Köteles vagyok a nőgyógyászatra bárkit beengedni? Összevesztem az orvossal.

Már többször véreztem, ma reggel is, bejöttem az I.sz. klinikára. Elég stresszesen, a sírás határán.

A fiatal rezidens drnő két huszonegy-két éves lánnyal jött be, semmit nem kérdezett, hogy zavar-e. Már feszélyezett, hogy előttük részletezem a bajomat.

Utána mondta, hogy vetkőzzek le, és másszak a székre. Mondom, de csak ketten leszünk, ugye?

Mire szó szerint kiakadt, hogy nem,mert ez egy oktató klinika, és ahogy betettem a lábam, beleegyeztem, hogy bármely vizsgálatomra bejöhet gyógytornász (???), védőnő (???), nővér, orvos.

Mondom, erről nem tudok, de máskor is kértem itt már meg, és nem volt gond belőle.

Gyakorlatilag fejhangon közölte, hogy fel van háborodva, márpedig ők is jönnek, amiből csúnya patt lett, mert mondtam, hogy de értse meg, így is rosszul vagyok, nem akarom. És jogom van eldönteni, hogy plusz ketten a puncimba bámuljanak.

Ő meg hogy mindig ilyen csúnyán viselkedem-e (sic!) - erre megkértem, hogy felnőttként kezeljen -, és soha többet nem engednek nekem ilyet, most utoljára tehetem meg (miközben én behúztam a függönyt), és még akkor is mondta, mikor már hanyatt, széttárt lábbal a széken feküdtem. Hogy ilyet többet nem tehetek, mert ő most tájékoztatott, úgyhogy nem hivatkozhatok arra, hogy nem tudtam róla. (Mert ilyet eddig itt nem hallottam senkitől.)

Nagyon megalázó volt.

Amúgy a manuális vizsgálat OK, de UH-ra nem küldött tovább (eddig ilyen sem történt), viszont bent tartottak a kórházban.

Elébe menve a megjegyzésnek: tudom, hogy ha soha senki nem engedné be őket, nem tudnának tanulni.

De 1. nagyon labilisan voltam, és nem akartam, hogy ha rossz hírt hallok, más is ott legyen. 2. Ezer okom lehet rá, hogy nem akarom, 3. Ha jól tudom, a beteg az első, és jogom van eldönteni, hogy a kötelezőn felül ki van bent.

Más járt már így?