Engedjem el a 13 éves epilepsziás fiamat 11 napra Angliába?

Szia.

Úgy gondolom,ennek a döntését közösen érdemes meghoznotok.Nyilván számít az is,mit szeretne a gyermek,és milyen lehetőség menne el mellette.

Érdemes olyan szempontból megközelíteni,hogy mint az anyja,mennyire ismeri Őt önmagára felelősnek.(Szól-e amikor szükséges,..ilyenek.)

Hiába írnám azt,hogy én ki nem hagynám semmiért,nem vagyok a helyükben.

Szép estét!

Egy -sajnálatos- betegség esetleges terheit nem passzolhatod át sem a kísérőkre, sem az osztálytársakra.

Egyedüli megoldás az lenne, te is személyesen elkísérnéd a fiadat.

Ne.

Bárhol, bármikor hanyattvághatja magát!

Nyílván nem aktuális de azért leírom mert nagyon felbosszant az, ahogy az epilepsziához semmit nem értők válaszoltak. Én epilepsziás vagyok, úgyhogy ezt jobban látom.

1, nem igazán értem azt, hogyha a gyerek már epilepsziás egy kisebb rosszulléttől miért hívják ki a tanárok a mentőket. Ez egy nagyon rossz döntés a részükről. Persze nem akarnak felelősséget vállalni, ez érthető de ezzel, hogy a gyerek folyamatosan, azt látja hogy kijönnek hozzá a mentők csak azt értik el, hogy fokozzák a betegségtudatát. Ha nem esik össze, teljesen felesleges kihívni a memtőt, sőt akkor is ha már nem ez az első rosszulléte.

2, az epilepsziás gyerek ugyan úgy mehet táborba és hasonló utazásokra. Ha nem mehet, ezzel is csak azt érik el nála, hogy az tudatosuljon benne hogy ő más mint a többiek, nem egészséges. A tanárok pedig ilyenkor felelősséget vállalnak. Én 7 éves korom óta vagyok epilepsziás és 13 évesen én is voltam egy angliai úton az iskolával, de szintén sulival voltam erdélyben bécsben és hosszabb osztálykirándulásokon...

3, attól mert volt hosszú idő után volt egy rohama attól ez nem jelenti azt, hogy lesz is. Főleg ha tudjuk mi volt az oka. Ha nem tudnák talán óvatosabbnak kéne lenni, de így nem, mert tudjuk hogy ez a kiváltó ok nem fog megismétlődni.

4, epilepszia nem egyenlő azzal hogy összeesik és ott fekszik 2-3 percig. A kérdésben is le volt írva hogy nem esett össze.

Főleg az utolsó komment nagyon kiakasztó. Pont az ilyen emberek miatt, akik 0 tudással írnak ilyeneket vannak kirekesztve nagyon sokatn, mert a szülő elhiszi amit ők mondanak, de ez nem szülőnek hanem a GYEREKNEK lesz rossz. És szintén az ilyeneknek köszönhető az is, hogy rengetegen gondolják azt hogy epilepszia egyenlő azzal, hogy összeesik, izomgörcs, izomrángás és sokakat ezért nem vesznek fel munkahelyre, annak ellenére hogy VAN DIPLOMÁJUK. Mert ha elmondják, sokaknak csak ez ugrik be.

Annyira, de annyira felháborító. :(

5!

1, Azért hívja ki a mentőt, mert pedagógus és nem egészségügyi szakember. Laikusként ő nem tudja megítélni, hogy rendbe jön e 2 perc alatt minden segítség nélkül, vagy súlyos a helyzet és a gyerek életét veszélyezteti, ha nem hiv mentőt. A gyereknek kell, hogy legyen betegsegtudata, hiszen beteg.

2. Amennyiben a felügyelő tanárok nem vállalják a felelősséget érte, nem mehet. Ugyanígy vissza utasíthatják az ADHD-s, az inzulinfuggo cukorbeteg, a mozgássérült, vagy a viselkedni nem tudó gyerek részvételét a nem kötelező programokon. Felelősséget az ember valamiért vagy valakiért akkor vállal, ha tudja kezelni, irányítani az adott dolgot vagy szemelyt minden helyzetben. Ha Pistike nem tud 45 percnel tovabb ülve maradni, akkor nem viszik 3 órás busz útra, ha Katika inzulinfuggo cukorbeteg és nem tudja magat önállóan 3 orankent injekciozni, nem viszik tobb napos kirandulasra, ha Janika spéci kerekesszekkel közlekedő, akkor nem viszik -hegyet mászni, stb. Józan paraszti esszel kell ám néha gondolkodni.

3, Miután senki nem lát a jövőbe, nem lehet tudni, hogy holnap lesz e rohama, vagy sem, hogy kocsi lesz, vagy sem.

4, Valóban, de megeshet az is.

Igen, a gyereknek xar és a szülőnek is xar. Ezért aztán legyen mindenki másnak is xar?

A diploma és az epilepszia nem tudom hogy függ össze. Adott munkakör betöltéséhez kell egy adott munkaalkalmassagi viszgalat. Igen, egyértelmű, hogy epilepsziast nem vészének fel olyan munkakörbe, ahol egy hirtelen jött roham magát vagy másokat veszélyeztet. Így pl egészen biztosan nem lesz belőle se mozdonyvezető, se szívsebész. Ezt simán el kell fogadni.

Annyira felháborító, hogy nem érted.

#5

Én voltam a #4-es válaszoló

Sajnos én is beteg vagyok, amíg nem volt jól beállítva a gyógyszerem, kb hetente volt gm, és minden rosszullét után órákig aludtam...

Azért lássuk be, egy nem tünetmentes epilepsziás nem "teljes" értékű ember, hiába fáj ezt bevallani. Én is ebben a csónakban evezem.

#6 gyerekként én sem voltam tünetmentes pláne nem abban az időben amikor egyébként elengedtek utazni. Sőt még ma is van évente pár.

Persze értem, hogyha a tanár nem vállalja el de ennek mint írtam "a gyerek issza meg a levét"

Masik dolog, hogyha a szulonek szar mert a gyerek epilepsziás, de a gyerek egyebkent tudja kezelni a dolgot es ennek ellenere a szülő mégsem engedi élni.... hát sajnálom őt nagyon.

Az epilepszia úgy függ össze a diplomával (nekem is lesz 2 év múlva, dietetikus leszek), hogy van akinek nincsenek memória zavarai. Itt nem a te helyzetedről írtam, hiszen lehet hogy nálatok előfordul, hanem arról, hogy az ilyen általánosító esetek miatt nincs sokaknak munkája, annak ellenére hogy kontrollált, tudja kezelni a helyzetet ha mégis lenne, és van diplomája.

A betegség tudatról meg annyit, jó ha van de nem mindegy mennyire.

#7 Nem értem még mindig miért ne lehetne teljes értékű. Nekem 19-18 éves koromban, amíg nem találtuk meg "A gyógyszert" volt hónap amikor 3 naponta volt (igaz nem gm). És most mégis teljes értékű életet élek, pedig még ígyis előfordul pár.

Szerintem összességében az tud teljes életet élni aki akar. Aki nem az persze nem, de itt a lényeg hogy lehet. Nyílván vannak tényleg súlyosabb esetek, de ez kb a 10-20%.

Ha netán az én gyereken is epilepsziás lenne majd (de egyébként nem hiszem) biztos nem fogom minden jó dologtól ennyire megóvni. Engem is így neveltek (7 éves korom óta) így nagyon kevés kivétellel mindent megengedtek. Bicikliztem, úsztam, versenyszerűen röplabdáztam, stb így van egy jó társaság, ahova érzem hogy tartozom és egyáltalán nem gondolom magam kevesebbnek, vagy nem teljes értékűnek. Van a gyógyszer, be kell venni ennyi.