A kamrafibrillációban lévő, vagy az asystoliában lévő beteget könnyebb "visszahozni"?

Örülök, ha segíthetek! :) Nekem is jólesik, ha egy más terület szakembere normálisan áll a kérdéseimhez.

A befúvásról: igen, elméletileg el lehet kapni betegséget, pl. herpeszt (különösen direkt bőr-bőr kapcsolat esetén, és valljuk be, nem sokat mászkálunk mindig gézlappal a zsebünkben). Felnőttek esetében ezért is fogadja el az új ajánlás, hogy a mentők kiérkezéséig csak mellkaskompressziókat végezzen a segítségnyújtó. Gyerekeknél szükség van a befúvásos lélegeztetésre.

Így igaz, a kompressziók alatt nem lehet befúvást végezni. Sem szájból szájba, sem ballonnal, sem a gégére passzentosan ráfekvő úgynevezett laringeális maszkkal. Ennek oka, hogy a mellkas lenyomásakor a mellűri nyomás megnő, így kívülről levegőt csak akkor tudnánk a tüdőbe préselni, ha még ennél is nagyobb nyomással fújnánk be. Ha nem izoláltan csak a légcsőbe fújjuk a levegőt (erre csak intubáció után van lehetőség), hanem a garatba, különösen ha nagy nyomással tesszük ezt, akkor a levegő a másik "járatot", azaz a nyelőcsövet is meg fogja találni magának, így szép lassan felfújjuk a gyomrot. Ez utóbbi következménye pedig az lesz, hogy a gyomortartalom a túlnyomás miatt felszalad, bele a nem védett (nem izolált) légcsőbe (ezt aspirációnak nevezzük). El lehet képzelni, mit művel a savas gyomortartalom (+ esetleg darabos táplálék) a tüdő szövetével... Ez a veszély sajnos mindig fennáll ballonos lélegeztetéskor, de minél nagyobb nyomásokkal dolgozunk, és minél inkább tele van a gyomor (senki nem időzíti éhgyomorra a keringésmegállását), annál inkább. Ezért aztán hacsak van rá lehetőség, törekedni kell a mielőbbi intubációra (vagy speciáls esetben, pl. ha légcsőkanülje van a betegnek, akkor a megfelelő kanülön történő lélegeztetésre) újraélesztés alatt. Ebben az esetben bátran lehet függetleníteni a befúvásokat a kompresszióktól. Hozzáteszem, ez nem jelenti azt, hogy "normális számú" (éber felnőtt embernél megszokott ütemű) befúvást kellene produkálni - el kell ugyan kerülni az oxigénhiányt, de ha túl sok szén-dioxidot "kiszellőztetünk" a betegből, akkor összehúzódnak az agyi erek, és paradox módon romlik az idegrendszer oxigén- és tápanyagellátottsága.

Ennek a videónak nem sok köze van az újraélesztéshez, csak egy szemléltető a maszkos lélegeztetéshez. Újraélesztés alatt a 14-16-os légzésszám sok. Egyrészt túl sok széndioxidot fújnánk ki a betegből, másrészt túl sok ideig hátráltatná a mellkaskompressziókat (igen, maszkos légútnál nem megy egyszerre a befúvás és a kompresszió). Ha a kritikus állapot oka primer légzésleállás (pl. idegentest a garatban), van egy kis idő, amíg a betegnek még van keringése, de már nincs légzése. Tény, hogy általában nem ez a jellemző.

Ha filter nélküli eszközzel, vagy eszköz nélkül lélegeztetünk szájból szájba, akkor elméletileg nem lehet kizárni a kórokozók átadását. A TBC fertőzőképessége szerencsére viszonylag alacsony, nem lehet olyan könnyen elkapni, mint a náthát vagy az influenzát. Ráadásul a belégzés aktív, a kilégzés passzív folyamat, így a beteg által kibocsátott levegőt a segítségnyújtó közvetlenül nem lélegzi vissza. Ennek ellenére én pl. egy ápolatlan, alkoholszagú felnőtt betegnél eszköz nélkül nem hinném, hogy csinálnék szájból szájba lélegeztetést... Egy gyereknél minden további nélkül.

Ha valóban egyszerre nyomják a mellkast és a ballont maszkkal, az hiba.

Nyugodtan kérdezz, én aktuálisan sík ideg vagyok az elmeháborodott főnököm miatt, és feszültséglevezetésként lógok a GYIK-en...

Tényleg nagyon aranyos vagy, hogy válaszolsz nekünk!

Azt írtad, hogy felnőtteknél nem fontos a befúvás, csak a mellkaskompresszió. De ha csak nyomjuk a mellkasát, akkor hogy kap oxigént az illető?