Hibáztak vagy aláztak meg orvosok,szülés vagy bármilyen betegségnél?

sajnálom,ami veletek történt. nekem is van pár. én már gondoltam cetlire írok szöveget,mert ha beszélek kapkodnom kell,az alap,hogy nem beszélhetek vagy ajtórámcsapás. első terhességnél nyitott ampullában kellett volna buszra vinnem a vérem szomszédvárosba,egy orvos aláírásáért ,mert elfelejtette.(fél 7-9-ig váróban ,hogy leszedjenek 4 ampulla vért,) és ezután éhen utazzak,s ha nincs doki,újra lett volna egész vérvétel.,ordítoztak rendszeresen velem doktornők,másodiknál 8 év után is ugyanaz a nő ismét ordítozott,feküdjek már fel,stb nagy hassal már alig mozogtam.de az emberekre is kint ordít hol a tajkártya stb. elsőnél császár kellett mert ők nem vettek ėszre szemölcsöket ami fertőzhet,az idős adjunktus,mikor felvágtak és katéterrel még le volt bénulva másnap is a lábam,fájdalmak közt feküttem,az leordított,mióta tudok a problémáról,nem értettem,mert azt hittem azért császároztak,mert sokat vajúdtam,rázkódott a testem,de az nem érdekli őket,miért nem én szóltam ,az sem tudtam,hogy baj van nem én vol nőgyógyász,féltek biztos hogy feljelentettem volna őket. másodiknál a férfidoki rendszeresen megalázott,hadarva vallatott,aztán ha beszéltdm volna csak igennel vagy nemmel feleljek" és aztán leordít miért nem mondom a vérnyomást stb. pedig ő nem hagyott beszélni,meg egy nagy vibr.eszközt durván feldug,és kiabál lazítsak már .mindez a végén nagy hassal.egész végig ordít nekem szülnöm kell,de ugy varrtak lent,hogy egy év után is fájna ha megint durván vágná belém az eszközt. igen ált. én is sírnék ezért nem tudok megszólalni,ez folytatódik születés után a nőkkel, mert két szatyrot kell levinni,rosszul csatolom a hordozót nincs beállítva,miért öltöztem még nem mehetek ( csak a baba papírja volt ,azt hittem kettőnké. ) hordozót mérgesen levitte,de férjem sose jöhetett fel,kivágtam mint macskát szarni. megaláznak a dokit védenék,én egy senki vagyok. babával ügyeletre mentünk kiütéssel mert hétvége volt,azt hittük baj,és ldordítanak,hogy sz ügyelet nem erre való. mindig engem,mert férjem megint kint várjon . pedig férjem mondta azt ,hogy ne várjunk hétfőig. de akkor meg az lenne baj miért nem vittem. közben a 4 éves fiú anyjával kedvesek voltak,kimosták a fiú gyomrát,öblítőt ivott vagy tablettákat nem tudom,azzal ordítanak aki felelősségteljes és aggódik, mindegy. nem vok orvos,azt hittem nagy a baj. de bosszúból ott várakoztattak a függöny mögött a síró babámmal,és csak ketten voltunk,ráértek egęsz nap.sok ilyen sztori van még,egyébként buszsofőrökkel is. pl átvitt másik városba,nem engedett le ( nem találtam a kulcsom) sírtam 16 éves lányként és ő még pofázott nekem tovább stb.

nekem mindig eltűnnek a szóközök a szövegben szóval bocs,pedig mindig teszek szüneteket.