Akinek volt altatásos műtéte, megosztaná a tapasztalatait? Félek az altatástól. Milyen "élmény" volt?

Nem kell félni. :) Nekem simogatta fejemet altatódoki :D aztán már csak arra ébredtem, hogy szólt, hogy túl vagyok rajta.

Attól fájt a torkom, főleg hogy nekem nagyon érzékeny a torkom :S de pár nap alatt elmúlt.

Én leírom velem hogy volt. LLETZ műtétem volt és besétáltam saját lábon a műtőbe.Ott fel kellett feküdnöm egy hasonló ágyra,mint a nőgyógyászati vizsgáló ágy,csak annyi volt a különbség,hogy sokkal magasabban volt ahova a lábam kellett betennem,szóval majdnem a nyakamban voltak a lábaim :). Aztán bekötötték az infúziót,amibe belenyomták az altatót.A dokim kérdezgetett,hogy mit dolgozok,mi a hobbim,meg ilyenek.Aztán egyszercsak besípolt minden gép.A doki,az altató orvos is meglepődött,kérdezték,hogy izgulok-e? Hát mondtam,hogy eléggé (22 évesen első műtét).Erre az altatóorvos kétoldalt a nyakamat nagyon erősen el kezdte nyomni,és innentől arra emlékszem,hogy valami nagyon marja a torkom,aztán filmszakadás. A következő kép,hogy ébredezek (15perc telt el a műtét és az ébredés közt),és arra koncentrálok,hogy ne aludjak vissza :).Nem akartam elaludni valamiért,pedig mondták,hogy pihenjek nyugodtan. De nem hánytam utána,mint a szobában páran,pedig ettől féltem a legjobban.Nem tudom,dugtak-e le tubust,ez máig rejtély,bár azt hallottam orvostanonc ismerősömtől,hogy a kis műtéteknél is van intubálás,csak erről nem világosítják fel a beteget,mert azért ez ellen mindenki tiltakozna,ha lehetne választani.

Azt kiszedik felébredés előtt :D Én majdnem hánytam, de nem attól, hanem mert túl gyorsan akartam felkelni.

Nem, hiszen altatva vagy :)