Szerintetek van valami módja annak, hogy ne kelljen mindig orvoshoz járkálnom (a szükséges receptekért), hogy be tudjam szerezni a szükséges kenőcseimet/gyógyszereimet? Létezik valami igazolás féleség erre vagy hasonló?

Két módja létezik.

Mi az orvos által írandó recepteket telefonon megbeszéljük a dokival és amikor jön a szomszéd idős nénihez, nála hagyja, ő meg áthozza. Minden hónapban egyszer jön a mamihoz, így a recepteket is hozza nekünk.

A másik: a pikkelysömör megfelelő étrend alkalmazása esetén jó eséllyel spontán megszűnik.

Kis olvasnivaló: [link]

Remélem segítettem.

Szia!

Nálunk gond nélkül működik az összes orvosnál, hogy telelefonálok és előre kinyomtatják a recepteket. (Nem a dokival, az asszisztenssel szoktam beszélni. Amikor lemegyek és éppen van bent beteg, beköszönök mellette és az asszisztens már hozza is a recepteket.)Sőt, mivel állandó gyógyszerekről van szó, általában mindegyikre két-két receptet kapok, amire rá van nyomtatva, hogy mikortól váltható ki. Így lemenni is kéthavonta kell.

Maria Treben: A „GYÓGYÍTHATATLAN" PIKKELYSÖMÖR (Psoriasis)

Ausztria és Németország minden tájáról jönnek a pikkelysömörben szenvedő betegek,

hogy segítséget kapjanak orvosilag gyógyíthatatlannak tartott bajukra. Azonban mi, akik

hiszünk a Teremtő patikájának növényeiben, jól tudjuk, hogy Isten rengeteg erdei és mezei

növényt teremtett, amelyekkel segít rajtunk, csak le kell hajolnunk érte. Ennek a kínzó

betegségnek többféle fajtája van: az úgynevezett vörös pikkelysömör, amely élénkpiros,

elhatárolt foltokban nyilvánul meg: van egy másik, amikor lángszerű nyúlványok, amolyan kis

tűzpatakok jelentkeznek; a harmadik esetben a megvastagodott bőr repedezett és kemény,

amelynek repedései estére mélyebbé válnak, felnyílnak és szörnyű fájdalmakat okoznak.

Mindemellett a sebek borzasztóan viszketnek, és ez végképp megviseli a beteg idegeit.

Napközben a hámlemezek leválnak, minden mozdulatra rengeteg hullik le belőlük.

Évekkel ezelőtt beszéltek nekem egy 38 éves asszonyról, akinek a nyakától lefelé

megvastagodott a bőre, haja kihullott, helyzetét kilátástalannak ítélte, annyit szenvedett. A

kórházban úgy csillapították a fájdalmait, hogy nyakig egy nylonzsákba burkolták. Ettől a bőre

némileg puhult és a fájdalmai enyhültek. De panaszait alapvetően nem tudták megszüntetni.

Akkoriban jöttem rá, hogy csupán diétával és vértisztító, méregtelenítő gyógynövényekkel

meggyógyítható ez a betegség. Ez az asszony elkezdte inni az általam ajánlott teakeveréket és

alkalmazni a megfelelő diétát, fél év se tellett bele és meggyógyult. Haja kinőtt, bőre foltmentes

és sima lett. Azóta sok pikkelysömörben szenvedő emberen segítettem már.

Ezt a betegséget a májműködés zavara okozza. Éppen azért nem elég a gyógyfüveket

használni, szigorú diétát kell tartani: nem szabad kolbászféléket (kivéve a diétás

készítményt), füstölt húsokat és disznóhúst fogyasztani, még az ezekből készült levest sem.

Hasonlóképpen tartózkodni kell az ecettől, musttól, bortól, citromtól, narancstól, grapefruittól, a

különféle bogyóktól és ezek levétől, a fekete ribizlit is beleértve. A beteg ne fogyasszon nyers

almát, babkávét, csokoládét, kakaót, valódi mézet se, mert mindezek savat okoznak, amit a beteg

máj nem tud feldolgozni. Továbbá kerülendő a konzervhalak és -húsok, a füstölt halak, a

hüvelyesek (bab, borsó, lencse) fogyasztása és nem szabad alkoholt inni. A betegek tejet,

tejtermékeket, friss vagy fagyasztott halat, könnyű húsokat (pl. vad-, borjú-, csirke-, főtt

marhahús) könnyű főzeléket egyenek, a friss gyümölcsöt pedig almakompóttal helyettesítsék.

Teakeverék:

10 gramm tölgyfakéreg 30 gramm vérehulló fecskefű

30 gramm fűzfakéreg 50 gramm csalán

40 gramm réti legyezőfű 30 gramm veronika

20 gramm füstiké 30 gramm körömvirág

20 gramm zölddióhéj 20 gramm cickafark

Ismételten figyelmükbe ajánlom: a friss növény a leghatásosabb. Ezeket jól keverjük össze.

Egy csésze teához egy púpozott teáskanállal kell a keverékből. Három percig hagyjuk állni.

Napközben 1,5-2 liternyit kortyolgassunk el belőle. A szervezet minden kortyot azonnal

felszív és hasznosítja.

A pikkelyes bőrt naponta kétszer kenjük be disznóbél-zsírral. Ha a kéregszerű

pikkelysömör az egész testre kiterjed, ilyen kenőccsel kenjük be: a friss, jól megmosott

fecskefűnek kifacsarjuk a levét, és ebből 5 grammnyit keverünk össze 50 gramm bélzsírral. A

kenőcsöt tartsuk hűtőszekrényben. Készítéséhez friss papsajtlevet is használhatunk.

Ezenkívül gólyaorrfű főzetével készített fürdőt ajánlunk. A viszketést kiválóan csillapítják

és a gyógyulást elősegítik a papsajt és zsúrlófürdők. A növényeket 1:1 arányban keverjük

össze, éjszakára áztassuk hideg vízbe. Egy 20 perces teljes fürdőhöz 200 gramm szükséges a

keverékből. A szívtájék ne kerüljön víz alá! - Ezek a kezelések neurodermatitis (ideg eredetű

bőrgyulladás) esetén is segítenek.

Egy családban mindkét gyermek pikkelysömörös volt.A 12 esztendős leányka már két éves

korában megkapta a betegséget, a fiúnak mintegy háromnegyed év óta voltak ilyen panaszai.

A szülők mindent megpróbáltak, számtalan orvossal megvizsgáltatták a kislányukat, még

Svájcba is elvitték, de meggyógyítani sehol sem tudták. Végül a gyereket a betegségtől a

gyógyfüvek szabadították meg, amelyeket ők maguk gyűjtöttek a nyáron nagy örömmel. Az

anya elmodta, hogy a kislány bőre most olyan sima, mint a csecsemőé. A teát - kisebb

adagokban - azóta is issza. Egy másik esetben ugyanannyi idős kislánynak az arcán volt vörös

pikkelysömör kétéves korától. A kétségbeesett szülők itt is mindent elkövettek, hogy gyermekük

arcáról eltűnjenek a kiütések. Odaadtam nekik a receptemet. Amikor négyhónapos kezelés után

találkoztam a kislánnyal, már ismét egészséges volt az arcbőre. Egy felső-ausztriai

üzletasszonynak a testén több helyen jelent meg a betegség. Tanácsomra a fentebb leírt kezelést

alkalmazta és az eredmény már négy hét múlva megmutatkozott. A vörös foltok lassan

teljesen eltűntek. Hasonlóképpen zajlott le a dolog egy Mainz mellett élő molnármester

esetében: a gyógynövények hatására a kiütések igen hamar eltűntek.

Egy szerzetesnővér, aki már 30 éve szenvedett pikkelysömörben, október elejénkezdte

meg a teakúrát és a diétát. Karácsonykor azt közölte velem, hogy teljesen elmúlt a betegsége.

1972 októberében arról értesültem, hogy egy fiatal, háromgyerekes nő megkapta ezt a szörnyű

betegséget. Sárgaságot követően lett telis tele a teste kiütésekkel, így arra gondoltam, hogy a máj

működési zavara okozta a pikkelysömört. A hajas fejbőrön is megjelentek a kiütések. Kopaszodni

kezdett, végül már kénytelen volt parókát hordani, ha

emberek közé ment. Minden mozdulatára hullottak róla a pikkelyek. Estére mindig mélyen

berepedezett a bőre. Ez az asszony rengeteget dolgozott, napközben kárpitos férjének segített,

utána éjfélekig varrt a gyerekeinek. Este nyolckor már alig állt a lábán. Amikor tehette,

beolajozta magát, bebugyolálta magát egy vászonkendőbe és ágyba bújt. Néhányszor

kórházban töltött pár hetet. Ott mindössze annyit sikerül enyhíteni a baján, hogy izzasztással

megpuhították a bőrét, azzal, hogy egy nylonzsákba fektették, amit a nyakán bekötöttek. A

vértisztító fűnek a megadott diétával együtt nem egészen fél év alatt teljesen meggyógyították.

Már december elejére megszűnt súlyos kimerültsége. A következő év Húsvétjára pedig ismét

sima lett a bőre és kinőtt a haja.

Münchenből írta valaki a következő sorokat: „1977 szeptemberében tanácsért fordultunk

Önhöz azakkoriban 13 éves Martin fiunk érdekében. Az orvosi diagnózis neuroderma-titis

volt. 13 esztendeje egyik orvostól a másikig cipeltük, megfordultunk vele számos bőrklinikán

és gyógyásznál - de mindhiába. Az orvosok újra és újra csak Cortizont írtak fel neki. Hétéves

korában két hétig Davosban volt. Az ottani orvos kijelentette, hogy a gyerek így született, ne

számítsunk rá, hogy valaha is meggyógyul és a Cortizonon kívül semmi más nem segít. Ami

ezután a kúra után következett, az borzalmas volt. Lázrohamok követték egymást

futószalagon, gennygócok borították a talpát egészen a bokájáig, gennyes volt a tenyere, a

térdhajlata, sebes volt a fülkagylója, az arca és a nyaka is. És a legeslegrosszabb az állandó

viszketés volt. A lágyékában galambtojásnyira duzzadtak a nyirokcsomók, úgyhogy egy lépést sem tudott megtenni, hogy ne érzett volna fájdalmat. 1972 szeptemberében olyan rossz

állapotba került, hogy bevitettük a schwabingi kórházba. Az orvosok bőrfertőzést emlegettek.

Az intenzív Cortizon-kezelés gennyes vakbélgyulladáshoz vezetett." "Örüljenek, hogy csak

vakbélgyulladás, ilyen kezelés után a gyerekek általában gyomorfekélyt szoktak kapni.«

„Tesztek kimutatták, hogy Martin újból allergiás kiütéseket kapott füvektől, virágportól,

szőröktől, gombáktól, a szobai portól. 1973 februártól 1978 júliusáig deszenzibilizálták, ez azt

jelenti, hogy megszüntették az allergiás túlérzékenységi tüneteket. De javulás nem következett

be. Azután 1977 szeptemberétől Martin az On tanácsára megivott naponta körülbelül másfél

litert abból a pikkelysömör elleni teából, amelynek receptjét Ón a könyvecskéjében megadta.

Kezdetben nagyon kelletlenül itta a teát, ezen nem is csodálkoztunk, hiszen annyi mindennel

próbálkozott már hiába. Egyszerűen nem bízott benne. Első megjegyzése ez volt: »Anyu,

borzalmasan sokat pisilek!« Két hét múlva, amikor bementem a gyerekszobába, hogy

felkeltsem, azzal fordult hozzám: »Anyu, még igazán le sem feküdtem, máris elaludtam!«

Tudniillik Martin számára a lefekvés - mondhatni - csecsemőkora óta rettenetes valami volt;

nem tudott elaludni, egész teste viszketett, vakaródznia kellett, éberen feküdt órák hosszat, néha

fél éjszakákon át. Ez az első kellemes elalvás meggyőzte, hogy a tea használ úgyhogy azontúl

minden nap gondosan kiitta az utolsó cseppig a kancsóból. A bőre is sokat javult. Olykor-olykor

még vakaródzott, de mióta a teát fogyasztja, nem kapott újabb fertőzést. Néha még alig akarjuk

elhinni az egészet. 1978 január óta már nincs rajta kötés és pamutkesztyűt sem kell hordania.

Martin most egy modern nyelvi gimnázium kilencedik osztályába jár. Az 1977/78-as volt az

első olyan tanév, amelyben betegség miatt nem hiányzott heteket és hónapokat az iskolából.

Önök el sem tudják képzelni, hogy kivirult ebben az évben! 1978 szeptembere óta - mintegy

négyévi kihagyást követően - újra részt vesz a testnevelés órákon és nagyon boldog. Júliusban

abbahagyták a deszenzibilizálást."

Egy NSZK-beli szakorvos járt nálam a 21 esztendős fiával 1979 nyarán, aki születése óta

neurodermatitiszben szenvedett. Az ifjú rendkívül sok gyötrelmet állt ki élete során.

Kezdetben a gyógyfüvek használata heves reakciókat váltott ki belőle, mint orrdugulás és

fejfájás. A zsurlófürdőket jól bírta, a gólyaorrfürdőket már kevésbé, pedig a bőrének jót tettek.

Hametum kenőcsöt írtak fel neki, amit friss papsajt kifacsart levével kevertek össze, mert száraz

volt a bőre. Ez határozottan jót tett neki, folyamatosan javult az állapota. Mindennél

fontosabb, hogy a beteget meggyőzzük róla: meg fog gyógyulni. 1979 októberében ez az ifjú folytathatta jogi tanulmányait.