Gyomortükrözésnél nyelés/légzés probléma?

"Az asszistensnő útmutatása alapján a vizsgálóasztalra fekszik a beteg, bal oldalára fordul, lábait térdben behajlítva enyhén a hasa felé húzza. A vizsgálat megkezdése előtt a garat hátsó falára Lidocain spray-t fúj az asszistensnő. Előzőleg tisztázni kell az esetleges lidocainallergiát, ha ennek tudatában van a beteg, ezt feltétlenül közölje, bár az asszistensnő vagy az orvos erre minden esetben rá szokott kérdezni. A Lidocain spray kissé keserű vagy égő érzést okoz, de hamar elzsibbad a befújt nyálkahártya, és utána kis gombócérzés lehet a torokban.

Ezután egy műanyag harapásvédő csutorát kap a szájába a beteg, melyre fogával vagy ínyével ráharap (kivehető műfogakat a vizsgálat előtt balesetveszély miatt ki kell venni). Végül a fejet lehajtva - mintha az ember az ing vagy blúz gombjait nézné - várjuk az eszköz levezetését. Ez a vizsgálat talán legkellemetlenebb része. Ekkor főleg arra figyeljünk, hogy amikor az orvos azt mondja: "Tessék nyelni!", valóban nyeljünk, mert így az eszköz könnyen bejut a nyelőcsőbe. Ha ez megtörtént, további teendő nincs. Igyekezzünk a befújt levegőt benntartani; ha ez nem megy, nyugodtan kiböföghetjük, a vizsgáló majd újabb adag levegőt fúj be.

Amennyiben a torkunkba váladék kerül fel vagy a nyál összegyűlik a szánkban a csutora mellett, mintha gyertyát fújnánk el, kifújhatjuk a váladékot, ez eredményesen megszünteti az ilyenkor jelentkező fulladásérzést. Igyekezzünk a vizsgálat alatt minél inkább ellazulni! Ez azért fontos, mert így a vizsgálati idő lerövidülhet. Görcsös állapotban, állandó öklendezés mellett a vizsgálónak jelentősen több idő kell a vizsgálandó terület teljes átnézéséhez.

A vizsgálat általában 5-10 percig tart, attól függően, hogy hány mintát kell vennie az orvosnak a látott kép alapján; vannak-e nehezen áttekinthető területek; esetlegesen célzott mintavételre van-e szükség."