Mire jó a dohányzás?

Általános iskolás koromban szemüveges voltam, gombahajú és kitűnő tanuló. Azon kívül az öltözködésem sem egy tizenéves lányéra vallott. Halálra is b_szt_ttak a kedves osztálytársaim Újpesten. Úgyhogy Kőbányánál közelebbi középsulit be sem jelöltem :-) Elkerültem a 18-ba gimibe. Előtte szépen nyáron változtattam a külsőmön és megfogadtam, hogy feladom a mindent komolyan veszek stílusomat.

Pár év kiközösítés után itt végre jól bántak velem. Volt egy lány az osztályban, aki még általános iskolás korában szokott rá, meg egy másik alkalmi cigis. Na ők rángatták ki a bnőiket kilencedikes gólyabálon cigizni. Köztük engem. Tudod milyen jól esett? Szédültem tőle, kicsit fájt a fejem, a vége nem esett jól. De engem is kihívtak cigizni! Jól elszórakoztak, ahogy szerencsétlenkedtem az öngyújtóval (mellesleg tűzköves volt, nem gombos), ahogy nem tudtam, hogy szívni kell, mikor rágyújtok, megtanítottak tüdőre szívni, megannyi apróság. Nem bántottak. Befogadtak. Erre jó volt.

Aztán ott volt a közösségkovácsolása. Metróval jártam Újpestről, a lányok minden reggel ott vártak a Határ úton. Cigiztünk. Az osztályból a két lány, aki már dohányosként jött fel középsuliba és a másik, aki pikk-pakk rendes dohányos lett alkalmi cigisből. Ők ketten vittek bele három vagy négy lányt az osztályból (velem együtt). Voltak még az évfolyamról páran. Meg egy-két felsőbb éves (tizedikes), akik már cigiztek korábban is és "mentoráltak" minket. Erre is nagyon jó volt. Nagy keményen álltunk reggel az 50-es villamos végállomásánál és fújtuk a füstöt, mert mi már nagylányok voltunk, mi már cigiztünk. Meg délután jó hangosan meg tudtuk beszélni a villamoson, hogy rágyújtunk ha leszállunk, meg kinek milyen cigije van. Hogy hallják minél többen. Hogy mi már nagylányok vagyunk.

Része lettem a társaságnak. Befogadtak. Barátnőim lettek. Annyi idő után végre. Barátnőim, akikkel egy cigi mellett tök jól lehetett dumálni.

A hetedikes vagy a nyolcadikas önmagam még megrögzött antidohányos volt. De akkor és ott nem törődtem a veszélyekkel. Nevettem rajtuk. Végre nem bántottak. Megfogadtam, hogy nem veszek mindent túl komolyan, mert azért (is) utáltak. A tüdőmet se. Erre jó nagyon a cigi. Amikor ma látok 14-15 éves gyerekeket, vagy a 16 éves kishúgomat cigizni mindig megpofoznám magam, hogy "Én is ilyen hülyén néztem ki!".

Erre jó.

Arra is jó volt, mikor rászoktam, amikor már nem csak bnőkkel szívtam, nem csak buliból szívtam, hanem egyedül is, akkor 16 évesen még egyszer utoljára jó volt. Azzal a felkiáltással cigiztem minden reggel a metróig, hogy úgy gyorsabban telik az a tíz perc séta, ha közben csinálok vmit (cigizek). Na akkor jöttek szembe volt általános iskolás osztálytársak. Nekem meg eltűnt a szemüvegem (kinőttem, de előtte is divatosabb keretet hordtam már középsuliban). Olyan ruhákat vettem fel mint ők. Szépen megnőtt, ápolt, hosszú hajam volt. Diszkréten elkezdtem sminkelni (túlságosan a mai napig sem szeretek) és körmöt festeni. És fújtam a füstöt, ahogy előreköszöntem nekik. Szándékosan, közöltem jó hangosan, hogy "Sziasztok!" és látványosan beleszívtam egyet a cigibe, hogy aztán látványosan kifújjam a füstöt és lássam a pillantásukat a hülye k_rváknak, akik cseszegettek, hogy mi lett a rút kiskacsából. Erre jó volt.

És itt kábé el is mondtam minden előnyét.

Az már nem volt jó, amikor anyukám az óvodában a kollégáitól hallotta vissza, hogy engem az utcán láttak cigizni. Anyuék tudták, hogy dohányzom, próbálták tiltani, rosszallották, de amikor kiderült, hogy az utcán cigizek reggelente a metróig, mellesleg ezt anyának a kollégáitól kellett visszahallania, hogy ők láttam engem cigivel a kezemben, akkor a szüleim őszintén csalódottak voltak. És ez nekem nagyon fájt.

Az sem volt jó, mikor elkezdtem számolgatni a pénzem, főleg ahogy emelték a cigi árát folyamatosan. 500 volt egy doboz, ha kaptam egy ezrest, akkor úgy számoltam, hogy "van ötszáz forintom". Vettem még valami püksütit és egy italt. Lett hétszáz, akkor úgy, hogy "van háromszáz forintom". Vettem még a cigi mellé egy italt. Felemelték ezerre és csak füstölögtem. Ha elmegyek nyáron dolgozni/megjön évközben az ösztöndíj, akkor levonjuk a cigi árát és már nem olyan szép a dolog...

A rengeteg hiábavaló leszokási kísérlet jót tesz az önbecsülésemnek, meg a hitnek, hogy vha abba tudom hagyni :-/ xD Mondjuk ha gyereket szeretnék muszáj lesz :-)

Tök jó, hogy hibásnak érzem magam és furdal a lelkiismeret, amiért a 16 éves kishúgom elkezdett cigizni. Okés, hogy ő is a középsulis bnőivel kezdte el, de vmiért biztos vagyok benne, hogy szerintem miattam van az egész. Ha a nővére nem dohányzik, akkor Ő sem :-(

Mindenféle "kamuérveket" persze fel lehet hozni a dohányzás mellett.

Hogy buliban milyen jól esik cigizni. Persze, de a nemdohányzók is jól szórakoznak.

Hogy amikor társaságban mindenki rágyújt akkor én is és az milyen jó. Persze. De mégis a nemdohányzó bnők, haverok, ismerősök is tök jól megvannak velünk.

Hogy ZH/vizsga előtt milyen jó stresszoldó meg utána mikor kijössz milyen jó rágyújtani.Persze de a nemdohányzók is levizsgáznak. xD

Meg vizsgákra tanulva milyen jó cigiszünetet tartani. Persze, de vhogy a nemdohányzók se csavarodnak bele jobban a tanulásba mint én.

Na jó, ha várni kell vkire, akkor tényleg jó elütni az időt egy-két cigivel amíg megérkezik :-D

Az egészségügyi hatásokat még nem érzem, semmiben sem vagyok rosszabb, mintha nem dohányoznék. De ami késik nem múlik XD

:-(

20/L