Elhiszitek ezt? Van ilyen, vagy rossz gombát szedtem az erdőben?

#11 Nem zárható ki, de valahogy sokkal jobban örülnék egy tüdőgyulladásnak, mint ennek a becsípődésnek. Akinek volt, az tudja miről beszélek, engem olyankor úgy kikészít az a folyamatos idegi nyomás, hogy élni nincs kedvem.

Egy másik, hosszabb sztorim az orvossal már volt, akkor egy más, neurológiai probléma miatt egy hónapig csak feküdni tudtam, de azt mondta hogy ez normális, majd magától elmúlik. Persze ő elvileg neurológus. Ekkor is a neten akadtam rá véletlenül végső elkeseredettségemben egy fórumon egy segítő szándékú doktornőre, aki értetlenül állt a szituáció előtt. Már akkor eltiltottam volna az orvoslástól, ha még az USA-ban lennénk, akkor meg most vígan élnék a pénzből amit a kártérítésért fizetnének. De sajnos itthon az embernek magukat kell diagnosztizálnia, csak ez a többségnek sajnos nem megy, én viszont ismerem és figyelem annyira a testem, hogy legalább a jó úton elinduljak. Meg egy szomorú példa, hogy az ésszerű gondolkodást nem a diplomával osztogatják.

Igen, tisztában vagyok vele. Hónapok óta retteg, már amikor tavasszal felhívtam hogy kellene antibiotikum, mert nem múlik a mandulagyulladásom, akkor is remegett hogy nehogy menjek valahova 2 hétig, maradjak otthon.

2 éve műtöttek arcüreg cisztával. Amikor fél év alatt már háromszor kaptam arcüreg gyulladást, egy budapesti orvos tanácsára akihez jártam, elmentem itt vidéken a fül-orr-gége rendelésre hogy csináljanak ct-t következő lépésként. Nem hogy a problémámat nem engedte elmondani az orvos, amikor megemlítettem hogy CT-t kellene csinálni, fel volt háborodva hogy mit képzelek, majd ő eldönti, ő azt mondja hogy fújjam tovább a szteroidos orrsprayt amit felírtak. Ott felálltam, bevágtam az ajtót. Elmentem privát CT-re, kerestem egy orvost aki megműtött.

Bár meg nem műteném magam, de diagnosztizálni szerencsére mindig sikerült magamat azoknak az embereknek a segítségével, akik legalább meghallgatják a problémám és értelmes tanácsokat adnak.