Miért van az, hogy ha egy orvostanhallgatót megkérdezek hogy később hány emberre bízná a gyerekét a szaktársai közül, az a válasz hogy 10%?

Ne vegyük már egy kalap alá az orvostanhallgatót meg az orvost. Egy hallgató annyi mindent nem tud még, amit egy 2-3-4-5-x éve dolgozó orvos már igen. Az, hogy valaki kap egy diplomát, nem jelenti azt, hogy már felügyelet nélkül képes gyógyítani. Az, hogy valaki orvostanhallgató, még nem jelenti azt, hogy mindent rá lehet bízni. Egy hallgatóról még nem lehet eldönteni, hogy jó orvos lesz-e. A szaktársaimról jelenleg nem tudom eldönteni, hogy rájuk merném-e bízni a későbbiekben a gyermekemet, hiszen még fogalmam sincs, hogy mi lesz a későbbiekben! Ne ez alapján ítéljük meg az orvosokat, az egészségügyet. Üdv, egy negyedéves orvostanhallgató

Azért szerintem igen is látszik már az egyetemen, hogy ki az, aki jó szakember lesz, és ki az, akit inkább elkerülne az ember. És bizony, az orvosok között is vannak jobbak, rosszabbak. Én már dolgozom, de jó pár olyan kollégám van, akihez akkor sem mennék, ha fizetnének érte.

Ő már tudja, hogy a végére 90%-ot kirostálnak.