Felnőtt korban a mandula műtét, és az utána a lábadozás mennyire kellemetlen, fájdalmas?

Nekem kb 5 éve volt, igazából nem volt lehetőségem eldönteni, hogy akarom-e vagy sem, mert tályog volt a mandulámon és muszáj volt műteni. Annyira komoly fájdalmaim voltak előtte, hogy már vizet is alig tudtam inni, annyira fájt nyelni. Ehhez képest a gyógyulási időszak felüdülés volt, mert inni már rögtön tudtam utána és pépesebb állagú dolgokat se esett nehezemre megenni. Persze fájt még, de adnak gyógyszert, azzal elviselhető. Az első hét ami tényleg rossz, a másodiknál már egészen jól voltam, többet fel is tudtam kelni az ágyból. Az első hétnek kb. a felét végigaludtam, a maradék időben is többnyire feküdtem és olvastam vagy filmeztem.

Szóval nem kellemes, de kibírható szerintem, nekem nem volt annyira rossz tapasztalatom vele.

13 évesen volt a műtétem, hát én mindent éreztem, nem hatott az érzéstelenítő, az orvos meg azt hitte, hisztizek. Elég volt túlélni a műtétet, de utána is alig bírtam nyelni. Kb két hétig rossz volt (nyilván fokozatosan javult). Előtte viszont mindig begyulladt a mandulám, ezzel megoldódott a dolog. Én jobban jártam volna, ha kiskoromban kiveszik, mert akkor hamarabb gyógyult volna, és amúgy is kiskoromtól kezdve mindig kínlódtam a mandulámmal.

Felnőtteknél egyértelműen hosszabb és fájdalmasabb a lábadozás. A 3 éves öcsémmel együtt műtöttek, műtét után ő egyből kiabált anya után, én meg suttogni bírtam csak. Az öcsém pár nap után teljesen jól volt, én csak két hét után.

Az viszont nem jellemző, hogy a műtétet érzi valaki, csak nálam volt így. A sógornőm felnőttként ment neki a műtétnek, semmit nem érzett, csak amikor kiment az érzéstelenítő hatása.

Én azt javaslom, hogy menj belr a műtétbe, ha már orvos is javasolta, jobb minél előbb túllenni rajta. Számíts rá, hogy két hétig rossz lesz, de kibírható, aztán meg nem lesz vele több gondod.