Jártatok már hasonlóan? Hogyan űzhetném el a szégyenérzetemet?

Volt egy kisebb nőgyógyászati műtétem. Sajnos rettegek minden nőgyógyászati dolgoktól, így már eleve ideges voltam. Sajnos a kábításra nem jól reagált a szervezetem, az utolsó percben felébredtem és légszomjom lett, mert túlságosan ellazította a légzőizmokat és pánikba estem. A műtétet még ugyan be tudták fejezni, de utána infúziót, kalciumot, meg nem tudom még mit kaptam, a dokim és két nővér rakott össze. Az öt perces műtétet így megtoldottam egy egy órás talpraállítással is. Azt mondták, hogy egyrészt az "altató" izomlazito hatása okozta a rosszullétet, másrészt pedig, hogy az idegeskedéstől nem jól lélegeztem. Nagyon szégyellem magam, mert plusz munkát okoztam. Annyit mondtak, hogy legközelebb szóljak, hogy ezt a gyógyszert ne használják, mert érzékeny vagyok rá, másrészt pedig próbáljak rájuk hallgatni a levegővételnél.

A nőgyógyászomhoz mennem kell majd vissza kontrollra, de szörnyen érzem magam, mint egy hisztis gyerek. Már annyiszor átbeszéltük a dokimmal, hogy nem kell így idegeskednem, mert már magánrendelésen is voltam rosszul. A nővérektől elnézést kértem már, azt mondták, hogy ezen ne idegeskedjek, ez a dolguk, bár hozzátették, hogy kevesen vannak, és jobb lett volna elkerülni. De velük legalább, ha minden jól megy nem találkozok, míg az orvosommal igen.