Miért akar mindenki lebeszélni arról, hogy mentőorvos legyek?

Nem olvasom végig a többi választ. Egy éve vagyok rezidens, az egyetemen megcsináltam a mentőtiszt 3 képzést, úgyhogy azóta dolgozom félállásban mentőtisztként (illetve most már mentőorvosként).

Az a helyzet, hogy ha meg van benned hozzá a szikra, akkor mentőzni kib*szottul jó. SZóval ha téged az oxiológia és a mentőzés érdekel, akkor csináld. Ne a pénz döntsön a pályaválasztásban, mert boldogtalan leszel a szakmádban. Én aneszt rezidens vagyok, engem is mindenki le akart beszélni a választásomról, mert kapcsolat/magánéletgyilkos, rengeteget kell dolgozni, nagy felelősség stb. De én ezt imádom, ez érdekel, szóval egyáltalán nem bánom, hogy ezt választottam.

Habár érdekel a sürgősségi, elmondom, hogy én miért nem azt választottam: egyrészt mert az aneszt/intenzív szerelmese vagyok, de ez itt nem lényeg. Az már inkább, hogy ahogy megismertem ezt a műfaját a betegellátásnak, az volt az összbenyomásom, hogy az egész oxiológia egy felszínen kapirgálás, nem ad mély, mindent átfogó tudást. Mert miről szól? Beteg stabilizálása ABCDE szerint, megfelelő iránydiagnózis felállítása és a beteg továbbküldése. Szinte sosem fogod végiglátni a betegutat, nem lehet belőle tanulni, és nincs is szükséged arra, hogy alapos tudásod a medicináról.

Nagyon tetszett az oxi, amikor ott voltam gyakorlaton, de folyton belefutottam abba, hogy az oxiológusok többsége az ABCDE köré épülő témakörökben nagyon jártas és rutinos, de ha egy érdekes betegről több kérdésem volt, belementem a differenciáldiagnosztikába és elkezdtem "vajon miért..." jellegű kérdéseket feltenni, mindig odalyukadtunk ki, hogy "hát nem tudjuk, nekünk ez nem is releváns, majd elküldjük ide-oda aztán ők rájönnek, hogy mi a baja". Én nagyon szeretem a belgyógyászatot és az élettant is, engem őszintén érdekelnek az érdekes esetek és a diagnosztikai kihívások (na meg az élettan:D) és engem zavarna ezt a langyosban ez a langyos vízben tapicskolás.

Nekem ez így tökéletes, hogy aneszt/intenzíven vagyok rezidens, mellette félállásban mentőzöm, ennyi sürgősségi nekem pont elég. Biztos vagyok benne, hogy a korral majd alábbhagy a lelkesedés, nagyon le fog terhelni, és ha érzem, hogy ez túl sok, akkor ott fogom hagyni.

Az érdekes kihívások egyébként relatíve ritkák az esetet számához képest, tényleg sok a bunkó, és sokszor nagyon frusztráló dolgok történnek. Ez egy másik ok, hogy miért nem csinálnám ezt teljes állásban. Viszont ami nagyon érdekes, és szívesen kipróbálnám majd magam, az a légimentőzés. Csak baromi nehéz felkerülini a helikopterre :)

26/L

Alapból sok ember a nőket az orvosláson belül csak a "lájtosabb" területeken tudja elképzelni: bőrgyógyászat, reumatológia, szemészet. Olyan helyeken, ahol fix, normális munkaidő van, lehet kényelmesen szakrendelgetni, nem kell műteni (vagy ha kell, akkor apró, finom műtéteket kell végezni ülve). Ha egy kicsit is "férfiasabb" szakot akar magának választani, rögtön jön a "nem fogod bírni", "nem nőnek való", "nem éri meg", "meg fogod bánni" szöveg. Tudom, mert én is olyan szakot választottam (bár nem oxyológiát), és én is végighallgattam ezt jó párszor, még a leendő kollégáimtól is. Aztán csak azért is az lettem, amit kitaláltam, és nem is bántam meg. És most már azért a kollégák is látják, hogy talán mégsem volt igazuk.

Hogy az oxyológiát miért látják ennyire borzasztónak, az jó kérdés. Gondolom amiatt, hogy pörgős, nagyon gyorsan kell reagálni, dönteni, fizikailag sem feltétlenül túl egyszerű, van benne veszély is, mert simán megverhetnek a hozzátartozók, ha úgy gondolják, hogy valamit nem jól csinálsz...

A fizetés szerintem nem rossz, bár tény, hogy nem fog nagyon nőni, hiszen nem fogsz tudni pl. magánpraxist nyitni, mint a legtöbb doki.

Szerintem ne törődj vele, ki mit mond, ha ez érdekel, akkor csináld.