Hogyan mondhatom el a szüleimnek, hogy dohányzok? 15/f

Te ismered a szüleidet. Lehet azért azt tudni, hogy hogyan viszonyul egy szülő a dolgokhoz.

Én is kb. 15-16 lehettem, mikor elkezdtem, nálunk anyukám dohányos, nev.apám meg abszolút ellene van. Persze soha nem álltam oda magamtól, hogy bevalljam, mindig megelőzött a lebukás. A leghihetetlenebb pillanatokban és szituációkban megtalált cigi, öngyújtó, vagy egy "beépített informátor" ismerős..

Sokszor hallgattam a minek?hülyevagy?nincszsebpénz! típusú példabeszédeket, aztán egy idő után már nem lett belőle nagy ügy, anyukám, gondolom mivel ö is dohányos, elfogadta a dolgot, nev.apám viszont a mai napig morog érte (anyukámnak is morog 20 év után, úgyh asszem ez nála széritartozék), bár ezt elkerülendő nem szoktam cigizni, ha otthon vagyok, vagy lát. persze azóta eltelt közel tíz év.

Ezt csak példaként írtam le, hogy nálunk nem volt fenyítés (kivéve a zsebpénzmegvonást,ami akkoriban elég kellemetlen volt azért), üvöltözés vagy ilyenek.

De a lényeg, hogy próbáld meg úgy felvezetni, hogy a lehető legjobban reagáljanak rá, ha dohányosok, én szerintem könnyebben elfogadják, mintha nem lennének azok, de az is tény, hogy elég fiatal vagy még. Az biztos, soha nem kell félni attól, hogy a szüleidnek elmondj valamit, oda kell állni betyárbecsülettel ha valami "stikli" van, mert alapvető joguk (szerintem) hogy ők tudjanak a dologról először, ne mástól hallják, az csak kellemetlenebb dolgokat szül. És ez nem csak a dohányzásra vonatkozik. Bizonyára becsülni fogják, hogy odamentél és bevallottad, nem pedig hazudozol.