Akiknek mandulaműtétük volt, főleg altatással, milyen tapasztalataitok vannak?

Két ismerősaömnek volt. A műtét utáni második-harmadik hét maga a pokol... Sorry..

Nekem 7 évesen volt ilyen műtétem pontosan úgy zajlott hogy befeküdtem előtte 2-3 nappal anyukám velem volt ott is maradt északára is a műtét elötti napokban infunziót adtak aztán a műtét előtt 12 órával nem ehetem aztán jött az altató orvos és akkor betoltak a műtőbe és már csak arra emlékszem hogy kitolnak egy ágyon be a szobámba ilyenkor adnak még gyógyszert stb. és ilyenkor sem szabad enni úgy 12 óráig mert ha a varrat felszakad akkor szinte annyi be vallom én akkor azért ettem egy kinder pinguit és aztán még pár napig bent maradsz és mehetsz haza és utána is ilyen pépest kell enned hogy nehogy felszakadjon a varrat de azt már nem tudom meddig!

Azért sajnos egy felnőtt nehezebben éli meg, mint egy hétéves. Nekem 3 éve volt, 25 évesen, altatásban. Műtét előtti este feküdtem be, reggel én voltam az első, kaptam valami nyugtatót, a műtőben pár perc alatt elaltattak (intravénás narkózis, tubussal). A műtét kb. fél óráig tartott, 1 óráig voltam távol az ágyamtól. Nagyon fájt azonnal, ahogy felébredtem a műtőben, és az első pár nap pokol volt. Műtét után 4-5 órával hoztak egy 1,5 literes teát véralvadás-segítővel ízesítve, azt kellett elkortyolgatnom reggelig. Enni kaptam már reggel, zsemlét kellett majszolni, hogy a sebről letisztuljon a fehér lepedék. Nem szabad egyszerre leszakadnia ugyanis, mert akkor bevérezhet. A reggeli és esti zsömlén kívül csak turmixolt főételeket kaptam, nem volt valami változatos... Hazaengedtek 3 éjszaka után, de másnap reggelre sajnos bevérzett, úgyhogy vissza kellett menni még egy körre, amikoris elégették mindenféle érzéstelenítés nélkül, ahol vérzett (egyébként nem volt nagy vérzés, de folyamatos sajnos), és bent tartottak még egy hétig, csak pépeset ettem a műtét utáni 10. napig. Kb. 1 hétig napi 4-6 cataflamot fogyasztottam (a vízben oldódót, érdemes ebből feltankolni otthonra), de ezután már nem kellett semmi. Magát a műtét helyét, még fél évig éreztem, de már nem fájt, csak húzódott, a nyelvem azóta sem tudom normálisa kinyújtani, ennyi bajom legyen :D. Remélem, neked nagyobb szerencséd lesz.

Igen, ezt hívják intubálásnak, mivel az intravénás narkózis (altatás) során a légzőizmoz sem működnek megfelelően, nem jut elég oxigén a szervezetben, ezért gépi lélegezhetés válik/hat szükségessé, a cső kilógó végét kötik rá a gépre vagy kézi ballonra. De ebből semmire nem emlékszik az ember, mert akkor teszik be és veszik ki, amikor már/még nincs magánál. Ez a része nem para, a fájdalom is túlélhető, nyugi :-).

Műtöttek már? Altatásban volt? Mi hogy ment? Azért kérdezem, mert nekem is pont azok az aggályaim, mint Neked, nem annyira a fájdalomtól félek, inkább a kórházban töltött időtől, elég nehezen bírom.

nekem 9 napja volta a műtétem,altatásban...nagyon szupi volt elötte 1 orával kaptam nyugtatot..utána jött az ápoló bevittek kaptam valami inekciot a branülbe 3-mat szippantottam és már aludtam is...ez 9-kor volt 11-kor keltem fel az ágyamba......délután 2ig tök jol voltaam aztán hánytam... :( aztán megint,és megint :( 4 infuziót kaptam a mandulám nem is fájt de nagyon rosszul voltam,állitolag nehezebben viseltem az altatást..a nővér rendesen pánikolt h. 3x hánytam,szerencsére a sebem nem szakadt fel :) kaptam 4 infuziot és utána már nyugodtan aludtam éjszaka (szerintem nem altatástol hanem a 2 napja nem evéstől lettem olyan rosszul)hozzá teszem 48kg vagyok...de én most is altatásban kérném,nincs az a pénz h. én végig hallgassam :) ugyhogy csak bátran jobb tul lenni rajta...amugyis ami utána jön az a kemény főleg a 4-5ik nap :(