Ha anyukám elkísér a fogorvoshoz 34 éves férfiként az nagyon ciki lesz?

Szerintem sem ciki!

Orvosi kezelésnél, legyen az fogorvosi - szájsebészeti beavatkozás, gyomortükrözés, kis műtét, vagy akár egy vérvétel, nem ciki, ha egy családtag, barát elmegy az emberrel. Ez totál normális!

Egyeseknél még az is belefér, ha a kezelés alatt szintén bent tartózkodik a kísérő. (ahol lehet, ahol a helyzet nem irreális)

Vannak, akik szédülősök, ájulásra hajlamosak, kicsi a stressztűrő képességük, klausztrofóbiásak, egyéb fóbiával élnek, stb.

A szeretteink, barátaink energiája sokat tud segíteni stresszes helyzetekben. Bizonyított tény, még a gyógyulásban is jótékony hatással bír a közeli emberek jelenléte.(vagy akár egy kis kedvencé)

Jómagam sokat megélt 47 éves, erős fizikumú férfi vagyok. Mégis jólesik, ha valaki jön velem a fogorvoshoz, szájsebészhez. Már a puszta jelenléte, hogy van kihez szólni a várakozás alatt, nagyon sokat segít. Elmegyek egyedül is, ám kellemesebb társaságban.

Évekig jártunk egy ismerős, baráti szájsebész főorvoshoz. Manapság pedig idegen helyre járok fogpótlás miatt. Hatalmas a különbség! Amikor ismerősöm az orvos, beszélgetünk kezelés előtt, erősebb a bizalmam irányában, kifejezetten lazán, türelmesen bírtam a legpocsékabb kezelést is. Evvel szemben, most idegenek között végig stresszelem a kezeléseket. :-(

Az ismerős szájsebész végig beszélte a kezeléseket, mindig volt valami mesélni valója. Az idegenek, pedig minimálisan kommunikálnak, akkor is kizárólag a kezelésről. Teszik a dolgukat, mintha egy darab hús lennék a kezük alatt. :-(

(hozzátenném, a csupasz falat, plafont és a világító lámpákat nézni 20-60- legutóbb 75 percig, nagyon kimerítő lelkileg)

Túl lehet lenni mindenen, de nagyon nem mindegy a körülmény!

Más betegségből adódóan is volt műtétem, de ott szintén nem stresszeltem, mert annyira jó fej volt az orvos és a két műtőssegéd pasi, hogy lekötötték a figyelmemet. A környezet (műtő) emberbarát volt, még tévé is ment, amit nézhettem közben, hiszen nem altattak. Feleségem bevitt, majd elment a gyerekekeért, mikor kiengedtek, már ott is voltak értem.

Megjegyezném, az apás szülés is egészen más, mint a apa nélküli! Négy gyerekem van. Első kettőnél nem lehetett bent lenni, még olyan világ volt. A két kisebb csemete születésénél végig nejemmel voltam. Hatalmas a különbség!

Ha szerető családban élünk, ahol támogatjuk egymást, az soha nem ciki!

Velem volt olyan helyzet, hogy anyósom kísért el orvoshoz. Akkoriban én is harmincas éveimben jártam, mégsem éreztem cikinek!

"Jó lenne, ha a gyerekkorból végre kinőnél!" - ez butaság! Egy kérdésből ennyi mindent leszűrni a kiírójáról, igazán tehetséges ember lehet, aki ilyet megkockáztat.

- Az én férjem képes bárkit, bármilyen erős embert megríkatni. - meséli barátnőjének Gizike

- Miért, mi a te férjed?

- Fogorvos!

Avval kell egyetértenem, ha elkísér egy családtag, az rendben van, az nem kellemetlen. Amennyiben helyetted intézkedik, fontoskodik, akár neked is dirigál, az már valóban ciki.

Ízlés dolga!

Nekem valószínű égne a képem, ha ilyen idős korban Anyuci szoknyájába kapaszkodva mennék a fogorvoshoz. Lehetne még fokozni: pl. Anyukád beszél helyetted, kezelés közben végig melletted áll, és simogatja a homlokodat. A végén -természetesen- Ő fizeti ki a kezelést, és kézen fogva távoztok. Az ajtóból esetleg még visszaszól hogy "szégyelld magad csúnya doktorbácsi megríkattad a pici fiamat". Végül a váróban -jó hangosan, hogy mindenki hallja- megígéri: amennyiben abbahagyod a szipogás, hazafelé vesz neked piros/létrás/autót amelyik azt mondja hogy nínó-nínó.

Áááá, ez egyáltalán nem ciki.....

Jah' és holnap fodrászhoz fog elvinni.

/na az aztán hogy fog fájni?!/ ;)