A mindennapjaimban úgy érzem, (lent) miért?

Apátia vagy depresszió jutott az eszembe.

"Az apátia az érzelmek, az érdeklődés és a törődés hiánya. Egy indifferens állapot, amely az olyan érzések elnyomásával jár, mint például az aggodalom, az izgalom, a motiváció és a szenvedély. Az apatikus személyek nélkülözik az érdeklődést az érzelmi, szociális, spirituális, filozófiai vagy fizikai életben és a világban. Problémát jelenthet számukra, hogy nem találnak értelmet és célt az életükben. Érzéketlenek és lassúak lehetnek bizonyos helyzetekben. A pozitív pszichológia nézetei szerint az apátia annak a következménye, hogy a személy úgy érzi, nincs birtokában a megfelelő képességeknek ahhoz, hogy egy adott kihívással szembenézzen. Továbbá, ez az érzés abból is fakadhat, hogy a személy semmilyen kihívást nem érzékel"

"A depresszió, hivatalosan súlyos depressziós zavar (major depressive disorder, MDD), amit több, mint két hétig tartó, a legtöbb szituációban fennálló lehangoltság jellemez.[1] Többnyire társul hozzá az önbizalom hiánya, lelkesedés elvesztése a betegség előtt örömöt nyújtott tevékenységekben, kevés lelkesedés és egyértelmű ok nélküli fájdalom."