Betegség felsolgozása? SOS!

Sziasztok! Sajnos a problémám a következő.

A keresztanyukám mindennel közelebb áll hozzám, azaz áll. A szüleim sosem mondták el, hogy rákos. Mikor megtudtam, mert halálos lett az ügy csak sírtam. Elment az életkedvet. Nem beszéltem vele, teljesen meg voltam ilyedve. Sokkolt a hír, miszerint bármikor meghalhat. Tíz éve kúzd a betegséggel, férje van, de gyereke nem. Nem is értettem, mert imádom őt. Olyan természete van, amit bárki irogyelne. Messze laknak Budapesttől de sokat voltam vele. Lejártam hozzá imádtam a kutyáit a keresztapukámat. Aztán újra beteg lett. A nagyimékhoz költözött, és haldokló Rt az emeleten. Mikor ezt megtudtam alig bírtam belépni sírás nélkül a nagyiékhoz. A tesóm nem tudja, nekem viszont a lelkem megszakad, mikor meglátom hogy a mamám idegesen rohan fel, anyukám este sír, apa nyugtatja, az öcsém tudatlan. Szétestek. Közben gimibe járok, tanulok, aztán sírok minden egyes szép számra. Megszakad a lelkem mert nem tudok rajta segíteni. Ma volt a szülinapja. Nem engednek oda hozzá, de jobb is. Messengeren beszéltem vele üzenetben, és nagyon úgy éreztem hogy búcsúzik. Képtelen vagyok feldolgozni, és imádkozok fél órát minden nap. Pedig nem vagyok vallásos. Egyszerűen én érzem magam betegnek. Lelkibetegnek.

Valaki valami ötlet. Nyugtató szó? Nagyon azükségem van rá. Anya mondta hogy beszéljek róla vele, de képtelen vagyok. Tudom hogy nagyon fàj neki. És nem tudom őt sebezni azzal, hogy panaszkodok. Nagyon fáj😭😭😭