Bent tarthat-e a kórház egy testi fogyatékos beteget az elfekvőben akarata ellenére?

Egy ember súlyos testi fogyatékosságot szerez mondjuk balesetben, vagy betegségben, ami miatt kórházba került. Önmagát ellátni képtelen fizikai állapota miatt, ezért tartós szakápolásra szorul. Majd a kórház ellátás után kiengedné az illetőt, azonban nincs olyan hozzátartozója, aki elvállalja az ápolást, vagy kijelenti a beteg, hogy nem akarja, hogy hozzátartozója ápolja. - Viszont az illetőnek van egy otthona, vagy van elég vagyona, hogy saját lakhelyet szerezzen. A beteg azt KÉRI, hogy haza akar menni.

Mit tesz a kórház: Bent tartja az illetőt az elfekvőben, azzal az indokkal, hogy tartós szakápolásra szorul, és egyedül nem maradhat, és bentlakásos intézmény nélkül "úgysem tudná megoldani"? Esetleg betömi őt egy szoc. otthonba?

Vagy a következő történik: A kórház felveszi a kapcsolatot hivatalból egy otthoni szociális gondozóval, akivel a beteg a kórházban meg tudja tervezni az otthonápolást...akár ha csak napi pár órában, és a maradék időben egyedül marad otthon az illető. Tehát ezt megbeszélik. (pl hogy hány órára jön minden nap, hogyan fizet, egyebek). Majd a kórház a megbeszélt időpontban hazaszállítja a beteget betegszállítóval, és átadja a gondozónak.

Melyik verzió történik?

(Gondolom, ha a betegnek nincs vagyona, és nincs hova hazamennie, akkor kénytelen a kórházban maradni a, vagy szociális otthonban, hiszen a betegszállító nem dobhat ki az utcára egy súlyosan mozgáskorlátozott személyt.)