Laparoszkópos epeműtéttel kapcsolatban érdekelnének tapasztalatok. Az altatastól kezdve egészen a lábadozásig minden érdekelne, hogy ki hogyan élte meg?

Szia! Nekem pár hónapja volt ilyen műtétem. Rettenetesen féltem tőle, de így utólag azt mondom, hogy ha előre tudom milyen lesz, akkor nem félek. Azonban azt jobb, ha tudod, hogy nagyon egyén függő, hogy ki mit érez. Például én az altatás után 3-4 óráig még nagyon kába voltam, bóbiskoltam, nem tudtam kommunikálni. Volt már más műtétem, abból frissen ébredtem. Epeműtét után volt egy pici hányingerem, de kaptam az infúzióba gyógyszert és azonnal elmúlt. Szobatársam a kórházban ugyanígy volt ugyanilyen műtét után. A férjem szintén átesett ilyen műtéten, 10-15 perc alatt teljesen magánál volt ébredéskor. Más műtétem előtti nyugtató abszolúr nem hatott, most totál belazulva vittek a műtőbe. Ébredés után a gyomrom fájt, mint egy jó erős refluxos gyomorfájás. Másnak a köldöke. Amint felültem, rögtön elmúlt, de éreztem, ahogy visszarendeződnek a beleim a helyükre. Néhány órával műtét után simán tudott mindenki egyedül mosdóba menni, öltözni. Egy jó erős izomlázhoz hasonló érzésem volt a hasamban, de nem volt vészes. Pedig engem egyidejűleg köldöksérvvel is műtöttek és a fájdalomküszöböm 0. Másnap fájdalomcsillapító nélkül szépen felöltöztem és gond nélkül tudtam közlekedni, sétálni. A lefekvés, felkelés kissé fájdalmas volt. A sebek közül a legfelsőt (a legnagyobbat) éreztem picit, néha, ha sokat ültem, a többit egyáltalán nem. A drain cső kivétele is változó, a szobatársamnak és a férjemnek nagyon fájt, de csak pár pillanatig. Ők viszont könnyebben mozogtak utána. Én egyáltalán nem éreztem, ahogy kivették, de nehezebben mozogtam 2-3 napig. Érezni lehet, de nem vészes. Aludni is tudtam. Bár kényelmetlen volt, hogy egy jó ideig csak háton lehet feküdni, mert én oldalt szoktam aludni. A levegő távozása is változó. A férjemnek a válla fájt másnap, pár óráig, de nagyon. Nekem 2-3 napig fájt a hátam, nem nagyon erősen folyton, de néha nagyon rossz volt. Sokáig fáradékony voltam, még 2-3 hét múlva is lefeküdtem egy kicsit délután. Két hét múlva volt varratszedés, nem éreztem semmit. 3-4 hét múlva zuhanyoztam. Szerintem egyéni, ki hogy éli meg, de egyáltalán nem vészes dolog összességében, ez egy minimális megterheléssel járó műtét. Jobbulást!

Az 1-es válaszoló vagyok. Azt elfelejtettem, hogy az epehólyag helyén nem éreztem fájdalmat a műtét után, és mások sem, akikről tudok. Utána kicsit később előfordul, hogy egy kis fura érzésem van, főleg frontok idején, de fájdalomnak nem nevezném. Ha ilyen műtét előtt állsz, jó eséllyel volt már epegörcsöd. Nekem 3-szor volt, mire azt mondtam, ezt nem bírom ki még egyszer és mentem a sebészhez. Gondolj arra, hogy az egésznek köze nincs az epegörcshöz, a műtét egy nagy semmi ahhoz képest.

Szívesen! Én is azt tanácsolom, minél előbb szabadulj meg tőlük. Jobb nem lesz, csak rosszabb. Ha pedig begyullad, vagy netán elzárja a kő az epevezetéket, nagy baj lehet belőle. Drain csövet mindig tesznek be, a műtéti terület tisztulása miatt, az ürülő váladék mennyiségéből, milyenségéből látják, hogy minden rendben van-e. Ez vér alapvetően. Másnap reggel, ha a viziten rendben találták a zacskó tartalmát, akkor közvetlenül hazaengedés előtt vették ki. Én tartottam tőle, mert korábban más jellegű műtétem volt és nem kaptam még ilyen csövet. Nekünk ez egy rövid, vastag valami volt, rátekerve az átlatszó tasak. Kb.csípőig ért, észre se lehetett venni, hogy ott van. Köntös alatt nem látszott, mozgásban, fekvésben nem zavart, nem fájt, semmi probléma nem volt vele. Egyedül akkor éreztem,hogy van ott egy kis "súly" amikor a WC fölé ereszkedtem és előre mozdult. De csak annyi, hogy akkor tudatosult, hogy ja, van ott valami. A műtét után 2-3 infúzió ment le, pár óra alatt, az első felkelés előtt vették ki. A branült bent hagyják, hogy szükség esetén ne kelljen újra szúrni. Például a fájdalomcsillapítót is abba adják. Adnak a műtét utáni infúzióban is, de később is lehet kérni. Én nem voltam olyan rosszul, hogy kelljen, de elővigyázatosságból kértem éjszakára. Vagy könyökhajlatba vagy kézfejbe kötik. Nekem először könyökbe kötötték, de sajnos később a dehidratáció és a stressz miatt összeestek a vénáim, megpróbálták többször újra, de mivel nem ment,kézfejbe kötötték nagy nehezen. Van akinek eleve oda kötötték. Szerintem kézfejben jobb, mert másnapra elég kényelmetlen könyökben, nehezebb vele mozogni, öltözködni, stb.