a gép támogatására),végül CPAP-módnál,ami lehet a leszoktatás utolsó lépcsője, már ébren van a beteg,függetlenül attól,hogy tracheostomája van,vagy endotrachealis tubusa.Azt hinné az ember,hogy a leszoktatás és az extubálás (plusz előtte a T-cső próba,stb.) igényli a beteg éber kooperációját.És elnézve a Youtube-on megtalálható ezzel kapcsolatos külföldi (főleg amerikai) videókat,nagyon sok tartósan lélegeztetett páciens van orotrachealis intubatio mellett ébren a gépen.Nagyon nagy érdeklődéssel olvasom a válaszokat,amiket még egyszer köszönök ezúton is!!Őszintén szólva az is nagyon nagy vágyam,hogy egyszer egy aneszteziológus szakorvossal elbeszélgethessek,rengeteg dolgot tudnék kérdezni tőle...
Kedves utolsó előtti és utolsó válaszadó:köszönöm a kedvességeteket!Valószínűleg életem végéig bánni fogom,hogy nem erre a pályára kerültem:( Gondoltam rá,hogy ha összejönne az anyagi fedezet,a mentőtisztit talán még el tudnám végezni levelezőn. Aneszteziológus valószínűleg már soha nem leszek, de mentőtisztként talán még közel kerülhetek az egészségügyhöz.
Továbbra is szeretettel várom a válaszokat,az eddigi hasznos és érdekes válaszokat tekintve akár a "tubus mindkét oldaláról" is!
Köszönettel: a kérdező (25/L)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!