Vajon az új TB rendszer lesz az, ami beveri az utolsó szöget a koporsómba?

Élsz még?

Az a baj, hogy az itteniek nem értik a valódi függőség definícióját...

Javaslom nekik, ha érdekel, akkor próbáld ki, hogy nem eszel 12 napig, csak vizet iszol... Utána már olyan éhes leszel, hogy ha eléd kerül egy nyers csirke, nyersen meg fogod enni.

Nem fogod tudni visszafogni magad,

Függő vagy, az ételtől függsz.

Ha ezt az érzést beszorzod százzal, akkor már nagyjából megközelíti azt, amit egy heroin függő érez.

Ha függő vagy, hiába éled túl valahogy akár 10 évig azt, hogy teljesen tiszta vagy, mondjuk ez akkor lehetséges ha elzárnak, táplálnak de nem engednek ki... Akkoris, az első adandó alkalomnál újra be fogod magad lőni.

És igen, egy függőnek nincs akaratereje, de ez jellem hiba e, vagy egy genetikai “adottság”, tényező?

Itt vagyok, élek, bár már új regisztrációval. (A kérdező voltam.)

Most az a helyzet hogy nem lépett életbe az új törvény okt.1 től - mert elhalasztották a koronavírus miatt. Így most még szedem a gyógyszert is..

Közben rákattantam pár újféle drogra is. Ha van kis pénzem inkább ezzel az új mefedronnal lövöm magam, ha meg csak nagyon kevés van akkor szívom ezt az új dizájner drogot. A bikát, vagy mi ez..

Az tuti hogy ez nem a hosszú élet titka, amit csinálok. Lehet mire életbe lép ez a törvény addigra ez nekem már nem lesz kérdés.

A lényeg hpgy nem tudtam elérni semmit. Ugyanúgy függő vagyok. Néha van 1-1 drogélmény, boldogság pár percre amikor azt érzem ezért érdemes élni, de amúgy semmi.

Túl régóta csinálom az is baj. Egy olyan életért kéne most harcolnom, kűzdeni, és rengeteg erőfeszítést tenni - amiről valójában azt sem tudom hogy milyen.

Én drogos vagyok, és az az amit mindig is csináltam. Már nem tartom valószínűnek hogy tudnák én másként is lenni..

De az egész élet kiszámíthatatlan. Történhet még bármi, szóval nem érdemes túlságosan tervezgetni..

# 21

Egyébként a 12 nap szerintem csak egy rossz vicc. Én mikor csövi voltam volt hogy 3 napig - tehát 3 x 24 óráig semmit nem ettem. Nem voltam benyomva semmi drogtól, de hallucináltam. Estem, keltem, és kb menni sem tudtam. Eltévedtem olyan helyeken amit egyébként jól ismertem. Igaz jól meg is voltam fagyva, mert kint aludtam a mínuszokban. Utána minden erőmre szügségem volt hogy eljussak onnan kb 1 kilóméterre ahol adtak egy szelet rántot húsos kenyeret. Amit meg sem tudtam egyszerre enni mert úgy össze volt szűkülve a gyomrom. Viszont az tuti ha ott nem kapok kaját, azt a napot már nem húztam volna ki..

Szóval eddigi tapasztalataim alapján szerintem nem lehet kibírni 12 napot. Ha keveset mozog az ember, talán 4-5-öt - de télen ugye ha elfekszik valaki, megfagy - szóval folyton menni kell.

Egyébként az éhség is rossz, de pár nap után nem érzi úgy az ember. Csak inkább nem funkcionál jól, és elveszik az erőnlét. A heroin elvonása is gázos, de nem mondanám hogy 100x rosszabb...

Értem.

Velem már sokszor előfordult, hogy nem ettem napokig, a leghosszabb az valami 12 nap volt, az nagyon megviselt, főleg hogy akkor tényleg végig keveset sem ettem.

De én lakásban voltam, nem hidegben az utcán és végtelen csapvizem volt.

De én nekem évente 1-2-3 alkalommal van olyan, hogy nem eszem 3-4 napig egyáltalán vagy csak nagyon keveset, mert agorafóbiás vagyok, többek között.

Volt, hogy nyáron minden ismerősöm, illetve családom elment Görögországba, már 4 nap múlva jöttek volna haza, de itthon elfogyott a kaja. Hagytak nekem itt pénzt, tehát elmehettem volna vásárolni, de annyira nem mertem kimenni, hogy inkább végig éheztem azt a 4 napot, saját döntésből.

Egyébként lehet, hogy butaságot írtam azzal kapcsolatban, hogy a heroin elvonása mennyire gázos, mert sosem próbáltam. Viszont beszélgettem már sok heroin, illetve intravénás kokain függővel és valami ilyesmi jött át... Szóval ezért vagyok némileg empatikusabb veletek mint az átlag. Illetve bipoláris is vagyok és szerintem nagyon hasonló lehet fejben az, amikor egy drogos a következményekkel nem törődve meghoz egy döntést, úgy hogy mondjuk 10 perce még normális ember módjára fel tudta fogni azok súlyát, de ez hirtelen megszűnik, egyszerűen nem képes a realitás talaján maradni, mint amikor kvázi ugyanez történik egy bipolárissal, mániás fázisban.

Azt megkérdezhetem amúgy, hogy milyen a szüleiddel a kapcsolatod?

Korábban írtad, hogy a saját házrészük közelébe nem engednek, ezt hogy is kell pontosan elképzelni és mik ennek a pontos okai?

# 24

"Azt megkérdezhetem amúgy, hogy milyen a szüleiddel a kapcsolatod?"

Hát nem túlságosan jó - bár rossznak sem mondanám. Az a helyzet hogy a elmúlt kb 10 évben már megszámlálhatatlan módon megpróbáltam abbahagyni, leállni a drogozással. Ez az elején még hihető volt (számomra is) és mindig mindenki hitt bennem. Aztán folyton jöttek a vissza esések, és ahogy múltak az évek egyre kevésbé volt hihető hogy nekem még valaha sikerül ezzel az életmóddal leállni.

Ma viszont szinte már elfogadtam hogy ez van - hogy valószínű csak a halálommal ér majd véget a függőségem. És ezt már a szüleim is elfogadták úgy tűnik. Inkább sokszor azt mondják maradjak itthon, csak nehogy megint valami baj legyen.

Összességében viszont nem igazán értik ezt az egészet. Valahogy úgy hiszik gyenge vagyok, vagy ilyesmi - amiért nem tudom össze szedni magam. Magát mint a függőség működését nem igazán értik.

"Korábban írtad, hogy a saját házrészük közelébe nem engednek, ezt hogy is kell pontosan elképzelni és mik ennek a pontos okai?"

Hát ez azért lett így, mert mikor elvonsába voltam, sokszor megittam itthon az italokat. Ezután elzárták egy helyre. Később folyton figyeltek, mert azt hitték úgy leszoktatnak, de akkor a padláson szoktam szívni - hogy ne vegyék észre a szagát. Idővel észrevették, és azt is lezárták. Az évek alatt rájöttek hogy teljesen megbízhatatlan vagyok, mert ha elvonásom van - bármit eladok egy ezresér, vagy megiszok stb. Így lett egy olyan helyem ami el lett zárva a ház többi részétől.

Szóval az én hülyeségeim miatt lett így a sok-sok év alatt.

Valami ilyesmi...