Miről ismerhető fel az autizmus? Mik az árulkodó jelek?

autizmus nagyon szeleskoru fejlodesi zavar, aprobb tunetektol kezdve lehet kiugró is. vannak nagyon arulkodo jelek (pl kenyszeresseg, repetitiv mozgasok) es kevesbe szembetunoem is. autizmusnak mar gyermekkorban is kellett, hogy legyen jele.

siman lehet, hogy csak introvertalt, kisse antiszocialis, onbizalomhianyos szemelyiseg vagy (es en inkabb erre szavaznek)

nem néztél utana ennek jobban, hogyan zajlik a felnottkori diagnosztizalas?

Nálam se diagnosztizált, mert pár éve, amióta nagyon szeretném, se pénzem, se időm nem volt rá (rengeteg tanulás munka mellett, fogyó pénz, stb).

Amit Te eddig leírsz, az ég és föld! :)

Én valamelyest hasonlítottam az ifjú Sheldonra (csak okos nem voltam, sőt, inkább butácska). Valamelyest.

A tárgyakat a mai napig képes vagyok jobban szeretni, mint az embereket.

Mindig van általában 1, esetleg 2 "érdeklődési köröm", mindig annak olvasok utána, legszívesebben csak arról beszélnék, arról gondolkozom el. Sokat olvasok róla és egész jól kiokosodom így a területen. :D Kiskoromban ez nagyon durva volt, net se volt, tehát nem volt hol olvasni róla, csak a saját sztorijaimat szőttem, az adott tárggyal/jelenséggel és én voltam a főszereplő. :D Ma már nyilván tudok nemcsak ezekről beszélni. Mondjuk 10 vagy 15 évesen voltak időszakaim, amikor csak a mániám tárgya érdekelt, semmi más és néha voltak "normálisabb" időszakaim, ha jól emlékszem vissza.

Tinikorom közepe - végefeléig fogalmam se volt az emberi érzelmek mibenlétéről. Nem érdekel a szerelem, de a többi érzelmet se fogtam fel vagy értelmeztem, pl a szeretet sem. Nehéz ezt elmagyarázni. Lényegében csak a mániáimat és egyéb tárgyakat szerettem igazán és úgy álltam a többi emberhez is, azt gondoltam talán(?), hogy ezzel ők is így vannak.

Szerintem vissza is voltam/vagyok maradva érzelmileg / az emberi kommunikáció, kapcsolatok tekintetében értelmileg is. A Face "ezen a napon született bejegyzések" funkciója alapján 27 éves fejjel azt mondom, hogy 19 évesen egy 14 éves gyerek szintjén álltam.

Nomeg a hétköznapi dolgokat a legtöbb ember aszerint végzi, ahogy megszokja, meg zömmel ahogy a többi ember is. Én ezeket mindig végiggondolom. Ösztönből nem a többi embert követem, hanem saját magamnak végiggondolom és általában tök más eredményre jutok.

Például a legtöbben vonatra, villamosra, metróra úgy szállnak fel, hogy leszálláskor ott legyen a kijárat. Namost én ezt butuska hozzáállásnak érzem, mert általában pont emiatt a viselkedés miatt azokban a vagonokban van a legnagyobb tömeg. Hárommal arrébb sokkal kevesebben szoktak lenni. :D

Vagy például a szellőztetés. Nyáron nem tartom nyitva az ablakot, mert bejön a meleg. Ugyanúgy gyors szellőztetéseket csinálok, mint télen. Vagy például utálom a bukóra nyitott ablakot, mert nem cserélődik ki a helyiség levegője, csak szivárog be a nem kívánt meleg vagy hideg.

Vagy villamosmegállóban leszállás után ahogy várakozunk a zebránál, én lendületesen végigvágtatok az átellenes részére és az a kép él bennem, hogy majd az emberek egyenletesen feltöltik. Namost, ha nincs nagy tömeg, általában én egyedül állok ott és mindenki még a kordon előtt tömörül.

És még rengeteg ilyen van. Ugye Sheldonnal is. Volt munkatársam, tippre ugyanúgy autista (is?), csak ő most tart pont olyan szinten, mint én 13 évesen. Pont ugyanolyan tüneteket látok rajta.

Mára sokat javult a helyzet, de van bennem még egy beütés. Egész egyszerűen amik a céljaim az életben, a témáim, a hozzáállásom a dolgokhoz más. Néha rosszabb, néha jobb, néha semleges, de más, elütő. Egyszerűen: fura vagyok, így a legegyszerűbb megfogalmazni.

Általában egy társaságban az első pillanatban nem látnak rajtam semmit. Pici idő után már csak páran tartanak mellettem, a többiek lenézését érzem. Aztán évek múltán, miután jobban megismertek, alakul ki, hogy kik viselnek el vagy szeretnek meg. :D Volt már, hogy olyanok is, akik az elején lenéztek. Nyilván időközben én is igyekszem alkalmazkodni, ez nekem sokkal nehezebb azért, mint egy """"átlagos"""" embernek.

Egyébként minden társasághoz máshogy kell alkalmazkodnom. A mai napig sok viselkedést, ami másnál természetesen jön, nekem tudatosan kell tanulnom és kialakítanom. Új közegben aztán újratanulnom.

Amúgy évi szinten 5-10 filmet nézek, 1-2 regényt olvasok, sorozatot kb. ötévente nézek. Megvagyok sztorik nélkül.

Rettentő sokat gondolkozom el.

Nehezen unatkozom.

A hosszú távú párkapcsolattól én is félek amúgy.

Volt egy szűk egy éves párkapcsolatom, egyetem alatt, egy nagyon-nagyon-nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott életszakaszomban, élethelyzetemben. Ja, és nem költöztünk össze.

Sajnos ő meg nárcisztikus volt, a fura dolgai a mai napig eszembe jutnak (4 éve volt a kapcsolat).

Ugyanakkor fogalmam sincs, hogyan fogok fenntartani egy többéves, normális párkapcsolatot. Összeköltözéssel.

Az alkalmazkodásra kigondoltam egy példát pár éve.

Egy ötfős társaságban mindenki szereti a zöldborsófőzeléket. Egyikük sósabban, másikuk forrón, harmadikuk borssal, negyediküknek mindegy. Alkalmazkodni kell egymáshoz hőmérséklet, sósság, íz terén. Erre jövök én, az ötödik, aki nemcsak, hogy nem szereti, hanem a gyomra se bírja a főzeléket, fáj tőle a hasam. Amúgy épphogy langyosan szeretem az ételeket, só nélkül.

Ez a példa mutatja be az életemet.

Csak egy példa, mert a valóságban a zöldborsófőzeléket pont nagyon szeretem. :)

Van olyan is, hogy vonzódom egy férfihez. Aztán megtudok róla egy dolgot, ami miatt valami, számomra súlyos dolgon VALÓSZÍNŰLEG változtatnom kellene mellette és automatikusan "kiszeretek belőle".

Mint egy kapcsoló.

Ugyanaz vagyok, csak #5-ben hozzáfűztem még pár gondolatot. :)

Hááát, nem tudom...

Olvass utána az autizmusnak / Asperger szindrómának és ha gyanítod, akkor próbáld meg diagnosztizáltatni.

Én mindenképp szeretném.

Azért a mindennapokban sok dolog küzdelmes miatta, jó lenne egy bizonyíték (elsősorban saját magam számára), hogy igen, ez az ok.

"Nyugi NEM VAGY AUTISTA!...

Szimplán felgyorsult az emberek ėlete annyira hogy az valami felfoghatatlan.

Ez rövid távon is fárasztó.

Stresszes vagy ,ennyi!

Vannak olyan munkák ahol egyedül lehetsz a gondolataiddal.

"Talán többet is mint kellene.