Szeretnék csontvelő donor lenni. Van itt olyan, aki volt már donor? Tapasztalatait leírná?

Becsülendő és bátor vagy.

Én nem hiszem ,hogy számomra nagyon kedves személyen kívül bárkiért vállalnám azt a kúrát,ami megelőzi,a fájdalmat és az esetleges mellékhatásait.

[link]

Itt minden infót megtalálsz.

Előre kell bocsátanom, hogy egyrészt nem vagyok szakember, "csak" donorként érintett. Másrészt, az utóbbi években nagyon sokat fejlődött a csontvelői őssejtek levélének módja is, amely így sokkal kíméletesebbé vált, mint a korábbi műtéti eljárás. Tudtommal most már úgy történik a dolog, hogy a donort gyógyszeresen előkezelik, amelynek hatására a csontvelőjéből felszabadul az ott lévő őssejtek néhány százaléka; majd meghatározott idővel később "egyszerűen" (nem műtéti eljárásban!) vért vesznek a donortól és abból választják ki a szükséges őssejteket.

Úgy 23 éve én is adtam csontvelőt, egy USA-ban élő számomra ismeretlennek, de akkor még a csípőlapátjaimból, teljes "gerinctáji" (epidurális) érzéstelenítésben, műtéti körülmények között.

Már akkorra is sokszoros véradóként, volt bőven dolgom a viszonylag vastag vérvételi tűkkel, de a műtétemnél használt 15 cm hosszú levételi eszköz, a belső-járatos "kaparó tűjével", legalább a duplája átmérőjű volt. (Elkértem, most is itt van mellettem.)

A donorkénti előzetes tipizálásaim, szűréseim nagyrészt a "szokásos" vizsgálati vérvételekkel történtek, de egy alkalommal mintavételre a szegycsontomba "roppantottak bele", ami meglehetősen szokatlan kellemetlenségűen erős fájdalommal járt, mely tompulóan is csak napok alatt múlt el végleg. A komplikáció nélküli műtétem után 24 óráig nem kelhettem fel, de aztán a kilátásba helyezett esetleges fejfájást nem érezve, már sétálgattam a folyosón. Két nap múlva tünetmentesen hazabocsátva, az utcán mégis félórán belül beszédülve összeestem. Majd a fejembe állt kavargó fájdalommal, szédelegtem haza. Körülbelül 2 hét múlva jött teljesen rendbe az "agyasan" erőst fájongó, kábán kóválygó fejem. A csípőtáji vételi hely környékén viszont csak mintegy másfél év után múlt el végleg az elviselhető gyengeséggel sajgó, de bizonyos helyzetekben mégis némi mozgáskorlátozottságot is okozó, lassan csituló fájdalom.