Nem lesz vészes a pajzsmirigy eltávolítása és az utána lévő életem?

12: A kivizsgálás pajzsmirigy alulműködés miatt kezdődött. Az endokrinológus a protokoll szerint felírta a Letrox nevű gyógyszert, amit egyszerűen nem tolerált a szervezetem. (Egyébként sokan mondják, hogy elavult készítmény, ennek ellenére szinte mindenkinek ezt írják fel elsőként. Tény, hogy egyeseknek beválik.) Gyakorlatilag 1 db tabletta elég volt ahhoz, hogy megjelenjenek a gyógyszer túladagolás tünetei, melyet egy vérvétel is utóbb igazolt. (magas FT3, FT4 szint és paradox módon magas TSH) Az intenzív tünetek miatt (kézremegés, szívdobogás-érzés, mellkasi szúró fájdalom, nyomás a fejben) megjártam az ügyeletet is (ahol természetesen érdemi segítséget nem kaptam), majd visszamentem állapotromlás miatt kontrollvizsgálatra. Az endokrinológus értetlenül állt a panaszaimhoz, azt javasolta, hogy hagyjam abba a gyógyszer szedését, s a laborleletre pillantva az agyalapi mirigy zavarára utalt (nem termel elég TSH-t). Véletlenül sem merült fel benne az, hogy talán hibázott és túl magas volt a pajzsmirigy alulműködésre felírt gyógyszer kezdőadagja. (25 mikrogramm bevezető adag helyett egyből 50 mikrogrammal indított) Ha önkényesen nem függesztem fel a szedését, akkor talán most nem lenne lehetőségem megválaszolni ezt a kérdést.

Ezt követően pajzsmirigy ultrahangra mentem, ahol a bal lebeny alsó harmadában felfedeztek egy pajzsmirigy göböt. Ezúttal természetesen egy másik endokrinológushoz fordultam (orvosváltás), hogy mégis mi legyen a következő lépés. A göb megszúrását javasolta, amit egyébként aspirációs citológiai vizsgálatnak vagy vékonytűs biopsziának neveznek. Az eredmény elkeserítő lett, ugyanis daganatgyanúsnak minősítették. (idézem: follicularis neoplasia lehetősége felmerül, mely miatt a laesio sebészi eltávolítása javasolt, TBS4)

Az új endokrinológus nem javasolt másodvéleményt, hiszen egy nagy rutinnal rendelkező, tapasztalt patológus szakorvos végezte a mintavételt. 😊 Irány a sebészhez, bal lebeny eltávolítás. A műtétet végző orvossal történő konzultáció során próbáltam jelezni, hogy nem toleráltam a gyógyszert, s nem lenne a legjobb életem végéig ezzel kínlódni. A sebész erre azt felelte, hogy nincs lehetőség kizárólag a göb eltávolítására, s különben is a jobb lebeny átveszi majd a hiányzó bal lebeny működését. Belementem a visszafordíthatatlanba, hiszen ki vagyok én laikusként, hogy megkérdőjelezzem az orvostudomány jelenlegi állását az ajánlott kezelési módot illetően. Amúgy szemet gyönyörködtető így utólag, hogy miként tolta egymásra a három orvos a felelősséget. (1. endokrinológus: A JAVASOLT műtét elvégzése javasolt. Ezzel rátolta a patológusra. 2. sebész: Endokrinológus UTASÍTÁSÁRA bal lebeny eltávolítás. Nem is kérdéses, hogy az endokrinológusra áthárította.)

A hosszúra nyúlt történet vége az lett, hogy a szövettan nem igazolta a göb malignitását, azaz a rákkal való ijesztgetés és a műtét teljesen felesleges, mi több ÉRTELMETLEN volt. A sebész azzal nyugtatott, hogy a göbök bizonyos idő után túlműködést idézhetnek elő. 😊

A heg sem lett szép, hanem úgynevezett keloidos (kiemelkedő) lett, amit súlyos pénzekért kellett plasztikai sebésszel elfogadható állapotúvá tennem. (2db szteroidos injekció, 4-5 alkalom lézeres kezelés, hegkezelő szilikontapasz, méregdrága sebkezelő gélek)

A slusszpoén, hogy mindezt 20 éves FÉRFIKÉNT tették meg velem. Most 23 éves vagyok, három évvel a műtét után. Természetesen a műtét után a TSH 13 fölé szökött, ami már kórosnak tekinthető. (A műtét előtt közvetlenül 5 volt a TSH értéke) Életem végig szedhetem a pajzsmirigy alulműködésre a gyógyszert, amit SOHA NEM FOGOK ELFOGADNI, annak ellenére, hogy az Euthyrox nevű készítményt jól tolerálom. Nem autoimmun eredetű a betegségem, de mégsem javasolják a jódpótlást, mellyel talán kicsit berúgható lenne a megmaradt lebeny.😊 Maradjak csak szépen a gyógyszergyártók rabja.

KÉRLEK TANULJ A HIBÁMBÓL. Engem krónikus beteggé tettek, s hogy ki fogja ezt nekem megtéríteni? Elárulom: senki.