Miért ilyen "nemtörődöm" sok orvos?

igen, vannak ilyen orvosok is, de aki télleg alapból is ilyen, azok kevesebbe vannak. mint azok akiknek mondhatjuk úgyis h az agyára megy a sok "nembeteg", meg az otthoni diganózisos.

Sajnos egyre fáradtabbak, szinte belehalank az állandó melóba, ami sokszor felesleges is, mert teszemazt néhányan beszélgetni járnak, néhányan, csak mondvacsinált okok miatt kiirattatják magukat, hogy tudjanak kicsit pihenni, és sajnos még sok doki így is többet enged, mint amennyit kéne. Én ismerek egyet, mondhatni családtag vagyok náluk, és látom, hogy kikészül, pedig ritkán találkozunk. Az is baj, hogy a fiatalabb orvosok nincsenek jelen a szakmában(legalábbis ezt hallom sok helyen, javítsatok ki, ha tévednék). Szerencsére, a környezetemben még nem találkoztam trehány orvossal, akkor valószínüleg kicsit megváltozna a véleményem(bár ott se ismerném az orvos hátterét).

Hát nekem nem háziorvos volt ilyen, hanem sebész. Műtét közben jöttek rá, hogy más részt kellene operálni (nem lehetett az, ami, ugyanis nem fájt eléggé a betegnek - magyar orvosok érve), azután úgy varrtak össze, mint kezdő szabó a zsákot /mindezt azután, hogy két hétig éheztettek, és nem ihattam, mert nem tudták kitalálni, hogy mit csináljanak velem./. Tele van vágásokkal a hasam, ráadásul undorítóak, mert csúnyán lettek összefércelve. Úgyhogy nekem is sok kedvem van visszajárni kontrollra.

Szerintem teljesen igaza van a kérdezőnek. Egy orvosnak az empátia munkaköri kötelessége lenne, és bizony ezzel ritkán találkozunk. Leráznak, lekezelnek, ahol csak tudnak, és ez bizony nem egy embernek az életébe kerül. (Lásd most legutóbb ez a sakkozó. Aztán miután 40 fokos lázzal háromszor hazaküldtek, és meghalok, megmagyarázzák, hogy nem is történt mulasztás.) Hogy miért van így? Magyarországon senki se az, akinek látszik vagy mutatkozik, és senkinek se a valós teljesítménye számít. Miért pont az orvos lenne kivétel? Ezen túl meg az alaphelyzetből is adódik, vagyis, hogy egy idegen embernek sosem lehetek olyan fontos, mint magamnak vagy a családtagjaimnak. Nem érzi át a helyzetemet, nem hatják meg a kínjaim. Ezért nekem ha valami bajom van, én mindig megpróbálom diagnosztizálni a neten (többnyire amerikai oldalak segítségével), és természetes megoldást keresek rá, vagy ha esetleg gyógyszerre vagy más orvosi beavatkozásra lenne szükség, akkor már ezzel az infoval keresem fel az orvost. Ezt vagy elmondom neki, vagy nem, de minden estre kontrollálom a tevékenységét, és ha úgy látom, hogy nincs a helyzet magaslatán, ami gyakran előfordul, akkor elmondom neki az én megoldásomat, vagy ha úgy látom, akkor odébbállok. Ez egy fontos alapelv, hogy nem az orvos gyógyít meg téged, hanem te magadat, és az orvos ebben legfeljebb csak segít jó esetben.

Akik itt az "otthoni diagnózist" kifogásolják, miért olyan nagy baj, hogy gondolkodom azon, hogy mi lehet velem? Végül is az én testemről van szó. Az egy 19. századi felfogás, hogy majd jön a mindent tudó doktorbácsi, és megmondja a tutit. Az orvos csak konzultál, tanácsot ad. Nem több. De sajnos sokszor erre se képes, vagy eleve megtagadja.

22:49 : ott a pont!

Nálunk is ilyen nemtörődöm háziorvos van. Szinte majd kilök az ajtón, hogy menjek már el. Ha két problémát említek akkor már elvan veszve. Nem tudom mi a baja a betegekkel már sok luxusautó árát összeadták neki.