Normális dolog, hogy gyakorlatilag hazaüldöztek az ügyeletről, mert csak influenzával és 38,6 fokos lázzal mentem le?

"Az influenza tünetei mellesleg megegyeznek az agyhártyagyulladás kezdeti tüneteivel"

Aha. Igazad is van, nem értem, miért nem csináltak ott helyben lumbálpunkciót. Az agydaganat kezdeti tünete is lehet egy fejfájás, szóval szerintem minden fejfájással menjünk el az SBO-ra és harcoljunk ki egy CT-t, mert hát mi van, ha agydaganat...

Amíg semmi más tüneted nincs a lázon meg az orrfolyáson kívül, addig szerinted az orvos miből állapítja meg, ha agyhártyagyulladásod van? Sehonnan.

"a rokonok “feküdj és igyál sok teát” tanácsát kissé korszerűtlennek éreztem."

Pedig lehet, hogy veled ellentétben a rokonaid nem 10 éve voltak utoljára orvosnál, és tudják, hogy egy vírusfertőzés esetén lázat kell csillapítani és sok folyadékot inni.

"Nem tudtam, hogy nincs rá azonnali gyógyszer, antibiotikum vagy valami. "

Igen, mert az oktatás szar, és annyit sem sikerül belenevelni a diákokba, hogy mi a különbség a vírus meg a baktérium között.

"Megnyugodhattok, én sem direkt lettem beteg pont húsvét hétvégére."

Azzal semmi baj, ha valaki húsvétkor megy ügyeletre, ha indokoltan megy.

Az, hogy lázad van, az nem ok arra, hogy rögtön ügyeletre menj. Elmész az ügyeletes patikába, veszel lázcsillapítót és beszeded a leírásnak megfelelően. Aztán majd ha annak ellenére is 40 fokos a lázad, akkor lehet menni az ügyeletre...

Egyébként feltettél egy kérdést, amire mi válaszoltunk, most meg fel vagy háborodva, mert nem értünk veled egyet. ha nem is vagy kíváncsi a válaszra, csak megerősítést vártál, minek tetted fel a kérdést?

De még egyszer leírom:

1. Az, hogy hazaküldtek, az érthető, mivel nem ügyeletre való volt a panaszod. Gondolom azért annyit elmondtak ők is, hogy vegyél lázcsillapítót.

2. Az már kevésbé normális, hogy mindent milyen stílusban tették, de ezt elég nehéz megítélni egy egyoldalú leírásból. De ha úgy érzed, hogy megsértettek és nem megfelelően viselkedtek veled, akkor nem panaszkönyvet kell kérni (mivel az szerintem csak a vendéglátásban, boltokban van, ahol fizetsz valamiért), hanem mindenhova ki van függesztve a területileg illetékes betegjogi képviselő, vele kell felvenni a kapcsolatot.

#17:

A rokonod lehet, hogy allergiás volt a hatóanyagra (diclofenac), vagy valami más probléma miatt lett rosszul. Van ilyen sajnos.

De nekem szerencsére nincs allergiám, és mellékhatások sem szoktak lenni.

Én örülnék neki a legjobban, ha nem kellene "kapkodnom" időnként.

"Igen? Ha szerinted az ügyelet ilyen jó móka, ráadásul még segíteni is lehet, miért nem mész el orvosnak?"

Ez egy hülye kérdés volt, gondolom, te is tudod. Vagy részletezzem, miért? :P

"Hidd el, lehet az első hülyeség után nem akadnál ki (...)"

Lehet. De azért elmondom, hogy a saját munkámban nap mint nap több "hülyeséggel" is szembesülök, amik miatt nekem többet kell dolgoznom, több energiám és időm megy el stb. És van, amikor magamban kiakadok ezek miatt, de nem szoktam közölni az "illetékesekkel", hogy ezt nekik kellett volna megoldaniuk, vagy hogy semmi közöm hozzá, hanem megoldom, amit tudok, és amennyire tudom.

Minden szakmának vannak jó és rossz oldalai szerintem, talán kicsit több a negatív azoknak (nekünk), akik emberekkel dolgozunk. Mert igen, sok hülye van, akik megnehezítik az életünket. De én úgy vagyok vele, hogy ez benne van a pakliban. Sokszor bosszantó, kiakasztó, de ettől még meg kell oldani a helyzetet, nem lerázni. És ha egyszer besokallnék ezektől, akkor talán pályát módosítanék. (Volt már rá példa, de akkor "csak" hosszabb szünetet tartottam.)

Szóval ha én "unatkozó ügyeletes orvos" (vagy asszisztens) lennék, hangsúlyozom, hogy ITT, vagy más olyan helyen, ahol csak lézengenek a betegek az ügyeleten, lehet, hogy magamban morognék egy idő után, és a betegnek is megemlíteném, hogy a három hete viszkető nagylábujjával máskor talán ne az ügyeletre menjen éjfélkor, de akkor és ott elvégezném a pluszfeladatot. (Mint ahogy több orvos is szó nélkül elvégzi, méghozzá nagyon kedvesen és alaposan; azt hiszem, említettem, hogy itt váltakoznak az ügyeletes orvosok, és már kétszer is sikerült olyat kifognom évekkel ezelőtt ezekkel a "villámbetaknyosodás + fejszétrobbanásokkal", akik előtt kalap le.)

"ezek az emberek bemennek ugyanúgy a sürgősségire meg a szakorvosi ügyeletekre is"

Ezzel egyetértek, mármint hogy nem kellene, mert a sürgősségin tényleg sokan szoktak lenni. Mondjuk, nálunk simán elzavarnak egy csomó embert, akár azért is, mert már nem számít sürgősségi ellátásnak (azaz nem 24 órán belül keletkezett a probléma).

Viszont itt is voltak tök jogtalan elzavarási próbálkozások, csak mi nem hagytuk magunkat. Lehet, hogy te erre is azt mondod, jogos lett volna. :D

Első eset: pár éve beállt a derekam, de iszonyatosan, életemben először; mikor már se ülni, se állni, se menni nem bírtam rendesen, meglátogattam a sürgősségit. Doki rendes, filózik, hogy gyógyszert adjon-e vagy hívjon szakorvosokat, az előbbi mellett dönt, én el. Két vagy három nap múlva vissza, mert még rosszabbul voltam - a recepciós közölte, hogy ilyenkor már nem oda kell visszamenni, hanem a reumára. (Ahova nem mellesleg két-három hónap a várakozási idő.) Mondtam, hogy értse már meg, hogy alig bírok menni, össze fogok esni stb. Nagy nehezen felvett, mondván, hogy az orvos úgyis majd elküld... De aztán valami csoda folytán nemhogy nem küldtek el, hanem végre hívtak valamilyen szakorvost, aki rendesen megvizsgált (reflexek, labor stb.). - A vége az lett, hogy infúzióban kaptam fájdalomcsillapítót ott rögtön, és további gyógyszert is írtak fel.

A másik eset: rokon lány "hasfájással" ment a sürgősségire. A recepciós el akarta zavarni, mondván, hogy először a házi orvosi ügyeletre kell menni (mert aznap pont nem rendelt egyetlen házi orvos sem), és majd az ügyeletes orvos megvizsgálja, és ha ő úgy gondolja, akkor visszaküldi oda, a sürgősségire... A lányzó közölte, hogy köszi, de ilyen állapotban inkább nem ingázna ekkora távolságot, meg amúgy is, mivel már nem az első eset (egy állandó betegségből adódott), tudja, hogy ultrahangozni kell, tehát tutira visszaküldenék úgyis. Nővérke még vitatkozott egy kicsit, aztán amikor az amúgy jogászhallgató kislány elkezdett betegjogokról meg ellátási kötelezettségről beszélni, akkor érdekes módon felvették...

A vicces az volt, hogy kis idő múlva, várakozás közben érkezett egy másik lány is "hasfájással", és mivel a közelben ültünk, hallottuk, hogy a recepciós neki is elkezdett az ügyeletről magyarázni, de aztán valamiért mégiscsak elég hamar felvette. :D

"még neki áll feljebb, hogy mit képzel magáról az orvos, hogy 2 órája váratja. Ugyanis előfordul ám ez is."

Az ilyeneknek teljesen jogosan meg lehet mondani szerintem, hogy mi a helyzet.

"1. Az egészségügyi oktatás és felvilágosítás a béka segge alatt van, az emberek semmit nem tudnak a saját testükről, azt meg pláne nem, hogy milyen bajjal hova kellene menniük."

Ez sajnos szerintem is így van. Sok más tantárgyhoz hasonlóan a biológia is egy majdnem tök felesleges tantárgy a jelen tananyaggal. Növények részei és hasonlók mellett (vagy helyett) nagyon-nagyon kellenének az egészségügyi ismeretek, mint ahogy pl. kémiából sem reakcióegyenleteket kellene bemagoltatni, hanem pl. azt, hogy ne öntsük össze a hypót a sósavval... Én sem vagyok kivétel, ciki, de a májamat sem tudnám megmondani, hogy hol van, a vérkörökről is csak dereng valami, hogy pirossal és kékkel voltak színezve a könyvben, meg rémlik a bőrszerkezet rajza stb. Sajnos az ember általában csak akkor kezd elmélyedni egy-egy területen, ha rákényszerül, vagy még akkor se.

"2. Felháborító, hogy valaki nem mehet orvoshoz nap közben, ha rosszul van, mert nem engedik el. Az ilyen munkáltatót úgy meg kellene büntetni mint a fene."

Nálunk nem erről volt szó, bárkit elengedtek, ha rosszul volt. Egyrészt olyan területen volt a kolléganő, amelynél ha kiesett, nem volt helyette senki, tehát ez a lelkiismereti ok; másrészt pedig a betegállományba vonulás anyagi hátránnyal jár (a táppénz nagyon kevés, és a szükséges gyógyszereket is ki kell fizetni), szóval ha nem nagyon gáz a helyzet (pl. fertőző betegség, vagy nagyon legyengült állapot stb.), akkor sokan inkább dolgoznak.

A 3. és 4. pontoddal elvileg egyetértek. (Azért csak elvileg, mert nekem nincs akkora rálátásom a helyzetre; de logikusnak látszik, amit írtál. :)

Az 5. ponthoz: Ebben is bizonyára igazad van. Bár az én dokim nem szokott feleslegesen küldözgetni, azt hiszem. Engem legalábbis még nem.

Viszont ide kapcsolódik, hogy decemberben elmentem a fül-orr-gégészetre, ahova nem kell beutaló, és elvileg sürgős esetben időpont sem. Mennek sorban az időpontosok, aztán három-négy óra várakozás után az időpont nélküli tíz-tizenöt ember... Először is, még a folyosón az asszisztens lebarmolt, miután elmondtam a problémát (egy hét "takonykór", köhögéssel, antibiotikummal stb., és ennek ellenére már kezdett berobbanni az arcüregem), hogy én nem vagyok sürgősségi eset, mert nem vérzek vagy ilyesmi... (A többiek se véreztek... :D)

Mondtam, hogy a kartonozóban is elmondtam ugyanezt, amikor bejelentkeztem, és azt mondta a hölgy, hogy menjek fel nyugodtan a rendelőbe. Erre az asszisztens közölte, hogy a kartonozós NEM szakember, nem tudhatja... Aztán elregélte, hogy egyébként nem is a f-o-g-re kellett volna mennem, hanem vissza a háziorvoshoz. - Szerinte a háziorvos írt volna beutalót a röntgenbe, és csak azután jött volna a f-o-g.

Namost bocs, de mindezt nekem honnan kellett volna tudnom, amikor utoljára 5 vagy 6 éve volt hasonlóan vészes a helyzet, és akkoriban még a háziorvos nem röntgenre küldött, hanem a fül-orr-gégészetre?

Szóval azért ez is nonszensz, hogy semmiféle tájékoztatás nincs (a rendelő honlapján se, sőt, ott még a rendelési idők sem mindig stimmelnek; a rendelők ajtaján a kiírásban úgyszintén; szóval kb. csak akkor lehet tudni, hogy mikor van valójában egy-egy szakrendelés, ha időpontot kér az ember. De még a dolgozók sem tudnak mindent, egy ismim nemrég elment potyára a laborba, miután telefonon megkérdezte a központban, hogy terheléses cukorvizsgálatra mikor lehet menni, és azt mondták, hogy minden nap 7 és 9 között; aztán amikor odament a laborba, elhajtották, hogy időpontot kellett volna kérnie. És hogy milyen bunkó módon beszéltek vele, azt már le sem írom.

A városi honlapon is van Eü. szektor, annyira megbízható, hogy még több évvel ezelőtti infók is fent vannak rajta. :(

Bocs, én is elég hosszú lettem, de most már mindegy. :D

", az emberek semmit nem tudnak a saját testükről, "

én erre annyit mondanék, hogy ha véletlenül tudok valamit a testemről, netán még saját akaratom is van, hogy a saját testem ismeretében milyen beavatkozást NEM szeretnék, akkor minden esetben felháborodás, bunkózás van az orvosok, asszisztensek részéről. MINDEN esetben. Nem fér a fejükbe, hogy merek akadékoskodni, beleszólni abba, hogy mi történik velem. Minek teszek föl kérdéseket, láthatóan csak terhelem vele őket... Azokat az embereket szeretik, akik bábuként hagyják, hogy azt csináljanak velük, amit akarnak. Felírják rögtön a méregerős gyógyszert az egyszerű problémára, amit meg is old, igaz, hogy közben generál 5 súlyosabb szövődményt, ami eleve borítékolható volt, de semmi gond! Az eredeti probléma megoldódott, nem kell reklamálni. Van egy kis baj? Semmi gond, egy kis műtét, kivesszük azt a szervet, megoldódott! Ja, hát élete hátralevő részében az egészségügyre lesz utalva és naponta gyógyszereket kell szednie. Hát ez van.

A bánásmóddal, a hangnemmel én sem tudok egyetérteni, ezt még egyszer mondom! Attól, hogy valaki (akár tévedésből, akár tudatlanságból, akár lustaságból) rossz helyre megy a panaszával, attól még nem kellene úgy viselkedni vele, ahogy néha tényleg viselkednek a dolgozók. Viszont tényleg nem lehet szó nélkül sem hagyni, mert ha nem szólsz semmit, csak megcsinálod, akkor rászokik. És hidd el, az tényleg marha idegesítő.

Az elején, mikor elkezdtem dolgozni, még én is úgy voltam vele, hogy "hát, igaz, hogy marhára nem kellett volna idejönnie a hülyeségével, de ha már itt van, akkor ugyanannyiból tart normálisan is ellátnom, mint veszekedni vele 10 percet".

Ez egy ideig működik is, de aztán rájössz, hogy ha mindig szó nélkül megcsinálod azt is, ami amúgy nem a dolgod lenne, akkor ezt az emberek pofátlan módon kihasználják.

Ilyenkor jön az, hogy ellátod, ráadásul normálisan is látod el, de azért megmondod neki normális hangnemben, hogy miért is volt ez jelen esetben egy szívesség és miért ne ide jöjjön legközelebb a hasonló bajával.

Aztán -feltételezésem szerint- majd úgy 10-20 év munka után, mikor az ember már totálisan kiég, akkor jön ez a "lehordom mindennek a francba, hogy legközelebb neki se, de még a családjának se jusson eszébe idejönni". Persze nem biztos, hogy így van, mert idáig még nem jutottam el...

És még valami:

Az ember, ha beteg, akkor minden ingerre sokkal-sokkal szenzitívebb, mint alapjáraton. Gondolom nem fogok vele nagy újdonságot mondani, de bunkó emberek mindenhol vannak. Vannak a bankban, az éttermekben, a buszon, az iskolában, mindenhol. Csak hogy ha épp nem egy ilyen nagyon szenzitív periódusodban találnak meg a bunkóságukkal, akkor az eredmény az, hogy háborogsz rajta 20 percet, aztán elfelejted és kész.

Ha pedig egy szenzitívebb periódusodban (amilyen a betegség) találnak meg, akkor nem 20 percig fogsz rajta háborogni, hanem egész életedben, és még a környezetedben is mindenkinek elmeséled, sőt, még a facebook-ra megy a gyakorira is kiírod.

Jó példa erre ez a kérdés:) Kíváncsi vagyok, hogy ha pl. a buszsofőr lett volna vele paraszt a helyközi járaton, akkor vajon kiírt volna-e róla egy kérdést, vagy mire a célhoz érkezett volna, megemésztette volna a dolgot?

És ebből ered egyébként az is, hogy ha mondjuk 20-szor elmész orvoshoz, abból 19 alkalommal kedvesek, normálisak, emberségesek veled és normálisan ellátnak, de egyetlen egyszer bunkók, akkor arról a 19 alkalomról nem fogsz beszélni, de arról az egyről kiírsz egy kérdést a gyakorin.

"én erre annyit mondanék, hogy ha véletlenül tudok valamit a testemről, netán még saját akaratom is van, hogy a saját testem ismeretében milyen beavatkozást NEM szeretnék, akkor minden esetben felháborodás, bunkózás van az orvosok, asszisztensek részéről. MINDEN esetben. Nem fér a fejükbe, hogy merek akadékoskodni, beleszólni abba, hogy mi történik velem. Minek teszek föl kérdéseket, láthatóan csak terhelem vele őket... Azokat az embereket szeretik, akik bábuként hagyják, hogy azt csináljanak velük, amit akarnak. "

Előre leszögezem, hogy abban igazad van, hogy tényleg nagyon sok ilyen orvos van. Főként az idősebb generáció,aki hozzászokott a patriarchális orvos-beteg kapcsolathoz, neki az a normális, ha ő mond valamit, a beteg meg csinálja. Nem kérdez, nem akadékoskodik, nem gondolkodik rajta, hogy jó-e vagy sem.

Viszont néha érdemes megállni egy percre és magadba is nézni. Vajon te megfelelően állsz hozzá az orvoshoz?

Te normális hangnemben kérdezel, érdeklődsz, vagy pedig -ahogy írtad- akadékoskodsz? Nagyon nem mindegy.

Néha találkozom olyanokkal, akiknek van egy határozott elképzelésük, és csak azért mennek el orvoshoz, hogy ezt az elképzelést az orvos megerősítse. És ha neadjisten az orvos nem ért vele egyet, akkor borul a bili, elkezdenek veszekedni és semmilyen észérvvel nem lehet rájuk hatni.

Erre egy pl.: Éppen ügyeletes voltam, mikor egy külsős hívó tanácsot szeretett volna kérni gyógyszerszedéssel kapcsolatban. Mondta, hogy ő ekkor meg akkor kezdené el a gyógyszert szedni, de nem biztos benne, hogy tényleg így a jó. Mire én elmagyaráztam neki - teljesen normális hangnemben - hogy el lehet kezdeni úgy, ahogy ő mondja, viszont ilyen esetben előfordulhat egy bizonyos mellékhatás, így én inkább azt javasolnám, hogy xy időpontban kezdje el. Erre leállt velem vitatkozni, hogy de ő akkor akarja elkezdeni, amikor mondta. Mondtam neki, hogy rendben, mint mondtam, akkor se történik katasztrófa, csak valószínűleg előjön az a bizonyos mellékhatás, ezért javaslom inkább a másik időpontot. Erre elmondta még egyszer, hogy de ő csak azért is akkor fogja inkább elkezdeni, mert ő ezt már így kitalálta. Na itt kérdeztem meg tőle, hogy "Elnézést, de ha igazából nem érdekli a véleményem, akkor miért hívott fel?" Ugyanis ezt magában is elrendezhette volna, felesleges volt velem vitatkoznia...

Szerintem ha olyan orvossal akadsz össze, aki nem magyaráz, csak felír valamit, amivel nem értesz egyet, akkor nem kell nekiállni vitatkozni meg "akadékoskodni", mert az valóban idegesítő és csak egy negatív reakciót vált ki az orvosból is.

Ilyenkor inkább teljesen normális hangnemben, érdeklődve meg kell kérdezni, hogy "Doktor úr! Nem értek annyira hozzá, legyen kedves elmagyarázni, hogy mi a bajom, és miért ezt a gyógyszert javasolja nekem?"

Hidd el, erre valószínűleg sokkal kedvezőbben fog reagálni, mintha elkezdesz vele vitatkozni, hogy "de én ezt nem szedem be", meg "de én az interneten azt olvastam", "de a szomszéd Mari azt mondta".

Egyébként az orvosok részéről is ez a hozzáállás lenne célravezető. Manapság az emberek az egészségügyhöz is egyfajta szolgáltatásként viszonyulnak, és az értelmesebbje tényleg nem passzív elszenvedője akar lenni a kezelésnek, hanem partner szeretne lenni, ami szerintem nagyon is jó dolog, de tény, hogy nehezebben kezelhető, mint a régi patriarchális viszony.

Baromira kellemetlen az, mikor a beteg úgy állít be az orvoshoz, hogy neki ez meg az a vizsgálat "kell", mert ő már utánajárt és azonnal adjon beutalót stb. És sok esetben a beteg hiába jár utána, pont azzal a képességgel nem rendelkezik (mivel nem tanult orvosnak), ami ahhoz kellene, hogy bizonyos tünetek alapján eldöntse, hogy milyen vizsgálat indokolt és milyen vizsgálat nem. Ha ilyenkor az orvos csak közli, hogy nem ad és kész, akkor az csak egy végeláthatatlan vitát és ellenségeskedés generál. De ha az orvos szán rá 5 percet és elmondja a betegnek, hogy miért nem tartja indokoltnak azt a vizsgálatot, amit kér, akkor talán kezelhető a helyzet.

Tehát szerintem mindkét oldalról nagyon-nagyon sokat kellene javítani a kommunikáción. Mert tény, hogy rengeteg egészségügyi dolgozó van, aki nem megfelelően kommunikál a betegekkel, de higgyétek el, rengeteg olyan beteg is van, aki konkrétan úgy jön be a rendelőbe, mintha a seggéből húzott volna elő.

nem, nem szoktam veszekedni egyáltalán. nem csak az orvosnál, hanem soha. nem vagyok az a típus. viszont azért kiállok, hogy ne mérgezzenek meg, ne tegyenek tönkre. Nagyon sokmindentől megmentettem már magam, sajnos nem mindentől, de sokmindentől, viszont rengeteg energiám ráment. És nem, nem kedves 20-ból 19 orvos. inkább sajnos 20-ból egy. Aki pedig kedves, az is vitatkozik, nehéz meggyőzni, hogy ne tegyen tönkre, csak mert ezt az orvosi gyakorlat.

Csak egy enyhe esetet említsek, fölfáztam egyik hétvégén. ügyelet. Mondtam, hogy nem szeretném a legerősebb gyógyszert, aminek rengeteg veszélyes mellékhatása van, jó lesz nekem az enyhébb. Az orvos elkezdett velem vitatkozni, hülyének nézett, stb. csak azért is azt írta föl. Jó mindegy, nagy fájdalmaim voltak, muszáj volt azonnal bevennem. Utólag láttam, hogy terheseknek szigorúan tilos. Namost pont fennállt a terhesség lehetősége. Egyáltalán rá sem kérdezett. Másnap rohantam a háziorvoshoz, hogy írjon föl mást. A másik, enyhébb gyógyszer is ugyanúgy rendbehozott. A háziorvos is eléggé kétségbeesett, hogy egy ilyen gyógyszert írtak föl nekem, mert már egy darab is nagyon veszélyes a terhességkor. Szerencsére nem voltam terhes. De ha az orvos ilyen lórúgást ír föl, és még tiltakozom is, akkor miért nem kérdez rá ilyen alapvető dologra? Miért nekem kell tudnom, észnél lennem betegen, elviselhetetlen fájdalmakkal?

De ez csak egyetlen példa. Még nagyon sok ilyen van. Pl. Létfontosságú szervemet is simán kivették volna, ha nem vagyok észnél. Azt is rendkívül arrogánsan. Úgyis kivesszük, stb. Azóta is megvan :D Semmi bajom :D

Nem teljesen világos a sztori. Mi alapján mondod egy gyógyszerre, hogy "erős" a másikra meg azt, hogy "enyhe"?

Plusz szerintem - nem vitatkozni akarok, de ez a véleményem - azt, hogy fennállhat terhesség, neked kellene megemlítened. Ennyi erővel fertilis korú nőnek soha ne írjunk fel kb. semmit, mert "mi van, ha terhes?". Hát ha kifejezetten gyermeket tervez, akkor ugyan szóljon már.