Mi a különbség a üzem orvosi alapellátó és szakellátó hely között?

Összeállításunkban a foglalkozás-egészségügyi szolgálat formájáról, tevékenységéről és az egészségügyi tevékenység engedélyezésének főbb kérdéseiről adunk áttekintést.

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet (R.) szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást végző foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladata egyrészt, hogy felkutassa, folyamatosan ellenőrizze a munkahelyi (fizikai, szellemi, lelki) megterhelést és a munkakörnyezeti kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) tényezőket; másrészt, hogy javaslatot tegyen arra, milyen módszerekkel lehet mindezeket az egészséget nem károsító szinten tartani; harmadrészt, hogy testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően a munkavállalók képességeihez adaptálja a munkát; negyedrészt, hogy a munkájukkal kapcsolatban ellenőrizze a munkavállalók egészségét.

Működési formák

A szolgálat foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat, foglalkozás-egészségügyi központ, valamint foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat formájában működhet.

Foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat

A szolgálat foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálatként ellátja

a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat;

a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendeletben meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálását;

a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát;

az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;

a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos felvilágosítást; továbbá

a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendeletben meghatározottak szerint az 1. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát. (Az 1. alkalmassági csoportba kell sorolni azt a járművezetőt, aki nem a 2. alkalmassági csoportba kérte az egészségi alkalmassági vizsgálatát, tehát aki nem kíván a közúti közlekedési szolgáltatás keretében közúti járművet, megkülönböztetett jelzéssel ellátott közúti járművet vezetni, illetve nem vezet ilyet, továbbá akit nem közúti járművezetői munkakörben foglalkoztatnak.)

A szolgálat közreműködik a munkahelyi veszélyforrások feltárásában, foglalkozás-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában, az elsősegélynyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében, a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.

Ezek a szolgáltatások nem érintik a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben meghatározott felelősségét.

A szolgálat igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés vagy annak gyanúja esetén pedig - sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján - a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ - Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet fekvőbetegosztályára utalhatja a beteget.

Foglalkozás-egészségügyi központ

A szolgálat foglalkozás-egészségügyi központként ellátja

foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást, emellett

munkahigiénés és pszichológiai, vagy ergonómiai, vagy toxikológiai szolgáltatást is nyújt.

Foglalkozás-egészségügyi szakellátás

A foglalkozás-egészségügyi szakellátást végző szolgálat feladatai:

a munkaköri alkalmasság másodfokú elbírálása;

a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokú elbírálása;

a munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálata;

a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata a közhasznú munka előkészítése érdekében;

szakellátás a foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;

konzultatív tevékenység más szakterületek orvosai számára a foglalkozási megbetegedések vonatkozásában;

munkahigiénés tanácsadás az alapszolgálat részére;

a megyei tiszti főorvos felkérésére közreműködés a foglalkozás-egészségügyi ellátás megszervezésében, valamint a megyei (fővárosi) foglalkozás-egészségügyi szakfőorvos irányításával az alapellátást nyújtó szolgálatok ellenőrzésében;

a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak a külön jogszabály szerinti szakmai alkalmassági vizsgálata, valamint

a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára.

Alapszolgáltatás

A foglalkozás-egészségügyi szakellátás alapszolgáltatást is nyújthat, ha megfelel az egészségügyi szolgáltatást végző egyes intézmények szakmai minimumfeltételeiről szóló 21/1998. (VI. 3.) NM rendeletben foglalt szakmai minimumfeltételeknek.

A szolgálat működtetése

Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére jogosult minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, amennyiben megfelel az ehhez szükséges feltételeknek.

Orvos

Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújt. Az orvosi magángyakorlat engedélyezése a 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Városi Intézete hatáskörébe tartozik.

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak

foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy

üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathat.

Orvosjelölt és felügyelet

Foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett dolgozik. A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves foglalkozás-orvostan szakorvosként megszerzett gyakorlattal rendelkezik. (Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el.)

Ápoló

A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma 54 5012 01), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.

Mentesül a képesítési előírás alól az az ápoló, aki 1999. január 1-jén

legalább 5 éves teljes munkaidejű üzemi ápolói munkakörben szerzett gyakorlattal rendelkezett, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig legfeljebb 5 éve van hátra (ez esetben az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig folytathatja tevékenységét a mentesítés alapján), vagy

általános ápolói, illetve általános asszisztensi végzettséggel rendelkezett, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy az üzemi ápolói (foglalkozás-egészségügyi szakápolói) szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított két éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított hat éven belül megszerzi.

Szakmai minimumfeltételek

A foglalkozás-egészségügyi alapellátás és a foglalkozás-egészségügyi szakellátás szakmai minimumfeltételeit a 21/1998. (VI. 3.) NM rendelet 11. számú melléklete tartalmazza. A rendeletben meghatározott építészeti minimumfeltételeknek 2005. szeptember 30-áig, a tárgyi, személyi, szakmai és a gép-műszer minimumfeltételnek pedig 2001. szeptember 30-áig kell megfelelni. Az egészségügyi szolgáltató a minimumfeltételek között nem szereplő, az adott eszköz minden szükséges funkcióját ellátó, annak feladatai ellátására - tudományos módon bizonyítottan - alkalmas eszköz biztosításával az előírásoknak eleget tesz.

Egyéb szakrendelés

A foglalkozás-egészségügyi alapellátás és a foglalkozás-egészségügyi szakellátás szakmai minimumfeltételeit az egyéb szakrendelésnek minősülő egészségügyi szolgáltatók tekintetében 1999. június 1. óta kell alkalmazni. (Egyéb szakrendelés az olyan szakorvosi, klinikai szakpszichológusi és klinikai gyermek-szakpszichológusi, valamint egyéb egészségügyi képesítéshez kötött egészségügyi szolgáltatás, rendelés, amely nem felel meg a szakorvosi rendelőintézet, vagy a szakambulancia, vagy az otthoni szakápolás feltételeinek.)

A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelése

A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelését a foglalkozás-egészségügyi alapellátás 21/1998. (VI. 3.) NM rendeletben foglalt tárgyi és gép-műszer minimumfeltételeinek megfelelő felszerelésen túl a nyújtott szolgáltatásnak megfelelően kell biztosítani, ennek megfelelően

munkahigiénés szakember, toxikológus foglalkoztatása esetén a műszerpark kiegészítendő a munkakörnyezet műszeres vizsgálatához szükséges direkt kijelzésű készülékekkel és/vagy direkt leolvasású eszközökkel,

munkapszichológus, ergonómiai, illetve egyéb (fizioterapeuta, munkavédelmi) szakképesítéssel rendelkező szakember foglalkoztatása esetén az e szakmákban szokásos módszertani segédletekkel, műszerekkel, felszerelésekkel a tevékenység függvényében egészítendő ki.

Engedélyezés

Orvos akkor működhet vállalkozóként, ha

szerepel az orvosok országos nyilvántartásában;

nem áll a bíróság jogerős határozata folytán a foglalkozástól eltiltás, az egészségügyi szervek jogerős határozata folytán az orvosi tevékenységtől eltiltás vagy jogerős fegyelmi határozat alapján az orvosi tevékenységtől, illetőleg az orvosi magángyakorlattól eltiltás fegyelmi büntetés hatálya alatt;

a gyakorolni kívánt szakterületen szakorvosi képesítéssel (további képesítéssel) rendelkezik, feltéve hogy a kérelem időpontjában is ezen a szakterületen dolgozik, vagy a szakma elhagyása óta három év még nem telt el.

Az egyéni vagy társas vállalkozó akkor kezdheti meg az egészségügyi vállalkozást, ha az e tevékenysége során okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítással rendelkezik.

Az egészségügyi intézménynek meg kell felelnie az állami egészségügyi szolgálat azonos típusú intézményére előírt szakmai, műszaki és közegészségügyi feltételeknek.

Amennyiben az intézmény a feltételeknek megfelel és

alapellátás keretében, illetve egy szakfeladathoz tartozó szolgáltatást nyújt, az intézmény telephelye - telephely hiányában székhelye - szerint illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fővárosi kerületi) intézete,

az előzőek hatálya alá nem tartozó egyéb ellátást nyújt, az intézmény telephelye - telephely hiányában székhelye - szerint illetékes ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézete ad engedélyt az egészségügyi intézmény működésének megkezdéséhez, illetve az egészségügyi szolgáltatást is végző egyéni és társas vállalkozók ez irányú tevékenységének megkezdéséhez.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. február 15.) vegye figyelembe!