Ha az orvos észreveszi a vágásokat a kezemen, köteles szólni a szüleimnek és/vagy iskola pszichológusnak?

Nagyon attol fugg. Persze a hivatalos eljaras az lenne, hogy szol, de a gyermekvedelem azert lassuk be, nem feltetlenul a gyerekek erdekeit vedi minden esetben... Pl. az is elsok kozott lenne, hogy ilyenkor ertesitik a szuloket... hat van, aki otthon meg a gyereket is megtepne, hogy mit kepzel magarol, es sokszor a szulok is felelosek azert, hogy o csak igy tudja levezetni a feszultseget, ebben az esetben nagyon nem tesz jot, ha szol nekik. Meg aztan a gyamhatosag is kimerul annyiban, hogy odatelefonal 2-3 oraval hamarabb, megnezi, hogy van-e viz, villany, gaz, beszelgetnek par dolgot, aztan ki is merult ennyiben, de a szuloket felidegesitheti ez annyira, hogy meg meg is verjek a gyereket, ha olyanok, ott meg eljatsszak a tunder szulot. Ezzel azert van amelyik gyerekorvos tisztaban van, a csaladi helyzetet amugy is ismerik valamennyire.

Aztan osztalyonkent biztosan van 3-4 ember, aki vagja magat, ez egyaltalan nem ritka, de szerencsere nagyon keves az, aki tenyleg ongyilkossagot kiserel meg. Valamelyik orvost egyaltalan nem erdekli a vagdosas, annyira elterjedt, de van olyan bajos doki is, aki meg be is szol miatta... Ha szerencsed van, szo nelkul a kezedbenyom egy papirt, hogy hol erheted utol az iskolapszichologust, es milyen oldalakon beszelgethetsz, ha eleged van, es pl. a kekvonal is anonim.

Nekem volt néhány öngyilkossági kísérletem és mikor valami eredményem jött meg, el kellett mennem a háziorvoshoz hogy haladhassunk. A szemem alatt nagy foltok vannak, fáradtság, lelki elnyomottság, pigment hiány (nem valami szép), a mellkasamon meg karomon van néhány régebbi nyom.

Szóval egyszer ez a doki ahogy nézte a leletemet, megszólalt,hogy "Hát, ha csak depressziós vagy, azaz egy kis hisztérián kívül semmi bajod", ami kiváltott belőlem egy kisebbfajta "rohamot", elkezdtem bőgni, úgy éreztem hogy ő is csak ártani akar nekem, nem vesz komolyan csak poénkodik valamivel amivel nem kellene, aztán orrba vágtam és lefejeltettem vele az asztalt. Nővérem kísért fel akkor és amikor ki sikerült rángatnia neki és az asszisztensnek, hallottam ahogy valami olyasmit mond hogy "Tőlem hatszor akkorát kaptál volna paraszt".

Nem kezdek bele hogy mik voltak a problémáim, miért voltam depressziós és jártam pszichiáterhez, pszichológushoz, miért volt kitörésem, miért nem ignoráltam inkább, de az ilyen férgeknek meg kell tanulniuk hogy mások mentális rosszulléte nem játék, sokszor veszélyesebb mint a "megszokott, mindennapi" betegségek.

Bárhogy is legyen, remélem jobban fogod érezni magad idővel!