Orvosként volt már hogy hibáztál és meghalt valaki?

Nem fordult elő.

De minden halál megráz.

Olyan nem, hogy meghalt, de volt már, hogy nagyot hibáztam, igen.

Egyszer egy törlő maradt a betegben. Szerencsére egy plusz műtéttel megúszta, de ebbe simán belehalhatott volna. Illetve volt egy, akit “benéztem”, vissza akartam hívni, de sajnos nem jó számot adott meg. Ő is meggyógyult végül, de neki is elég súlyos baja volt, belehalhatott volna.

Az, hogy törlő ne maradjon a betegben a műtősnő felelőssége és sosem zárnak úgy sebet, hogy ne számolták volna le az összes eszközt.

Nem akarok gyanúsítgatni de nem sok műtőben járhattál.

Hát volt egy kismedencei tályogja, amiről első körben nem tudtam eldönteni, hogy tályog vagy tumor, de valamiért a tumor irányába ment el a gondolatom, pedig utólag nézve elég egyértelmű volt. Kértem neki sürgős CT időpontot, kapott egy hét múlvára kb. De mivel amúgy tök jól volt, meg a sürgiről is simán elengedték, én is elengedtem, hogy majd jöjjön az eredménnyel.

Aztán mire elment, leesett, hogy azért nem otthon kellene mégse lennie, legalább egy antibiotikum kezelésre fel kellene venni, visszahívtam, de ugye “ezen a számon előfizető nem kapcsolható”.

Kb. 5 nap múlva hozta a mentő szeptikus állapotban, műtét, 2 hét intenzív osztály lélegeztetőgépen.

Szerencsére teljesen felgyógyult.

Tündéri nő egyébként, még néha visszajárt, állandóan hálálkodott és hozott sütit. Pedig megmondtam neki, hogy elbaszt.m amúgy, mert már akkor fel kellett volna vennem, mikor először jött.