Dr. Abkarovics Gézát Fehérváron vagy Dr. Knoll Zsoltot Pesten válsszam? Keresztszalag szakadásom van. Valamelyiknél jártatok, kezelt titeket?

Sziasztok! Nekem 2 hete volt a keresztszalag-műtétem; a hasonszőrű pecheseknek (ugye, jó orvos ide vagy oda, a legjobb, ha el sem szakad a szalag) megosztanám röviden a tapasztalataimat.

Ott kezdődik, hogy 37 éves vagyok, és lehet, hogy az öregeknek igazuk van az öregedéssel kapcsolatban, öregszem. Korábban nagyon rendszeresen sportoltam (akár heti 3 kispályás foci + egyebek), de az utóbbi időben ezek az alkalmak ritkultak. Mégis, továbbra is játszottam nagypályán (megye III), mondjuk nem hetente, hanem 2-3 hetente. Utólag ezt látom a szalagszakadásom egyik okának, valószínűleg nem volt eléggé edzésben a lábam...én persze azt hittem, hogy abban van. Így egy áprilisi meccsen, két hét teljes kihagyás után, ráadásul nagyjából bemelegítés nélkül álltam be egy meccsen (késtem, úgyhogy csak csere voltam). A(z utólag) rossz előjeleken túl a végzetet egy szerencsétlen mozdulat okozta: az ember fut a labdát vezető ellenfél mellett, és az egyik lábával belép elé, majd betolja az egész testét, mintegy “elfedezve” tőle a labdát. Nos, én a belépésig jutottam, a következő pillanatban az ellenfél átesett a lábamon, és valahogy vitte magával, forgatta a lábszáramat. Azt a fájdalmat nehéz leírni, amit éreztem: percekig fetrengtem, két kézzel egy-egy fűcsomót szorítva. Ja, és esés közben volt két reccsenés is...Aztán levittek a pályáról (ráadásul ellenem ítéltek szabadrúgást, de legalább megúsztam lap nélkül).

Másnap: Baleseti Intézet – röntgen, gipsz. Ezt azóta se érti senki, akivel beszéltem. Valószínűleg az ultrahang nem 100% megbízható, az MR meg drága, ezért nem csinálták. Mondjuk az EÜ járulékot fizetem, nem tudom miért nem lehetett rendesen kivizsgálni.

Egy ideig elvoltam, éreztem, hogy focizni nem igazán tudok, de futni eljártam. Aztán pár hónappal később megpróbálkoztam a nagypályával, és már bemelegítéskor úgy kifordult a térdem, hogy ugyanúgy fájt, mint ahogy fent leírtam.

Rögtön elmentem ultrahangra, MR-re – keresztszalag-szakadás. Nem tudom, hogy a diagnózis tudata tette-e, de onnantól kezdve egyre labilisabb lett a térdem, a végén már az utcán is nagyon óvatosan kellett közlekednem (nem mintha amúgy egy állat lennék jövés-menés közben). Tudtam, hogy műtét lesz.

Keresgéltem, keresgéltem, és végül is Knoll Zsoltot választottam. Egy gyors értékelés az elején: teljesen elégedett vagyok. (Csak azért nem beszélek szuperlatívuszokban, mert ahhoz azért kevéssé ismerem, és amúgy sem vagyok az a fajta.) Szakmailag meggyőző, a térdem a várt vagy annál jobb mértékben gyógyul, a kezdetektől minden az elmondottak szerint megy, nincsenek meglepetések. Lényegi fájdalmam nem volt sem a műtét után közvetlenül, sem azóta. Egy valamit viszont tudni kell: nem olcsó.

Szóval elmentem KZs-hoz, vittem az UH-t/MR-t, nem sokat vacakoltunk, megbeszéltük a műtétet, az időpontot (kicsivel több, mint 1 hónappal későbbre volt időpontja – egy másik kórházban lett volna hamarabb, csak az drágább volt). A műtét altatásban ment, kellemes környezetben (2 ágyas szobában voltam, egyedül), jó fej közreműködőkkel (elalvás előtt, még a műtőben cseverésztünk). Műtét után 1 éjszaka a kórházban, aztán haza. 4 nap múlva már kb. 100-110 fokban hajlott a térdem (ez nem a lábszár és a combcsont szöge, abban mérve olyan 70-80 fokban!), 1 hét múlva kötözés, 2 hét múlva varratkivétel. A 2. héten már lényegében mankó nélkül jártam otthon, persze csináltam a gyógytornát rendesen. Az egyedüli kényelmetlenség az alváshiány volt: valamennyire fájt a lábam, és nem segített a kompressziós harisnya sem, amit a vérhigító injekció kiegészítéseként kell hordani kb. 3 hétig.

A fenti hosszú választ én írtam, és sajnos vissza kell térnem a témára.

A műtét után 11 hónappal visszamentem focizni, és oldalra kiugrott a térdem. Akkorára dagadt, mint talán még soha, és nagyon fájt, meg is ijedtem. Mondjuk szakadást nem éreztem, mint első alkalommal.

Másnap irány a sportkórház, Tállay doktorhoz kerültem. Szalag nem tartja a térdem; műtét két hónap múlva.

Műtét: rendben lezajlott. Kiderült, hogy a szalag nem elszakadt, hanem eltűnt, felszívódott - valószínűleg nem rögzült megfelelően.

A Sportkórház nem egy magánkórház, de számomra teljesen megfelelőek voltak a körülmények, az ellátás. Hárman-négyen voltunk egy szobában, a szobatársakkal megvitattuk, kivel mi történt, nem unatkoztunk (ha éppen nem aludtunk). Nővérek többsége nagyon kedves, némelyik átlagon felüli.

Egy komoly különbséget látok az előző és a mostani műtét között, ez pedig a rehabilitáció (persze még akkor sem biztos, hogy emiatt szívódott fel az első műtét után a szalag). A Knoll Zsoltnál a felépülés viszonylag gyorsan megy, már korán terhelődik a térd, egészen korán tudtam már nagyon erősen hajlítani (és hajlítottam is, senki nem mondta, hogy mikor hol kell tartanom). A Tállay doktornál, és általában a Sportkórházban, egészen más az irány: ott kezdődik, hogy 3 hétig merevítőben van a láb műtét után, utána fokozatosan engedik egyre jobban hajlítani, még mindig merevítőben. Sokkal erősebb a kontroll.