Mit lehet tenni, ha az orvos nem foglalkozik a beteggel úgy, ahogy kellene?

Hát ez nagyon durva. De én is kb. ezt tapasztalom, hogy nem foglalkoznak az emberrel, meg bunkóznak. Viszont úgy vettem észre, hogy ha valakinek megnő a keresete /valamilyen okból, új munkahely, stb./, ez gondolom a számítógépes rendszerben látszik, hogy többet vonnak le tőle, akkor hirtelen már nem olyan lekezelőek hanem udvariasak is tudnak lenni. Szerintem tényleg van egy keret, hogy ki mennyire veheti igénybe a TB-t!

A másik meg az, hogy van egy csomó orvos, aki szerintem maga is kezelésre szorul. Ilyen mentális betegségekre gondolok. Voltam egyszer idegdokinál kézfájdalommal. Furcsán körbejárt megnézett lassan, időnként infantilisen mosolygott, (de az tényleg már olyan szitu volt, hogy alig bírtam visszatartani a nevetést! :) ) mintha egy másik bolygóról jött idegen lény lennék, majd azt mondta, nem tud mit kezdeni a problémámmal, és végül is egy nem túl hasznos kezelést kaptam. Kb. 1 órát voltam benn nála (el lehetett volna intézni 5-15 perc alatt is), de lediktált a nővérnek kb. 1 A/4es oldalnyi anyagot a diagnózisról. :) De legalább nem volt bunkó...

Máskor meg egy másik szakdokinál volt ez. A magyarországi Tb helyzetet ismerve furcsa volt, hogy milyen mézes-mázosan fogadott. Elsőre OK. Kaptam valamit tüneti kezelésre. Megbeszéltük, ha ez nem válik be, mit csináljunk következőre. Eddig azt hittem minden OK. Megyek következőre: már előttem levő srác beszélgetése kihallatszott, hogy a fiú számon kérte, mikor tudja már meggyógyítani véglegesen a 2 éve (!) kezelt betegségét. Nem túl biztató, de OK. Megyek be. Erre fagyos arccal vár. Beszéljük a dolgokat, erre megint átvált mézes-mázosba. Majd megint fagyos arc, számon kér, hogy lehet, hogy én nem szedek elég vitamint. Majd azt mondja ez lehet örökletes. Majd még egy-két hülye kérdés. Majd megint mézes-mázos, és mintha egy 18. századbeli angol teadélutánon lettünk volna. Majd mondta, hogy másik szakdokinál is vizsgáltassam ki magam. Mondom, jó. Aztán hozzáteszi: de aztán használjam a szerét (amit felírt korábban és eddig sem hatott)! - Mi van?!- gondoltam mi ez a piaci stílus?! Úgy beszélt mintha ő keverte volna ki. Aztán közelebb hajolt, fagyos arccal, majd még közelebb és közelebb. Ekkor (kissé hátrahajolva) döbbenetemben, mivel nem tudtam miért csinálja, megkérdeztem, hogy akkor ide nem kell jönnöm többet? Erre megint mézes-mázos-teadélutános módban lelkesen közli: De, várjuk vissza! - Mi van?! Gyorsan leléptem, de esküszöm, mintha a bolondok házából jöttem volna...

Én komolyan nem értem mi van az egészségügyben... A múltkor meg a recepció előtt álló sorban 2 idős nő majdnem összeverekedett, a biztonsági nyugtatta le őket...

Bolondokháza az egész, ahogy mondod. Nem semmi amiket írsz :) Az azért tényleg erős, hogy az ellátás minősége függ attól ki mennyit keres..

A gazdag mindent megkap, a szegény meg is dögölhet?! Borzalmas, hogy itt tartunk.. de nem akarok politizálni. Maga a rendszer rossz, sajnos az emberek akik benne dolgoznak ugyanúgy szenvedői alanyai ahogy mi, betegek. Biztos ettől is olyanok, amilyenek rányomja a bélyegét.

Persze attól még nem kéne bunkózni.. másnak is sok a gondja mégis tud udvarias és kedves lenni akár úgy, hogy magára erőltetni. Na meg az, hogy az orvoshiány miatt már nincs minőségi szelekció ki mennyire jó és népszerü orvos, örülnek, hogy találtak valakit. Szerintem ez csak rosszabb lesz. :(