A kényszerbetegséget akarattal le lehet küzdeni?

semmi sem lehetetlen, de a legtöbb esetben kell hozzá a szakember.

mikor már betegséggé fajul akkor már nemigazán.

Le lehet,tudatossággal.És hittel.

azzal lehet leginkább. de morvaerősnek kell hozzá lenni...

Hon szeretett ocd. Nagyon meg tudja keseriteni az eletet. En mar csak tudom. En azt tapasztalom, hogy ha teret engedek neki, akkor teljesen ki keszit! Szoval egy bizonyos fokig igen! Sose gondolj abba hogy tovabb mi lessz veled, meg hogy orokke be fogja arnyekolni az eletedet. Tereld a gondolataidat barmi mas pozitiv dolgokra. Mindig tartsd eszben hogy ez egy betegseg, es majd alabbhagy.

Elozo vagyok. Szerintem igen. En is most keszulok. Mert minnel tovabb halogatod, annal nehezebb lessz belole ki maszni!

Tapasztalatból tudom hogy igen. De ez csak úgy,hogy csatákat győzől sorban, de a háborúnak sohasem lesz vége, mióta előszőr generálódott a fejedben ez a "féregkór" azóta pestisként szaporodik az idegeidben, és kiirthatatlan teljesen. CSak a tökéletes nihillel lehet elérni ezt az állatpotot ,hogy teljesen kiirtsd magadból, az meg ugye hulladék féle élet.Egyszerüen ami érték, fontos számomra, ahhoz mindig kapcsolódik valami kényszer. Ezt tudom redukálni, egyszerűsíteni, de ott marad a kényszer valamilyen szinten. Gyógyszer nálam nem járható út, nem leszek agymosott rabszolga. Beletörődtem, már több mint tíz éve vagyok piszichés selejt, és együtt tudok vele élni. Elviselhető szinten tudom kordában tartani, de társas együttélést nem kockáztatnék meg semmiképp. Egyrészt állati jóindulat van benne m,hogy nem vágom tönkre másnak az írtó tökéletes életét, másrészt rettentő kínosan érezném,ha valaki látná ezeket a kényszeres marhaságokat. Egyébként én annyira legyőztem,hogy csak az látha, ismeri fel, aki több napon át tartózkodik folyamatosan együtt velem, egyébként tökéletes titok tárgya. Az volt a legfájóbb, amikor két vad idegen pi csa tőlem távolabb beszélgetett ,hogy van valami pali az életében ,aki ilyen, és mekkora idegesítő köcsög, ilyt hogy nem vágnak ki az állásából , hogy lehet egy ilyennel együtt éleni és ukmukfuk satöbbi... De utálom az ilyen gané embereket. Kicsit olyan ez a hozzáálás, mintha a tolókocsishoz mennének oda,hogy fogadjunk lefutlak százon :)) Az a baj,hogy sokan ezt a rohhadt betegséget csupán egy idegesítő szokásnak fogják fel, és azt sem tudják mi fán terem a neurózis. Nekünk tolerancia kell b.sszák meg!