Más is van aki felnőttként retteg a vérvételtől?

Menj el vért adni. Nem viccelek. Én így győztem le a félelmem. Az egyik ismerősömnek hirtelen vérre volt szüksége.

Miatta mentem el és rájöttem, hogy kár volt annyi even keresztül félni a sima vérvételtől is.

Ezek teljesen alap dolgok, szükséges a hosszú élethez. Egy pici szúrás és kész, ennyit megér, hogy megtudd milyen a vérképed.

A vèradàs meg nagy élmény, jó érzés segíteni másoknak. Eltörpül mellette a szúrás, hidd el. Fejben kell rendbe tenni.

Szintén gyerekkori trauma, és úgy általában, orvosokra, orvosi közegre is kiterjed.

Rajtam nem érzékelik, nem vagyok rosszul, nem ájulok el, tehát nem hiszem, hogy máshogy viszonyulnának. A 300-as vérnyomásom nem látják.

Becsukott, eltakart szemmel meg sokat találkoznak.

Én kb. 20x voltam már és még kell is menni (sajnos), 6 éves korom óta egyáltalán nem félek tőle, hozzászoktam. Ez ritka, de szerintem ha te is elmész 1-2x felnőtt fejjel jobb lesz és fel fog benned oldódni ez.

17/f

Szintén gyerekkori trauma miatt az éves vérvételen folyamatosan sírtam még 24 évesen is :) Aztán viszont limfómám lett, hetente kellett orvoshoz járni az elején, plusz a kemoterápia, folyamatos vérvételen voltam kb. Így megszoktam, nem szeretem, de el lehet viselni ennyi szenvedés után.

26/N