Kinek volt már térdficama?

Szia Kedves Utolsó!

Hú szörnyű lehet neked, nálam szerencsére nem ilyen durva a helyzet. Nekem "csak" a bal térdem ficamodott ki..de az nem egyszer. Én 3-os voltam, amikor kifordult a térdem, amikor egyszer a házunk előtt az árokban mászkáltam (még nem is ugráltam),ordítottam hogy segítsen valaki és akkor egyből jött a szomszéd hogy mi a baj, szólt anyumnak és elvittek kocsival a legközelebbi kórházba(az is majdnem 1 óra). Ott az ügyeletes doki tök lazán visszatette, begipszelte és 1-2 hétig gipszben kellett lennem. Amikor levették,kiderült, hogy vmi ér elszakadt és feldagadt az egész lábam a vértől. Akkor be kellett feküdnöm 1-2 napra, raktak be csövet és leszívták a vért. Utána már nem emlékszem pontosan hogy mit mondtak.. Arra emlékszem, hogy 1-2 hónappal később otthon voltam, csak simán sétáltam a konyhából a nappaliba amikor kificamodott megint a térdem, de vissza is ugrott. Egyből feldagadt, de lejegeltük és jobban lett.

De anyuék elvittek a Heim Pálba (az egy nagyon jó kórház!!!), ott megállapították hogy SOS műtét. Volt egy csontdarab, ami letört a térdemből és beágyazódott a nemtom hová, azt kellett kiszedni. Amiatt be se tudtam nagyon hajlítani a térdemet. Meg biztos volt még valami amit csináltak vele,de nem tudom. 1,5órás műtétem volt(pont 10 éve), és most is ott csúfoskodik egy 20 cm-es heg a térdem körül,bár az legyen a legnagyobb bajom:D

Na szóval megműtöttek,1 hónapig bent voltam,hazaküldtek de utána visszahívtak gyógytornára, szintén egy 3 hétre be kellett feküdnöm. Kb. fél év alatt teljesen meggyógyultam, nagyon nehezen tudtam megtanulni újra járni,biciklizni. Sajnos elég nyafizós fajta vagyok:D :S

Aztán olyan 4-5-6 havonta(változó volt) rendszeresen kifordult újra. Már szinte számoltam, mint a havit :D (bár akkor még olyanom se volt). Mondtam ezt a dokimnak kontrollokon, de ennyit mondott csak:

hogy biciklizzek, ússzak, erősítsem a combomat,lábamat. Ennyi. Biciklizni szoktam. Úszni sajna meg nem tudok (régen tudtam), szerintem az a probléma, hogy a bal térdemet nem tudom úgy használni,mozgatni mint a jobbat. Gyengébb a rossz lábam egyértelműen. Meg én is elhanyagoltam magam sajnos.

Így éldegéltem, de 2008. december 10envalamennyi óta nem volt semmi baj a lábammal..

Behajlítani már majdnem teljesen be tudtam, DE!

most decemberben (amikor kiírtam a kérdést) újra kifordult pont, amikor elkezdtem diákmunkázni. Ekkor írtam ki a kérdést, mert attól féltem, hogy komolyabb baj lesz, mert nagyon feldagadt,féltem hogy megint valami ér elszakadt újra. Kb 1 hónapig jegeltem,tornáztattam amennyire tudtam,kenegettem és leapadt. De amiatt, hogy sokat feküdtem,járni nem nagyon tudtam, hiába apadt le a térdem, nagyon nehezen tudtam sétálni. Bot is kellett, sántítottam, eszméletlen volt. És akármit csináltam valamiért (ez már nem a lábam hibája volt, hanem pszichológiai) nem tudtam előrébb rakni a bal lábamat, amikor sétáltam,mindig a jobb mellé raktam,ezért sántítottam :S Ez a baleset után pontosan 3 és fél hónappal javult meg csodával határos módon: egyik reggel felkeltem, mentem a fotelhez átöltözni és jééé, jól jártam :D Alig hittem el, féltem hogy visszaesek, de nem. Azóta is minden rendben. Igaz behajlítani most max. 95fokban tudom, ezért a bicajozás nehéz, de most már járni,futni,ugrálni tudok. De nagyon vigyázok. Amikor hosszabb távra megyek, mindenképpen felveszem a térdvédőmet, és a fejemben van a térdem. Úgy értve,hogy tudatalatt mindig azon jár az eszem, hogy nehogy rosszul lépjek. MERT az összes térdkifordulásom akkor történt, amikor pont nem figyeltem. Kivétel nélkül. Most már nem görcsösen egyáltalán, de odafigyelek.

Amúgy még a mostani gyógyulásommal kapcsolatban mondom, hogy mivel sokat feküdtem és botra támaszkodtam, az egyensúlyozó képességem romlott és tériszony alakult ki bennem. olyan szinten, hogy bent a házban jó volt,de az udvaron,utcán ha sima járdán lépkedtem, de olyan területre értem, ahol nem volt se kerítés, se bokor, se autó, se senki,semmi mellettem pánikroham tört rám és nem voltam képes túlmenni azokon a helyeken. A lejtőktől (icipiciktől is) irtóztam. Széllökésektől is rettegtem. De mára leküzdöttem,nem mondom,lehet hogy még akadnának olyan ismeretlen helyek, amitől szintén pánikolnék, de ahova kell el tudok jutni. És úgy küzdöttem le, hogy mentem-mentem-mentem. Próbáltam túltenni magam ezeken,és normális életet élni,sétáltam nagyon sokat. Mióta meggyógyultam (márc.közepe) nem volt olyan nap, amikor legalább egy kicsit ne sétáltam volna.

Én azért ha egyszer ráérek,sok pénzem lesz, szeretném megmutatni egy jó szakembernek a lábam, szeretném ha megcsinálnák úgy hogy 100% legyen, hogy nem ficamodik ki többet. Annyira szörnyű rágondolni is a ficamra.. brrr..

Jah és azt elfelejtettem, hogy amikor a térdem kificamodott (kivéve az elsőt!), mindig én raktam vissza. Nálam elsődleges szabály ilyenkor, hogy rögtön felálljak és sétáljak,sétáljak! Különben feldagad. Ha sétálok kb. 5 percet el is múlik a fájdalom és tudok tovább menni, mint ha mi se történt volna.

Egyszer fordult ki futás közben(után inkább) tesiórán,onnantól fel voltam mentve tesiből a nehezebb gyakorlatokból.

Ezen kívül mindig séta közben történt a baj. Volt többször, amikor du. mentem haza a suliból és a buszmegállóba,vagy onnan jövet az utcán. Otthon is történt nagyon sokszor. De tényleg azt az egy tesiórásat kivéve, egyszer se ugráltam,futottam..

20/L

nah még egyet írok:D

amikor időváltozás van, általában szokott fájni. De akkor néha szokott a jobb is..És az elviselhetetlen.. A hasfájás,fejfájás mehet a p*csába :S :D

Ez a kérdés mindig aktuális. Érdekelnek a hozzám hasonló esetek.

Dettó ugyanaz a helyzeted, mint nekem volt! Tudom, min mész át. Remélem, hamar meggyógyulsz!

Nem tudom, mennyire olvastad el a rémesen hosszú:) történetemet, de leírom újra röviden, hogy:

legutóbbi térdficamom 2009. december 2-án volt, és március közepéig sántítottam. Már januárban jól voltam elméletileg; nem fájt, nem volt dagadt a lábad DE amit te is írtál, berögzült, hogy sántítom a rossz lábam. És hiába sétálgattam minden nap órákat, nem ért semmit (bottal is,meg egyedül is sétáltam), egyszer egyik reggel (márc.13-án) úgy keltem fel, hogy nem sántítottam. Majd kiugrottam a bőrömből:) Azóta (KOP-KOP-KOP) teljesen jól vagyok. Bár volt tériszonyom meg egyéb fóbiám, most már azokat is leküzdöttem. Tegnap fel mertem újra szállni a bringára, és ma is mentem több kilométert:) Boldog vagyok emiatt nagyon:)

De már 1999.októberétől vannak gondok a térdemmel. És igen, nem is a fájdalom a legrosszabb, hanem a látvány.. Sokszor volt éjszakánként ilyen esetek után, nem bírtam aludni, mert ez járt a fejembe.. szörnyűű! Utálom! Nekem 20 cm-es vágás van a térdemen, mert 2000. május 2-án megműtöttek, mert nekem valami port beragadt az izületeimhez vagy nemtom. De azóta se tudom teljesen behajlítani a térdemet, 90 foknál picit tovább megy. Ennyi. Gumis térdvédőt mindig felveszem, ha sétálni megyek. De egyébként nekem mindig akkor fordult ki, amikor nem figyeltem oda rá, elvoltam foglalva mással, nevetgéltem önfeledten. Tehát mindig megpróbálok odafigyelni, a tudatalattimban mindig ott van a lábam, nehogy rosszul lépjek. Ááá, ezt nem lehet elmondani.

Neked, Nektek, Mindenkinek akinek hasonló gondjai vannak a térdével, jobbulást kívánok tiszta szívből!! És bármilyen fejlemény van, írjatok nyugodtan. érdekel minden, örülök, ha megosszátok velem :)

20,5/L