Mondanátok tapasztalatokat, tanácsokat az abortuszról?

na én most leírom neked TAPASZTALATBÓL! LELKILEG ERRE NEM LEHET FELKÉSZÜLNI ÉS szerintem MEGEMÉSZTENI SEM LEHET SOHA :'( sajnos 17 évesen terhes lettem, anyám egyből rávágta,hogy nem érdekli,megyek abortusza. nagyon féltem, befeküdtem,bevittek a műtőbe,hogy felrakják a cervixtágítót. én sírtam a félelemtől ,mielőtt elaltattak,Mert előbb elaltatnak,felrakják a tágítót és visszavisznek a szobádba. másnap ugyebár műtét,pár napig bent kell maradni .közben az ápolónő naponta párszor megnézi a vérzésed mennyiségét. utána tényleg tilos a szex 6-8 hétig,ezt TARTSD BE!! 1 tanács: nem tudom,dohányzol-e,de a műtét utáni órákban ill. napon javaslom,hogy ne gyújts rá, én úgy beszédültem egy laza cigitől,hogy leestem a kinti lépcsőn-a még bennem lévő gyógyszerek és a hirtelen jött nikotin miatt.

Remélem,lesz valaki melletted-párod,barátnő, akárki-,aki segít feldolgozni majd,mert anélkül még nagyobb a sokkhatás.

De készülj,hogy lelkileg nagyon megterhelő... én van,hogy a mai napig elsírom magam,ha senki nem lát,pedig 5 éve volt a műtétem :(

Sok sikert a műtéthez é jó egészséget kívánok.

ti pedig tényleg ne ítélkezzetek és ne okozzatok bűntudatot neki! ti is kerülhettek/kerülhettetek volna véletlenül ilyen helyzetbe. ha pl nem vagy még 18 és a szülő azt mondja,hogy márpedig te elveteted és kész, mit teszel?? elhúzol otthonról munka,végzettség meg minden nélkül??!! vagy mit??

Szerintem 100x fájdalmasabb érzés az,ha megszülöd a babát, ott a karodban a saját porontyod és akkor kell lemondanod róla,mikor már láttad,érintetted stb,mint ha lemondasz róla,amikor még nem kötődsz hozzá annyira! aki meg nem tapasztalta,az ne dumáljon és pláne ne okoskodjon!!

ennyi.

A testi dolgokat nagyjából leírták már Neked, én leírom, kb mire számíts lelkileg.

Ha felébredtél, rövidebb-hosszabb idő után le fog esni, hogy eddig volt egy magzat a méhedben, most már nincs. Ez majdnem mindenkinél sokkot okoz, van, aki órákig, napokig szinte nem bírja abbahagyni a sírást.

Aztán evvel együtt jön a bűntudat, ez valakinél hónapokig tart, van akinél évekig, és van akit egy életre megnyomorít, akár pszichiátriai beteg is lesz belőle. Találkoztam ilyennel, nem egy leányálom. Van, akinek viszont nem lesz rögtön bűntudata. Általában nekik is lesz, pár év múlva, amikor olyan változások történnek az életében, hogy már vállalna egy gyereket. Itt vagy nem jön össze, és ekkor bizony felmerül, hogy nem-e a korábbi abortusz az oka? Akár testi, akár lelki szövődményeivel. De olyan is van, hogy a következő várandósság alatt a lélek előhozza az előző terhesség emlékeit, élményeit - ami jelen esetben abortusszal végződött. Nekem pl. az első gyerekemkor a saját születésem, anyámmal való kapcsolatom jött elő tudat alatt, elég nehéz volt feldolgozni. szóval emellett még a művi abortusz élményei is előjönnek, és ember legyen a talpán, aki azt egyedül fel tudja dolgozni. A várt gyermeknek is árthatsz vele, mert nem rá figyelsz, hanem az előzőt, akinek a haláláról döntöttél, siratod. (sokan egyébként ezért lesznek lelki okból meddők, mert nem tudják elengedni az abortált magzatot. Ez nem tudatosan az eszed döntésével zajlik, hanem a mélyben a mélypszichédben, a tudatod alatt, amit ugye nehéz racionális érvekkel befolyásolni).

Aztán olyan tünetek jöhetnek még a bűntudat mellett, hogy pl. kiüresedettnek érzed magad, mindent gépiesen teszel, látsz. Egy idő után az életet nem élvezed, hanem csak a kötelesség, az alapszintű túlélés, a minden mindegy lesz a cél. Sajnos ilyen emberrel is volt dolgom, nem találja a helyét a társadalomban, a családjában, lassan szétzilálódtak az emberi kapcsolatai. Valahogy lebeg a felszínen, hiszen az életösztön életben tart. De minek? Azért hogy bűnhődjön az élettel a tettéért-vallja ő.

Van olyan, aki terhes nőket és kisgyerekeket figyel, és kényszeresen számolgatja, hogy az ő gyereke most mennyi idős lenne.

Van, aki "csak" súlyos depresszióba esik.

Van, aki azonnal teherbe akar esni, hogy jóvátegye az abortuszt (ezen az oldalon is több ilyen előfordult már). Ha ezt érzed az abortusz után, kérlek, ne tedd, mert mint fent írtam, ez nem lesz a lelkednek megoldás, és az így megfogant gyereket kegyetlen nehéz csomaggal indítod útjára az életben. Semelyik ember nem tud egy másik helyett élni, egy másikat pótolni. Az így megszületett gyereket pótlékként kezelné a lelked, és az abortáltad szeretnéd igazán...

Ezek mind húsvér nők milliónyinak húsvér tapasztalatai. Igyekeztem a még több tünet közül csak azokat leírni, amikkel már én is találkoztam.

Sajnálom, hogy erre a döntésre jutottál, így már jobban fel tudsz készülni, mi vár Rád. Én önként nem vállalnám egyiket sem, de te tudod...

Még két gondolat: ha missed abortuszod lesz, sajnos azután is feljöhet, bár gyengébben, a bűntudat, hogy hátha te okoztad, hogy meghalt a méhedben a baba. Ha nem megy, próbáld segítséggel kezelni. De ez esetben legalább beszélhetsz a rokonoknak, barátnődnek róla, ez nem TABU mint az abortusz.

Ha beteg babát vetetnél el, akkor ajánlom Singer Magdolnát, ő tud segíteni.

Nekem 9 hónapja volt abortuszom. Hogy miért, az most lényegtelen, nem tarthattuk meg a babát.

Nekem hónapokkal később jöttek sírós, hiány-érzet periódusaim. Párommal kibeszéltük, ő segített átlendülni ezen az időszakon.

Most állapotos vagyok, nagyon boldog és kiegyensúlyozott.

Ahogy egy orvos mondta: " az abortusz nem egy jó döntés, de nem feltétlenül helytelen döntés.

Tanácsot nem tudok adni, tapasztalataim vannak főleg a lelki következményeiről! Barátnőm abortusz után teljesen megváltozott alhidegült tőlem akaratán kívül.Szeret csak nem tudja kimutatni és fél minden fajta érintéstől,bróbál változni de eggyenlőre nem tud.

Ha számit a válaszom ,csak aszt tudom javasoli hogy erre készitsd fel a párodat ,hogy nem bisztos hogy ugyan az a nő leszel utána mint eddig voltál. Lehet csak idő kérdése , de beszéljetek minnél többet eggyütt !!!

Én nem akarok ismételni, szerintem a 26-os szavait nagyon fontold meg!!!

Rengetegen vannak, akik mindent megtennének, hogy visszacsinálják, de késő!!