Nőktől kérdezném, volt-e részetek kínos szituban nőgyógyásznál? Mint nő kérdezem.

Nekem volt. Azért mentem 17 évesen, mert kimaradt a menstruációm, de nem hitte el, hogy szűz voltam, azt hitte, hogy terhesség... Aztán kiderült, hogy PCOS, akkor már normálisabb hangot ütött meg, de nagyon kellemetlen élmény volt. Azóta nem is voltam.

20/L

Életem első - és utolsó - női orvosa olyan durván vizsgált meg, hogy azt hittem, lerúgom úgy helyből.

Aztán "ne nyávogjon, nem fáj". Aha, nem... soha többé nem megyek nőhöz, ez pont elég "szuper" élmény.

Nekem mondjuk a női nőgyógyász nem jött be. Úgy vizsgált, hogy fájt, és mikor valami fertőzést kaptam, még csak nem is tájékoztatott, csak hozzám vágott egy receptet, hogy ezt szedje be. Alig bírtam kihúzni belőle mégis mire szedjem be, mi bajom van?

Férfi orvos is volt már, aki úgy vizsgált, hogy fájt, és mikor felszisszentem, megjegyzéseket tett, hogy " van e valami problémám" mintha pszichésen sérült lennék. Ahhoz se megyek vissza többet. Ugyan ez az orvos azt is megcsinálta, mikor mondtam neki, hogy a tabi amit adott hangulatváltozásokat okoz ami nagyon kellemetlen. Erre közölte, hogy ezzel nem tud mit kezdeni, menjek a pszichológushoz. Holott a tabletta váltástól lett. Nem én vagyok a gyagyás. Egy másik meg bármilyen kérdésem volt azt mondta szüljek gyereket. Voltam 20 éves, állás, meg lakás nélkül. Azt hittem ráborítom az asztalt. Végülis 23 év alatt nem olyan sok :D Jó tapasztalatokat is tudnék írni, csak nem az volt a kérdés. :D