Normális dolog, hogy gyakorlatilag hazaüldöztek az ügyeletről, mert csak influenzával és 38,6 fokos lázzal mentem le?

Komolyan kíváncsi vagyok, hogy milyen gyógyszerről beszélsz.

Én még nem sok olyan gyógyszert látta életemben, amiben ne egy oldalas felsorolás lenne a mellékhatásoknál. És mindegyiknél van legalább egy olyan, amibe akár bele is lehet halni.

Most akkor mi alapján mondod, hogy az egyik gyógyszer erős és súlyos mellékhatásai lehetnek, a másik meg gyengébb? Tényleg csak érdekelne, mert ez így ködös.

És oké, azt mondd, nem vérható el tőled, hogy betegen ilyesmikről tájékoztasd az orvost, hogy terhes lehetsz-e vagy sem.

De akkor az orvostól, aki meg esetleg hulla fáradt vagy bármi baja van, amiről nem tudsz, miért várod el, hogy helyetted gondolkodjon és minden egyes fertilis korú nőtől megkérdezze minden egyes gyógyszerfelírás előtt, hogy ugyan terhes lehet-e?

Ne haragudj, de szerintem ez olyan dolog, amiben neked is legalább akkora felelősséged van, mint az orvosnak. Igen, megkérdezhette volna, ha ő az orvos. És igen, te meg mondhattad volna magadtól, ha már gyereket akarsz.

nem igazán értem, miért lovagolunk ezen az erős-gyenge szóhasználaton. Már megírtam, annyit értek erős alatt, hogy sokféle, súlyos mellékhatása lehet. Hogy a gyógyhatása erős-e azt nem tudom. Ha erre az erős nem jó szó a te szótáradban, rendben van. Szerintem ugorjunk.

Nem tudom, melyik gyógyszer volt konkrétan, valamelyik ciprofloxacin hatóanyagú gyógyszer a sok közül. Elég komoly a lehetséges mellékhatások listája. Most utánanézve nekem más ellenjavallat is lett volna, nem csak a terhesség eshetősége. Ha orvos lennék, és a páciens könyörög, hogy ne ezt írjam föl, akkor azért lehet, hogy elgondolkozom, hogy mégis mi baja lehet, ha beszedi. De látom, ezt is a betegnek kell tudni előre. Amúgy tanultam az esetből, többek között ezt is.

Ne haragudj, azért próbáltalak faggatni, hátha sikerül megértenem a dolgot. Azt reméltem, hogy ha elárulod, hogy melyik két gyógyszerről van szó, akkor el tudom olvasni, hogy melyiknek mik lehetnek a mellékhatásai, és talán igazat tudok neked adni a dologban.

Mert így tipikusan olyannak tűnik az egész helyzet, mint amilyet már valamelyik kommentemben felvázoltam.

Odamész az orvoshoz, mert tanácsot és segítséget vársz tőle. Ő mondd valamit, nyilván aszerint, amit tanult (gondolom azt tudod, hogy nem minden betegségre jó mindenféle antibiotikum), majd te elkezdesz vele vitatkozni, hogy de te márpedig nem azt a gyógyszert akarod. Miért? Mert "csak", mert az "erős", meg mert "hosszú a mellékhatások listája". Ha már ennyire nem értesz egyet az orvos döntésével, miért nem lehet értelmes ember módjára megkérdezni, tőle, hogy "Miért éppen ez a gyógyszer szükséges, miért nem lehetne másfajtát felírni, aminek kevesebb a mellékhatása?", miért kell vele veszekedni, meg könyörögni?

Jaj, bocs, hogy közbeszólok, de ez tényleg igaz, hogy többnyire az idősebb orvosok (de nagyon sok középkorú is) még mindig ebben a patriarchális viszonyban él(ne).

Azért van, amelyikre egy kicsit lehet hatni néha, az én házidokimra is, bár elég sok energiámba került felíratni vele néhány dolgot, pl. vasat és D-vitamint. Legutóbb meg "megmakacsolta magát", konkrétan annyi, hogy nem volt hajlandó 3000-es D-vitamint felírni az ezres helyett, holott a napi javasolt adag 1500-2000 NE.

És nem ő az egyetlen, aki kiakad, ha az internetre hivatkozom, pedig a Házipatikán és a Webbetegen (ahonnan ezt a napi adagot is kinéztem) orvosok szoktak írni...

Jó tíz évvel ezelőtt meg voltam egyszer gasztrón, a doki kb. teljesen megsértődött, hogy megfosztottam őt egy jó kis gyomortükrözési művelettől. :D

Legutóbb pedig egy ismeretlen, fiatal nőgyógyász csaj helyettesítette azt a dokit, akihez mentem volna; megjegyzem, belépésemkor is a telefonját nyomkodta, meg már akkor is, amikor elindultam felöltözni... Még jó, hogy a vizsgálat közben azért letette. :D

Szóval javasolt egy "kisműtétet" kapásból, és totál ki volt akadva, amikor nemet mondtam, az asszisztenssel együtt.

Arányokra én kb. tízből egyet mondanék, aki tényleg kedves, normális, és részletesen magyaráz, tehát úgy, ahogy kellene. A másik 9-ből van 2-3, aki magától ugyan nem mond semmit, de legalább kérdésekkel ki lehet belőle húzni némi infót. A többiekből kevesebbet, mert már a 2. kérdésnél látszik rajtuk, hogy baromira sietnének fogadni a következő beteget (nem egy vizsgálaton voltam már, amik konkrétan 4-5 percig tartottak).

És a korral sajnos tényleg egyre türelmetlenebbek, kiégnek. :(

Három orvoshoz járok évek óta kisebb-nagyobb rendszerességgel, akikkel eleinte nagyon elégedett voltam, de az utóbbi időben már ők is elég harapósak lettek. :(

"A többiekből kevesebbet, mert már a 2. kérdésnél látszik rajtuk, hogy baromira sietnének fogadni a következő beteget (nem egy vizsgálaton voltam már, amik konkrétan 4-5 percig tartottak). "

Ehhez azért hozzátenném azt, hogy egyszer kiszámoltam, hogy nálunk az ambulancián a napi betegforgalmat figyelembe véve, ha minden ambulancia működik és mindenhol folyamatosan van orvos (ebéd-, pisi-, kakiszünet nélkül!), akkor 7 perc (!) jut egy betegre. Ebben benne van a beszélgetés, a vetkőzés, a vizsgálat, az öltözés, és még benne lenne az UH is, nem külön helyen lenne...

Szóval persze, szép dolog, hogy beszélgessünk el a beteggel, meg mondjuk el neki értelmesen a problémát meg azt, hogy melyik gyógyszert miért adjuk, de a jelenlegi betegforgalom és orvosszám mellett ez lehetetlen. A betegek 1/3-át sem tudnánk ellátni. Azt meg csak nem mondhatjuk, hogy az első 30-at megnézzük, a többi legyen kedves hazafáradni.

És akkor megint itt jön képbe az, hogy ha nem jönnének el minden csip-csup hülyeséggel, vagy egy picit is tájékozódnának, esetleg az odavaló dolgokkal felkeresnék a háziorvost, akkor a napi 300-as betegforgalom helyett mondjuk csak 150-en lennének.

"miért nem lehet értelmes ember módjára megkérdezni, tőle, hogy "Miért éppen ez a gyógyszer szükséges, miért nem lehetne másfajtát felírni, aminek kevesebb a mellékhatása?", miért kell vele veszekedni, meg könyörögni?"

Mint már mondtam, nem veszekedtem, nem szoktam felemelni a hangomat, nem szoktam hisztériázni magánéletben sem. Azt nem tudom, honnan veszed, hogy az említett dolgokról nem volt szó. Pont, hogy rátértünk arra is, hogy miért ezt a gyógyszert írja föl. (természetesen semmilyen vizsgálat, kikérdezés nem történt, ami megalapozta volna a döntését) Azt mondta, hogy a széles spektrumú gyógyszert ír föl (miért is? mert csak.). Erre nyilván semmi szükség, mert a felfázások 99%-át ugyanaz a baktérium okozza. Akkor kell ilyen antibiotikumot fölírni, ha már semmi sem segít. Amúgy akkor sem, hanem végezzenek tenyésztést, ha nem segít az enyhébb (=kevésbé veszélyes) gyógyszer. Sajnos ki voltam szolgáltatva, mert muszáj volt valamit gyorsan bevennem.

Amúgy látom, hogy muszáj védened a mundér becsületét, én mindenesetre biztos, hogy nem így jártam volna el, ha már egyszer valamiért orvosnak mentem. A saját munkámban sem szoktam így bánni az emberekkel, pedig én is gyakran fáradt, hajszolt vagyok, és nálunk sem lehet kényelmesen annyi időt szakítani egy-egy feladatra, amennyit kéne.

De amúgy rajtam kívül senki sem várt, és sok időt szánt "rám" az orvos, valójában arra, hogy nevetségessé tegyen, hogy én a mellékhatásokkal törődök. Volt nála egy könyv, tele a gyógyszerek leírásával, azt elővette és mutogatta, hogy milyen mellékhatások vannak. Azt is mondta, hogy ha ő mindig megnézné, milyen mellékhatások vannak, akkor soha nem írna föl senkinek semmit.

"7 perc (!) jut egy betegre. Ebben benne van a beszélgetés, a vetkőzés, a vizsgálat, az öltözés"

Én is így értettem a 4-5 percet, alles zusammen.

"Szóval persze, szép dolog, hogy beszélgessünk el a beteggel (...)"

Sajnálatosak ezek az állapotok, és nem is állíto(tta)m, hogy úgy általában az orvosok és egyéb egészségügyisek tehetnek mindenről.

Az olyan nagyforgalmú helyekre, mint ahol te is dolgozol, csak a dolgozói létszám növelése lenne a megoldás, de hát az meg sajnos utópia.

Viszont a gyérebb forgalmú helyeken a személyzet hozzáállásán kellene változtatni, mert a többségé jelenleg valami katasztrófa. Erről meg már írtál, hogy hogyan lenne elkerülhető, hogy ilyen emberek "dolgozzanak".

Szóval mindkettő nehéz dolog.

És tegyük hozzá, hogy a jelenlegi beteglétszám akárhol is, de alacsonyabb, mint ha mindenki az állami szektorba járna, akkor még kaotikusabb állapotok uralkodnának.

De sokan járnak magánrendelőkbe és -kórházakba, akár az ellátás minősége, akár a magasabb szaktudás miatt. És ebbe beleértem azokat az eseteket is, amikor nyilvánvalóan szükséges lenne egy vizsgálat vagy kezelés, de az államis orvos megtagadja. Nem arra gondolok, amikor a betegnek eszébe jut, hogy hopp, de jó lenne nekem egy EKG vagy egy kis gyógymasszírozás például. Hanem pl. amikor PCOS-es ismerősnek nem voltak hajlandók ultrahangot csinálni, két alkalommal is elzavarták. Maszekhoz jár amúgy, alkalmanként sok ezer forintért, és az uh még sok másik ezer forint, de kénytelen volt kifizetni.

Vagy amikor bokaszalagszakadásnál azt meri mondani a doki, hogy "nem indokolt" a gyógytorna, a fizikoterápia meg főleg nem.

Amikor nem küld el a nőgyógyász hormonvizsgálatra rendszertelen menstruáció miatt.

Amikor ismeretlen fertőzésnél vény nélkül kapható termékeket ajánl, és csak a 2. vagy 3. alkalommal (tehát több hét múlva) hajlandó kenetet levenni, amiből aztán kiderül, hogy melyik baktérium okozza a problémát, és milyen antibiotikumot kell rá szedni.

Amikor hosszan fennálló felső- vagy alsólégúti fertőzésnél fel sem merül (több hét után sem), hogy esetleg váladékmintát kellene vizsgálni...

Amikor pm-alulműködésnél csak a TSH-t nézik rendszeresen, az egyéb fontos markereket nem, és még sorolhatnám.

Sokaknak nem tetszett régen a vizitdíj (most nem jut eszembe, ennél a kérdésnél volt-e szó róla, vagy másiknál), de azért az sok problémát megoldott szerintem.

Bár akkoriban még csak ritkán kellett orvoshoz mennem, de látványos különbség volt a beteglétszámokban az azelőtti és az azutáni időszakhoz képest; érdekes módon nem volt tele a házi orvosi rendelő várója, és nem csak délután nem, amikorra kiírta a doki kérésként, hogy a nyugdíjasok legyenek szívesek lehetőleg a délelőtti rendelésekre járni, azt a heti egy napot "hagyják meg" a dolgozóknak, mert amúgy ezt a kérést mindig is figyelmen kívül hagyták. Én sem álltam jól anyagilag akkoriban, de kizártnak tartom, hogy az az alkalmanként 300 Ft annyira súlyosan megterhelő lett volna.