Felek a verveteltol!?

Én sem nézek oda soha, még azt a látványt sem bírom, ha másnak beszúrják a tűt, pl. amikor régen egyszer a híradóban volt szó valamilyen oltásokról, azt se. :D

Úgyhogy én is azt javaslom, hogy fordítsd el a fejed. Plusz az előtte levő fél - egy órában igyál rendes mennyiségű folyadékot (csak vizet).

A fájdalom attól is függ, hogy "ki a vámpír" (ezt egyszer egy rendelésen hallottam :D) - nekem is volt már nagyon béna kis gyakornok egyszer a kórházban, szülés előtt - aztán még engem cseszett le másnap a dokim, hogy hallotta, hogy "hisztiztem egy kicsit". Ja, amikor az a töketlen még harmadszorra sem találta el a vénámat, akkor majd biztos nem fogom szóvá tenni, pfff...

Viszont egy munkaalkalmasságihoz szükséges labornál meg szó szerint észre se vettem, és már kész is volt.

A többi eset a két véglet között.

Van még egy sztori: egyszer a gyerekemet kellett elvinni laborba, és persze jó anyukaként az ölembe ültettem, viszont akkor sem néztem oda. Mondtam is az asszisztensnek, hogy bocs, de nem bírom. Erre mondta, hogy ne aggódjak, volt már olyan anyuka nála, aki kiájult a gyerek alól.

Szóval a tanulság az, hogy nem kell erőltetni az odanézést.