Drogfüggő barátnőm anyja rejtélyes dulakodás során kórházba került. Barátnőm titkolózik, közömbös, gyűlölettel beszél anyjáról. A nénin ütésnyom, kóros alultápláltság. Etikus volt-e, hogy feltártam a hátteret a kezelőorvosnak? Van-e következő lépés?
Drogfüggő barátnőm nagyon soká nyílt csak meg. Egy évig szinte csak kézzel írt levelekkel lehetett érintkezni vele, elzárkózott életet élt, és csak szűk, zárt körben, főleg régi drogos ismerősökkel barátkozott.
Egy év után felhívott beszélgetni a lakására. Egy betegség aztán leverte a lábáról, ekkor naponta meglátogattam. Ekkor tűnt fel, milyen iszonyú haraggal beszél késő nyolcvanas éveiben járó anyukájával. A néni kitipeg a fürdőszobába, erre hallom barátnőm hangját: ,,Te ne nyúlj az én meleg vizemhez! Maradj koszos! Még egyszer meglátlak itt, lelocsollak meleg vízzel!'' Elmondta azt is, hogy anyukája őt ,,cserbenhagyta'': nem látogatott be a szobájába, amikor ő volt beteg, direkt kerülte őt, stb.
Néha már-már hallucinorikus történeteket is mesélt. Elmondta, hogy az ő kutyája beszélni tud, és ő megérti a szavát. Anyukája meg az ő távollétében a kutyával valami gondolati úton ártalmas kapcsolatba lépett, és a kutyát őellene hangolta. Elmondta, emiatt össze is veszett anyukájával.
Amúgy bipoláris saját elmondása szerint. Azt csak nemrég mondta el, milyen drogokkal él.
Akkor kezdtem nagyon rosszul érezni magamat, amikor hirtelen egész szürreálissá, paranoiddá vált minden. Egyszer csak kijelentette, hogy én meg egy másik barátnője alja manipulátorok vagyunk, mert anyukáján keresztül az őt akarjuk megalázni. Bűnünk egyébként az volt, hogy pár hónapja finoman segítséget javasoltuk neki anyukája ápolásában. A barátnő azt javasolta, az anyukát ,,fel kéne táplálni'', én meg azt, hogy mivel előfordul hogy az anyuka estétől másnap délig egyedül van a lakásban, jó lenne valakit felvenni segítségnek. Barátnőm azt mondta, a másik barátnő dögöljön meg, aljas manipulátor, aki csak őt akarta megalázni a feltáplálással, én meg az ő bábja vagyok. Meg hogy ő nem egy lelketlen drogos, hogy ne tudná, mire az szüksége anyukájának.
Az anyuka hirtelen kórházba került, óriási púppal és monoklival a szeme körül, kórosan alultáplálva. Ellentmondó történetek: az anyuka szerint a lánya türelmetlenségből fellökte, barátnőm szerint meg a néni kibóklászott a gangra, ő meg be akarta vonszolni a lakásba, közben anyukájának ,,sikerült a fejével lehókolnia az ajtófélfát''. Hozzátette, hogy az anyuka direkt arra törekszik, hogy őt eláztassa, direkt dobja el magát, direkt esik el, direkt nem eszik, hogy lefogyjon.
Ezután három nappal sem tudta, hova vitték az anyukáját. ,,Gőzöm sincs''. Csak feküdt az ágyában, füvezett elképesztő mennyiségben, egy barát hozta a füvet. Anyukájáról csak haraggal beszélt. Végül fogtam magam, és több kórházban érdeklődve kinyomoztam a néni hollétét. Amikor meglátogattam, megdöbbentem. Olyan soványak voltak a karjai, mint az ilyen harmadik világbeli fotókon levő embereké, az ujjai meg majdnem mint a ropik. Infúzióval táplálták, a karjain meg egész sötét foltok voltak. Megkérdeztem a nőért, kell-e segítség, kell-e bevinni valamit. A nővér felsorolt vagy tízféle dolgot, evőeszköz, bögre, nedves kendő, majd tömören összefoglalta: ,,Nincs semmije!''. A kórházban kiváncsian megnéztek a nővérek, ápolók, kérdezték, kije vagyok a néninek. Kiderült, senki hozzátartozó nem érdeklődött a néni iránt, a nővérek közt meg pletykák keringtek, hogy a nénit összeverték és/vagy rosszul bántak vele.
Telefonon felhívtam a barátnőmet. Épp rossz hangulatában találtam, mert az ő betegsége is tovább súlyosbodott, még jobban ágynak esett, és azért is, mert a drogos barátja,akivel a füveket szokta hozatni, valahol eltévedt a városban és késett, és a lakáskulcs is nála volt. Hogy jó kedvre derítsem, elmeséltem, megvan az anyukája. Erre félórán át gúnyos és dühös monológot mondott, hogy anyja mekkora manipulátor, mennyire hazudik. El is mondta, mennyire nem érdekli őt ez hogy anyjával mi van. Velem is kicsit gúnyosan beszélt, mivel meglátogattam a háta mögött az anyját (,,ÖSszebarátkoztatok?''). A legvégén megköszönte, de aztán újra visszahullott valami mániákus dologba. Megmondtam neki, viszek be valamit anyukájának a kórházba. ,,Ne vigyél be, nem dolgod, neked munkád van'' - volt a válasz. A beszélgetés itt hangos háttérkáromkodásba fulladt, mert óriási késéssel megjött a drogos barát a lakáskulccsal, hallottam a telefonba hogy káromkodnak egymás közt.
Azért mégis vittem be a néninek cuccokat amit kért, mert a barátnőm toábbra sem küldött be semmit sem velem, sem a drogos baráttal, sem mással. A drogos barátjával hozatott újabb füvet, mikor újra felmentem hozzá, teljesen paranoidra szívta magát, közölte, mennyire meg akarjuk mi őt alázni az anyukáján keresztül csak azért hogy saját egónkat hizlaljuk.
A kórházban újabb meglepetés: kiderült az anyukának 180 ezer körüli nyugdíja van. Erre jön rá a 20 ezer körüli ápolási díj. Nagyon megdöbbentem, mert a barátnőmről egy éve tudtam, milyen iszonyú szegénységben élt mindig is hosszú évek óta. Közműtartozásai voltak, ki sem nyitotta sokszor hetekig, akár három hétig sem a postaládát, annyira el sem tudta viselni a számlakövetelő levelek puszta látványát sem. Azt nem tudtam milyen mértékben füvezik, de a betegség ideje alatt erről is képet kaptam. Ott szívta szemem láttára két-három óránként a füvet. Úgy kellett el beszélgetni, mintha tojáshéjon lépkedne az ember, mert mindenről arra következtetett, hogy őt akarjuk bekeríteni.
Végül, hat nappal azután, hogy anyukája kórházba került, ekkor fejezett ki először érdeklődést: ,,Ha már ilyen úttörő voltál az anyámmal, kapd is be, összeállítok egy szatyrot, bevinnéd neki abba a nyomorult kórházba''.
Egyszerűen ekkora már félőrült lettem. Nem tudtam mit csináljak. Ekkor már napok óta nem tudtam rendesen aludni, félőrült, őrült lettem. Arra gondoltam, leírok mindent valakinek, bárkinek, hogy kiadjam magamból. Végül a kórházban, ahol a nénit ápolják, az osztályvezető orvosnak írtam egy levelet néel, elérhetőségeimet megadva, még titkosságot sem kértem. Mindent leírtam: a drogokat, az elképesztő gyűlöletet és a hallucinorikus képtelen paranoid vádakat, a néni felé sugárzó rossz bánást, a drogokat, a semmibe hulló pénzt. Azt, hogy mennyire volna lehetőség ebből a pénzből tisztességes, egészséges ellátást nyújtani a néninek öregségére. Meg hogy itt nagyon valóságtól elrugaszkodott téveszmék, betegesen lezárt, magába omló világ van itt. Hogy milyen jó lenne valami külső erő, és egy szakszerű irányítás, ami betörne ebbe a paranoid módon lezárt beteges világba. Gondnok, aki a pénzre vigyáz, szakszolgálat, akit akár még állami segítség nélkül akár puszta paci alapon is meg lehetne bőven fizetni.
A kórházból egyelőre semmi válasz nem érkezett. Én időnként visszahullok valami iszonyú félelembe. Néha sötét árulónak érzem magam, aki visszaélt kényes adatokkal, elárulta barátnője bizalmát. Néha meg épp fordítva, azon aggódom, a kórház nem tesz semmit, és a néni egyszerűen visszakerül a régi környezetébe.
Egyáltalán, mit kell ilyenkor csinálni? A kórháznak van hivatalból jelentési kötelezettsége? És ha van is, mennyire érvényesül ez a gyakorlatban? Jól cselekedtem-e, és kellene valamit mást vagy valamit még csinálnom?
válasza:Kiadtad magadbol. A korhaz semmit nem fog tenni, jelenteni se fogjak. Te tehetsz, es tenned is kell, meghozza azt, mikor a baratnod allapota rossz, hivd ki a memtoket! Beviszik a pszichiatriara, kapni fog antidepresszanst, litiumot, antipszichotikumot. Ha kiengedtek minden nap legyel vele, es eroszakold ra a gyogyszereit, egy-masfel honap es elmulnak a doxazmai, valoszinu bocsanatot fog kerni, es minimum 80%-kal javulni fog az allapota. En skizoaffektiv zavarra gyanakszom elso korben, de lehet nagyon sulyos bipolaris zavar, vagy skizoaffektiv pszichozis(bar inkabb a deluziok a mervadok nala.) Anyukajaval meg maximum annyit tehetsz, hogy a baratnod tudta nelkul adsz neki enni, segitesz megfurdetni ot,(sajat lakasodon) a baratnodet pedig megnyugtatod, hogy semmi baj, nincs ellene a vilag, ott vagy es tamogatod. A gyogyszerektol az elejen agynak fog esni, at fogja aludni kb az elso honapot vegig, depresszioja felerosodik majd, ongyilkossagi kiserlet veszelye is fennall. Mindez 6 het alatt rendezodik, majdhogynem tunetmentessegig. Ha bovebb informaciokkal szolgalsz a baratnoddel kapcsolatban, meg az adagolasban is tudok segizeni, de szerintem mindezt hagyd az orvosra, ugyanezt fogja mondani mint en, es o is tajekoztatni fog arrol, hogy mi a teendo. Ha eddig mellette maradtal, az a 6 het semmi, es becsullek, amiert kitartasz mellette, csak igy tovabb!
A drogok... ezzel kompenzalja a sulyos psziches tuneteit, es nem abba orult bele. A gyogyszerek segiteni fognak, vagy leszokik a furol, vagy kevesebbet fog szivni, de biztos, hogy az emberi kapcsolatai javulni fognak, es az allapota is.
Kitartast a tovabbiakban!
Nagyon szépen köszönöm a választ!
A kórházban azóta annyi történt, hogy a főorvossal sikerült beszélnem. Kíváncsian nézett rám, szerintem már korábban feltűnést kelthettem a nővérek közt. Kihasználtam az alkalmat, hogy a dokival lehet beszélni, és elkezdtem mondani a dokinak, hogy a néni hátterében nagyon rossz dogok történtek, nem véletlenül került be ilyen állapotba. Láttam az arcán, hogy azonnal tudja miről van szó, de csak annyit mondott, ,,Tudunk róla''. Megkérdeztem, kell-e tennem valamit, van-e valami kötelességem, de mondta ,,Nincs ... tudunk róla már''. Megkönnyebbültem egy kicsit. Van egy olyan sejtésem, talán mégiscsak jelenthették az ügyet, és a doki azért ilyen hallgatag, mert nem szabad többet mondania, legalábbis előre, bár erre nincs különösebb utaló jel.
A gondolataim az ,,enabling'' és a ,,rock bottom'' között mozognak. Barátnőm nagyon aggresszívan védi a drogszedés szükségességét, nevetségesnek tartja a hagyománys leszoktatós szemlélelet. Még csak arról sem lehet beszélgetni vele, hogy a ,,vegyes'', drogos-nemdrogos párkapcsolatokban a nemdrogos fél mennyire sebezhető helyzetbe kerül. Önállóan is próbáltam utánaolvasgatni a témának, bár az anyagok, amiket találtam, nem túl sok jóval biztatnak a jövőre nézve:
Állítólag a hozzátartozók szenvedése ilyenkor nagyon általános jelenség, úgyhogy az angol nyelvű segítő oldalak figyelmeztetnek is, kb így:
<<<Ha drogos párkapcsolatod van, elsősorban magadra vigyázz, mert nagyon könnyen széétzúzódhatsz lelkileg. A másik embert nem kontrollálhatod, de lelkiismeretfurdalásod se legyen mert nem te okoztad, és nem is okozhattad. (A három nagy C: You did no Cause it, You cannot Cure it, you cannot Control it). Az a rossz hír, hogy igazából egy drogos akkor fordul csak segítséghez, ha ő maga úgy dönt, erre pedig csak az tudja rávenni, ha zuhantában eléri a talajt, a pontot, ahol nincs tovább (,,hitting the rock bottom''). Minden olyan segítség, ami ez alól őt kimenteni akarja,m az ,,enabling'', vagyis afféle elodázása (ezáltal rosszabbítása) a helyzetnek, mert későbbre tolja azt a pontot, ahol maga döntene arról hogy elég, nincs további kibúvó. A roock bottom egy fájdalmas dolog, ami akár veszélyes is halálos is lehet, de a rock bottom elodázgatása (az enabling) még nagyobb kockázat.>>>
Nem tudom, hogy így van-e, de mindenesetre ilyen írásokat, kilátásokat találtam eddig a témáról, legalábbis ennyit értette meg belőlük. Nem túl biztatóak, de valahogy én is úgy érzem, ez lehet a keserű igazság, mert valahogy belülről magam is így élem meg.
válasza:Nagyon szépen köszönöm, ennek örülök, jó hogy van lehetőség. Köszönöm szépen a biztatásokat, jó hogy értesz hozzá.
Volt egy beszélgetésünk, nem fajult el, még jó is volt, meg tudtuk hallgatni egymást, de mégis pihenni leszek kénytelen, egyelőre nem lehet továbblépni. Igazából talán jól is fog jönni a pihenés, nagyon sok minden mást elhanyagoltam. Muszáj lesz egy kicsit magamra találnom.
Köszönöm szépen a biztatásokat is. Lehet hogy majd a pihenés után írok, de ez lehet lesz pár hónap.
válasza:Eltelt majdnem 4 év, meg lehet tudni esetleg, mi lett a történet vége? Én tartok tőle, hogy az orvos nem valamiféle titoktartás miatt, hanem egyszerűen azért mondta, hogy "tudunk róla", mert esze ágában sem volt foglalkozni az üggyel, és le akart rázni téged.
Én láttam olyat, hogy egy idős nénit a piás rokona bent a kórházban bántalmazott, és a kórházi dolgozók még akkor sem tettek semmit, sőt később, amikor megint bejött balhézni, még a néni nyugdíját is odaadták neki, hogy megszabaduljanak tőle.
Köszönöm szépen érdeklődésedet.
A nénit bent tartották a kórházban, és lányát egy ideig eltiltották tőle, később pedig valószínűleg valamilyen egyezséget köthetett a kórház barátnőmmel, mert ezalapján rendszeresen bejárt gondozni a kórházba édesanyját a kórházba, mindennap, viszont hazavinni nem engedték. Indult valamilyen kettős gyámhatósági vizsgálat is a háttérben mindkettejükre vonatkozóan. Ezekről már nem tudtam sokat, mert nekem már nem javasolták a látogatásokat, valószínűleg a nyugalom érdekében.
A lány kb. még két-három hónapig ellenségnek tartott engem — tán ezért is ellenjavalhatta a korház, hogy én bejárjak — aztán barátnőm lassanként megbékélt, ahogy eltelt még pár hónap, így vele tudtam kapcsolatot ezekután továbbra is kapcsolatot tartani mindmáig. Jelenleg nem tűnnek delúziós hullámai valamiféle súlyosabb jellegűnek, — a gyámhatósági eljárás sem végződött végül gondnoksággal — viszont nekem 2020 óta behatárolta a kapcsolatomat a külvilággal a covid-járvány, igazából 2020 tavasza óta majdnem teljes karantént tartok, távmunkával, kis termelői piacokon és ételrendelő szolgálatokon keresztül való élelemszerzéssel. Hat alkalomnál többször benn sem voltam a városban (és ebből is három az oltás felvétele volt).
Visszatérve az eredeti történetre: a néni a bekerüléstől számítva még egy évig élt a kórházban - haza már nem engedték. Egy év múlva valamilyen krónikusabb betegségben meghalt sajnos. Erről nem tudtam meg többet, mint hogy nem valami a laikusnak első beugró nyilvánvaló felfekvéses betegség volt (tüdőgyulladás vagy hasonló) volt.
A bántalmazás pontos mibenlétéről sem tudtam meg igazán többet. Nem tudom, hogy valamiféle korlátozottabb haragkezeli válságban lévő paranoid hullám állt-e csak a háttérben, vagy létezett-e valami rögzültebb bántalmazási mintázat is mögötte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!